Ledarálásra került Harry & Meghan Netflixes dokumentumfilmje. Az első kérdés, ami megfordul az ember agyában a következő: ez a színtiszta igazság vagy csupán parasztvakítás?
Két részletben csorgatták a hatrészes dokumentumfilmet, ami óriási vihar kavart. Szennyes teregetés volt dögivel, de főleg a saját életüket tették közkinccsé, és mindenféle pletyka szerint százmillió dollárért. De vajon megkapták a pénz mellett azt, amire igazából vágytak?
Miért és kiknek készült a dokufilm?
Nyilvánvalóan azért készült, hogy javítsanak a róluk kialakult képen, ugyanis a 2020-as Megxit óta, eléggé csorbult a népszerűségük, amin a híres Oprah-interjú sem segített. Pedig már akkor is az volt a céljuk, hogy megértessék az emberekkel: ők az áldozatok. Erre most volt hatszor 50 percük, hogy elmeséljék a saját igazukat. Aki nem írta le őket teljesen, abban vegyes érzelmek fogalmazódhattak meg a sorozat láttán. Ugyanis aki nem totális elvakultsággal tekint rájuk, annak feltűnik: a sorozat teljesen egyoldalú. Egyedül Meghan és Harry beszámolóira támaszkodik, plusz Meghan édesanyjáéra, unokatestvérére, valamint a királyi pár barátaiéra, de ők természetesen mind mellettük állnak.
A királyi család egy árva szóval sem kommentálta a sorozatot, és alig-alig tűntek fel a produkcióban, így nem lehet tudni mennyi igazság van abban, amit látunk. De kétségkívül van benne. Ám ahogy az egész tálalva van… a nézőben egyrészt megjelenik az együttérzés. Nem nehéz azonosulni a szegény szerelmes párral, akik csak arra vágynak, hogy boldogan éljenek, mint a tündérmesékben. Ugyanakkor elnézve őket, sokszor feltámad a gyanú: hát nem olyan, mint egy jól megrendezett film? Sosem feledhetjük: Meghan eredetileg színésznő volt, és közszereplőként mindketten remekül értenek ahhoz, hogy eladják magukat. És itt el is érkeztünk a ponthoz, amitől van egy kis hiteltelenség vagy éppen következetlenség a történetükben: azért menekültek Angliából, hogy eltávolodjanak a sajtótól és megőrizzék a magánéletüket. Erre most ledobták a bombát a világra és mindent kiteregetnek.
Intim felvételek, őszinte vallomások teszik hitelessé
Bármi is legyen a valódi céljuk, egyetlen hazugság sem állja meg a helyét, nem lehet ehy sztorit eladhatóvá tenni, ha nincs benne igazság. Tengernyi intim felvételt osztottak meg a nézőkkel, már a megismerkedésük idejéből is. Részletesen elmesélik: egy közös barátjuk hozta őket össze, és hogy Meghan azt sem tudta ki az a Harry herceg (ami azért kicsit fura, hacsak nem dobozban élt), aki nem mellesleg elkésett az első randiról, ahol végülis azonnal egymásra találtak. Azután nemsokára együtt töltöttek egy kis időt Afrikában, ahol elhatározták, hogy belevágnak a kapcsolatba, habár sokáig csak távkapcsolatot tudtak fenntartani.
Egy csokor édes, cuki fotót és videót osztottak meg, amik alapján az jön le: igazán szeretik egymást. Olyan átlagosnak tűnnek, mint bármely más pár (de bizonyára a cél is ezt láttatni). Bohóckodnak, szórakoznak, látszólag átlagos életet élnek. Nagyon sok képet láthatunk az esküvőjükről, de még Diána, walesi hercegnőről is láthatunk soha nem látott felvételeket, és a gyerekeikről is, ami szintén lehet üzleti fogás is: hiszen kisállattal meg gyerekkel minden eladhatóbb, de az is megeshet, simán csak felvállaltak pár ilyen meghitt pillanatot, amik közül akadnak látványosan megkomponáltnak tűnő jelenetek is.
Mivel azóta dokumentálják magukat, hogy elhagyták Angliát, mint akik készültek egy Netflixes filmre. Akár a stábjuk, akár a pszichiáterük sugallatára kezdték készíteni a videónaplóikat, néha elég beállítottnak tűnik, amint Meghan, az egykori hercegnő csirkéket etet az ólban, vagy Archie kisfia megérinti Diána, a nagymama fotóját vagy Meghan a fejére tekert törölközőben sír a telefonnak, hogy nem tudja, meddig bírja ezt tovább. De mi az, amit ki kell bírni?
A brit média tehet mindenről
Láthatóan Harry és Meghan minden problémáját a brit sajtó okozta. Egyrészről.
Tehát, amit sokan kigúnyoltak és panaszáradatnak minősítettek, az nem más, minthogy részletesen beszámolnak a sajtó hadjáratáról Meghan ellen, amiben viszont tényleg nem kevés igazság van, és nagyon szépen bemutatják, miként működik a brit sajtó és mekkora hatalom, ha véleményformálásról van szó. Amint kiderült, hogy ők egy párt alkotnak, mindent is előtúrtak Meghanről, a múltjának, de még a családjának, az összes felmenőjének kis titkát is előszedték.
Amíg egyesek éltették őket, micsoda szép pár, mások a felkapaszkodó aranyásót látták benne. A sajtó követni kezdte Meghant, az egész családot, intim leveleket tettek közzé a sajtóban, és mindent bevállaltak a szaftos sztoriért, ami kétségkívül visszatetsző. Lehet erre ezt mondani: ez van, ha valaki a királyi család egy tagjával jár, majd be is házasodik. Erre maga Harry meg a sorozatban megszólaló szakértők is kitérnek, hogy a britek úgy vélik, ha már ők, az adófizetők etetik és pénzelik a családot: joguk van szafthoz, tehát jóformán be is feküdhetnek kettejük közé az ágyba. Hogy ez mennyire fair vagy nem fair, abba kár is belemenni, de lényegében ebból lett herótja a párnak: nem maradt magánéletük.
Igaz, volt időszak, amikor a sajtó is szerette Meghant, és a népszerűsége ijesztő méreteket öltött, és úgy tűnt, ő és Harry népszerűbb – a sok-sok nyilvános jótékonykodásnak köszönhetően -, mint maga a Vilmos és Katalin, akik Károly és Kamilla után a trón várományosai. Ezért is kellett újabb bombákat ledobni Meghannel kapcsolatban és botrányba keverni, ami után szépen meg is indultak a lejtőn, mert a média Meghan minden egyes tettébe belekötött, aki saját elmondása szerint igyekezett mindent megtenni azért, hogy a britek és a királyi család befogadja.
De mivel semmi sem volt elég, úgy döntöttek, kiszakadnak ebből a környezetből, már csak azért is, mert Meghan egészsége egyre inkább megromlott. Harry pedig nem akarta, hogy ugyanaz történjen a feleségével – akit sokszor hasonlít szeretett édesanyjához az empátiája, a különcsége és a kedvessége miatt -, aki paparazzik elől menekült, mikor a végzetes baleset érte. Hosszasan taglalják a média okozta szorongás és stressz következményeit, amiben nagyon is van ráció.
A rasszizmus volt a másik főprobléma
A média zaklatásán túl, a másik főprobléma, amivel találkoztak, az a rasszizmus. „Sokszor megkaptam, hogy nem vagyok elég fehér vagy fekete” – meséli Meghan, és hozzáteszi, hogy Amerikában sosem volt része akkora atrocitásban, mint Angliában. A sajtó természetesen bőszen csámcsogott is, hogy a herceg félvérű nőt vesz el, és állítólag a királyi családban is téma volt a bőrszín, amikor a kis Archie megszületett.
De volt idő, mikor ez a királyi család előnyére is vált, amikor rájöttek: így Meghan egyesítheti a nemzet fehér és színes bőrű tagjait, akikből bőven akad Nagy-Britanniában. A brit fekete közösség kimondottan üdvözülve fogadta a frigyüket, mert úgy érezték, végre emberszámba veszik őket. Harry herceg pedig nyíltan kijelentette: jellemző a britekre az előítéletesség, ahogy a rokonaiban is jelen lehet tudattalanul, mint például Mihály kenti herceg nejében aki egy aranyozott szerecsent ábrázoló brosst viselt, de utóbb elnézést kért érte. De való igaz, Meghan remek alap lett volna ahhoz, hogy szó szerint színt vigyen a monarchiába, és modernizálhatta volna a rendszert, mégis inkább elkaszálták.
Önfényezés vagy tisztára mosás?
Valószínűleg mindkettő benne van pakliban. Kétségtelen, hogy a média egy része igyekszik úgy bemutatni Meghant, mint egy nárcisztikus aranyásót, Harry herceget pedig jóformán papucsnak állítják be. Lehet, naiv vagyok, de nem gondolnám, hogy Meghan Markle az ördög. Még ha vágyik is a figyelemre, a szeretetre, mi rossz van abban? Lassan minden második ember erre vágyik. Vagy az a népszerű elképzelés a probléma, hogy „elcsábította” a herceget, aki miatta szakadt el a családjától, a hazájától? Tényleg ennyire gyenge manipulálható lenne Harry? Nem lehet, hogy valóban átlagemberként szeretne élni? Miért olyan hihetetlen ez?
Különben pedig, feltehetően csak szeretné a pár nyugisan élni a mindennapjaikat, némi pozitív hírveréssel maguk körül, ezért is készült ez a látványos, jól megkomponált PR-film. Vannak benne igazságok, de túl egyoldalúan van tálalva, és sokszor ködösek a tények. Az egyik pillanatban még befogadja a királyi család Meghant, a következőben már a „Nem vetettek a farkasok elé, megetettek a farkasokkal”, és nem segítettek neki, mikor segítséget kért a negatív médiavisszhang és az üldöző paparazzik miatt, sőt, bűnbakot kreáltak belőle, de bezzeg Vilmos herceg védelmében bárki örömmel hazudott. Súlyos vádak hangzanak el, megdönthetetlen bizonyítékok viszont nincsenek.
Csak annyi biztos: ezután a film után vagy megszeretik a királyi párt vagy még jobban meggyűlölik őket. Pedig ők nem vágynak másra, mint békés életre és arra, hogy folytathassák áldozatos tevékenységüket a királyi családon kívül és jót tegyenek az emberekkel. Ez persze nagyon nemes, és remélhetőleg ez az őszinte vágyuk, ami mentes a népszerűség iránti igényüktől.
képek: pinterest
Hiába adta Erzsébet az áldását rá – Kamilla királyné még mindig a „másik nő”
