A Hála világnapjának mindennaposnak kéne lenni

-

A hála jó! Hálásnak lenni- érdem. Érezni kiváltság! Adni kulturális eszköz. A szó mögött olyan mélység van, ami megváltoztathatja a világot. Maga a lét öröme!
A világnap kialakulása
Az ENSZ 1965-ös Hawaii találkozóján fogalmazták meg a Hála társadalmi érdekét. Fontos helyet adni annak az érzésnek, mely minden jó alapja és a társadalmunk építőköve lehet. Azóta minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a Hála világnapját!

Fotó: Pixabay A létezés csodájáért, minden nep hálásnak kéne lennünk.

Az is fontos, hogy a nemzetközi békenapra esik eme eszmei érték megünneplése, hiszen rengeteg ember tevékenykedik ezért. Ebben a felgyorsult értékevesztett világban elrohanunk az értékek mellett. Látjuk, érzékeljük, de nem fogadjuk be őket, így a létezés legfőbb titkait és az életünk lényegét dobjuk mellékvágányra. „Persze fontos az hála!” – mondanánk, ha kérdeznék. Valójában az érzés mellett elsuhanunk, mint mikor a gyorsvonatból látjuk az árnyként érzékelhető tájat. Pontosan ezt tesszük a mindennapokban. A mindennapi tévelygés áldozataiként elfeledtük mindazokat az érzéseket, melyek emberré tették fajunkat. Immáron a társadalmi dogmákra épülő élet humán rabjaiként tévelygünk. Értjük, éljük, szeretjük a hálát, de valójában csak éppen érintjük annak lényegét. Elsodortatva a való gyötrelmeitől, elkábítva a félrekormányzott értékrendszerekkel, a hála csak egy apró zsenge szár a mezőn. Ott van, látjuk, sőt még érezzük is, de nem foglalkozunk annak mélységével és fontosságának unikumával, pedig valójában a világokat tud megmozgatni.

Fotó: Pixabay A barátság is szeretet hisz egy tőről fakad. LEgyünk hálásak érte

Hétköznapi csodák
Valójában mindenért hálásak lehetünk. Az életért mit kaptunk, a feladatokért mik gyötörnek és az élményekért, mik boldogságot adnak. A Hála és a béke világnapján hát ne legyünk restek hálát adni a nap sugaraiért, a felhő kékségéért, hiszen a légkör törékeny burka által van létezés a Földön. Hajtsunk fejet azoknak, akik értünk tettek és azoknak, akik ellenünk, fedezzük fel azt, ami miatt fejlődhetett a tudatunk és életünk. Adjunk hálát a családnak, kik így vagy úgy nyomot hagytak életünkön és hajoljunk meg barátaink előtt, kiket valójában mi választottunk. Mosolyt s köszönetet küldjünk- mert így épül a lélek, s békéljünk meg a gyarló létezés fenyegetéseivel, hisz azokat is mi emberek alkottuk. A szívünket örömmel tölti el, s ezzel a fegyverrel felvértezve jobb lehet a világ.

Fotó: Pixabay A lét öröme maga a hála mely végig kíséri életünket.

A Hála világnapjának lényege
A világnap arra szeretnék felhívni az emberek figyelmét, hogy vegyük már észre, hogy milyen világban is élünk. Egyáltalán nem szükséges vallási köntösbe bújtatni lelkünket, hiszen hinni nem csak a vallások által elrendeltetett. Őszintén hálásak legyünk azért, ami számunkra megadatott, érdemes nyitott szemmel járnunk a világban, hogy végre ráébredhessünk létezésünk csodájára. Arra a csodára, amit az energiáinkból felépülő sejtek által alkotott életforma-a hús és vér való- ad. A hála egyáltalán nem az anyagi szinten értelmezhető, ezért mélyebbre kell ásni. Része kell lenni annak a rezgésnek, amit a „szívünk súg.” Mert mindig súg, csak figyelni kéne rá! Ha ez a nap alkalmat ad elgondolkodni, megállni és érezni a való fontosságát, már akkor is van értelme!

Ha tökörbe nézünk, akkol látjuk a valót. A hála pontosan innen fakad.

 Miért furcsa a hála szó és annak tényleges értelme
Életünk arra a megmagyarázhatatlan készetetésre épül, hogy mindig többet és többet akarunk. De mit is? Gondoljuk végig a vágyainkat, az új autót, az új telefont, az új ruhát…Képzeljük el, hogy megvan! Boldogabbak, hálásabbak lettünk? A belénk diktált evolúciós késztetésre épülő értékrendszer- hibás életet generál. Azzal nincs baj, ha könnyebben élnénk, hogy jobbat szeretnénk, csak elferdült értékrendek mentén tesszük mindezt.
Hétköznapjaink kizsigerelt törekvésekkel megtűzdelt létezésében, végtelenül beszűkültünk. Szinte- mint egy gép, tesszük, amit tennünk kell és daráljuk egyik feladatot a másik után. Eközben nincs energiánk s lelki feltöltődésünk- és iszonyatosan kevés az, ami kiráncigál minket ebből az állapotból.
 „Legyünk hálásak, ha ebben valaki, vagy valami megnyugvást, látást hozhat”
A konvencionális, profán, szokványosan egyszerű életvitel tönkreteszi a lényegest, s elfeledteti a fontost. Azt, ami tényleg fontos! Miközben azt érezzük, egyre kevesebb dolog tud minket igazán feltölteni és kielégíteni, se időnk, se türelmünk nem marad megkeresni, miért lehetünk hálásak. Ez azért furcsa paradoxon, mert a hála a megelégedés, a puritán felhőtlen létezés titka! Ne keressük a köszönetet, hanem érezzük magunk körül.

Minden mi körülvesz minket fontos. Hát legyünk hálásak érte.

Tegyük fel a kérdést: ÉN miért vagyok a leghálásabb

Képtelen képeket képzelünk. Legyen lelkünk pucér, szanáljuk az értékrendeket, s csupaszon álljunk magunk elé. Csakis ekkor kérdezzük meg: Én miért vagyok hálás? Ezt roppant nehéz feladat a mai embernek, hiszen gyökereket eresztett az emberiség gyarlósága életünkben. Igazi hálát csakis akkor adhatunk, ha esendőségünkön túllépünk. Csakis akkor érthetjük meg magunkat, ha levetjük a szürkére festett kabátot, amit ránk kényszerített a valóságban élés. Csakis akkor láthatjuk meg az igazat és azt, amiért tényleg hálásak lehetünk, ha megszabadulunk a hétköznapi magunktól.
„Ha mindig többet akarunk, a saját tükörképünk után futunk…”  (Thomas Braun)

 Az öröm formáját kell megváltoztatni és megkapjuk a hálát

A hála forrása a történelemben mindig változott. Ez azért érdekes, mert egyáltalán nem köthető se korhoz, se rendszerekhez. Az öröm belsőnkből eredendő és nincs kapcsolata az anyagi valósággal. Ez azt jelenti, hogy minél éhesebbek vagyunk a hétköznapi- társadalom generálta- örömforrásokra, annál kevésbé tudunk hálásak lenni. Régen a hála érzete nem volt kötött anyagi értékrendszerekhez, csakis az emberhez. Ahhoz, amit egymásnak tudunk adni- akár testi, akár lelki szinten. A mai világban azonban teljesen ellentétesen élünk azzal, ami valójában indukálja a hála érzését, sőt azt is, hogy egyáltalán meg tudjuk fogalmazni.

Hálát adni érdem, és szükséges.

A beszűkült társadalmi kapcsolatokba való létezés csak lézengés. Értelmetlen tévelygés egy életen át, pedig nem erre lett az ember „kitalálva”. A fogyasztói társadalom ígéretei, a pillanatnyi szenzáció, a megszerzett tárgy az mind smafu. Természetesen most a hála érzéséről beszélünk, hiszen badarság lenne kijelenteni, hogy a létezés anyagi lehetőségei nem fontosak, meghatározóak a mindennapokban. Azt viszont ki lehet jelenteni- a hála egyáltalán nem ettől függ. Meg kell érteni a lényegét, meg kell teremteni magunkban és a megértés után egy simább utat találhatunk. Ott pedig a hála teljesen magától értetődő, eredendő és természetes.

A hála megértése, tiszta érzése- válasz az életre

A hála az élet jó dolgainak elismerése.  Egy pozitív érzelmi válasz, melyet nem szándékosan kerestünk vagy érdemeltünk ki. Az, amit mások miatt érzünk, azokért a történésekért, érzelmekért, tevőlegességekért, amit miattunk, vagy épen értünk tett valaki. A hálát nem lehet megszerezni, csak adni másnak.
„A hála az emberi jóság által megfogalmazott energia, amit csakis egymástól kaphatunk meg. Ekkor kapcsolódhatunk egy öntudatunknál magasabb állapothoz, s tesszük létezésünk lényegét”
(Thomas Braun)
 Forrás: Budafoki Tamás / ThBr
Fotó: Pixabay

Négylábú társak, segítők, életmentők – Kutyák az első világháborúban

 

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!