Februárban Velencében járva az utcákat betölti egy ínycsiklandó péksütemény illata. Hogy mi lehet az? Természetesen a hagyományos olasz farsangi fánk, más néven a Fritelle. Ez az ikonikus édesség már a Középkorban is létezett és népszerűsége azóta is töretlen a Lagúnák városában.
A frittelle elnevezésű (vagy fritole) velencei fánkot hagyományosan csak a karnevál idején szolgálják fel Olaszországban. Bár számos verziója létezik, az igazi velencei fajta töltelék nélküli, ám a tésztába fenyőmagot és mazsolát kevernek.
Honnan ered az olasz farsangi fánk?
A frittelle története a 14. század második felére nyúlik vissza, és receptje az egyik legrégebbi, amelyet a római Canatense könyvtárban ma is őriznek. A múltban ezt a velencei édességet kizárólag az ún. „fritoleri” állíthatta elő. Az édességet hagyományosan az utcán készítették és árulták, vagyis egyike volt a legkorábbi olasz street foodnak. Olyannyira ismert és nagyra értékelt volt, hogy számos korabeli művészeti és irodalmi alkotásban is megjelenítették.
De nem csak maga a fánk, hanem a mesterség is annyira különleges és megbecsült volt, hogy az előállítói 1600-ban külön érdekvédelmi társulást alapítottak, hogy megőrizzék mesterségük kizárólagosságát és hivatalos jellegét. A céhnek ekkor már hetven tagja volt szerte Olaszországban. A társaság szabálya kimondta, hogy a mestereket csak a gyermekeik követhetik generációkon át. A receptek így apáról fiúra szállva tudták megőrizni valódi értéküket. Ez a folyamat azonban a 19. század végén véget ért, amikor felbomlott a Velencei Köztársaság.
Szerencsére ez a különleges farsangi csemege nem szűnt meg, hanem beköltözött a pékségek polcaira és napjainkban szinte egész Olaszországban elérhető a fogyasztók számára a karneváli időszakban. Ha pedig kedvet kaptunk hozzá, hogy mi magunk is elkészítsük otthon, íme hozzá a recept.
Hozzávalók:
- 125 g mazsola
- 60 ml rum
- 250 ml langyos tej
- 20 g élesztő
- 2 tojás
- 45 g cukor
- csipet só
- 45 g vaj (felolvasztva, lehűtve)
- 750 g liszt
- 180 g kandírozott narancs darabok kockára vágva
- 125 g fenyőmag
- 1 citrom vagy 1 narancs reszelt héja
- olaj
- 250 g porcukor
Elkészítése:
1. Sütést megelőző napon egy tálban keverjük össze a mazsolát és az alkoholt. Fedjük le és pácoljuk egy éjszakán át.
2. Másnap keverjük össze a tejet az élesztővel egy tálban, amíg fel nem oldódik. Fakanállal folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a tojást, a cukrot, a sót és az olvasztott vajat. Jól keverjük össze.
3. Adjuk hozzá a lisztet, és erőteljesen verjük, amíg a tészta sima nem lesz. Keverjük hozzá a mazsolát az alkohollal, a kandírozott gyümölccsel, a fenyőmaggal és a citromhéjával. A tésztát kb. 30 percig dagasztjuk, amíg légbuborékok nem kezdenek képződni.
4. Hagyjuk a tésztát a tálba, és fedjük le egy nedves ruhával. Meleg helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük
5. Melegítsük elő az olajat a serpenyőben közepesen magas hőfokra (190 °C ). Egy tányérra pedig rakjuk ki a porcukrot. Ezután formázzunk kis golyókat kb. 2 evőkanálnak megfelelő mennyiségű tésztából. A forró olajban, egyszerre néhányat, oldalanként kb. 2-3 percig süssük. Ha megsült, papírtörlőn lecsepegtetjük, és minden darabot megforgatunk a cukorban. Melegen tálaljuk!
