spot_imgspot_img
spot_img

Fritelle, a Velencei Karnevál kihagyhatatlan csemegéje

-

Article Top Ad (AdSense)

Februárban Velencében járva az utcákat betölti egy ínycsiklandó péksütemény illata. Hogy mi lehet az? Természetesen a hagyományos olasz farsangi fánk, más néven a Fritelle. Ez az ikonikus édesség már a Középkorban is létezett és népszerűsége azóta is töretlen a Lagúnák városában.

A frittelle elnevezésű (vagy fritole) velencei fánkot hagyományosan csak a karnevál idején szolgálják fel Olaszországban. Bár számos verziója létezik, az igazi velencei fajta töltelék nélküli, ám a tésztába fenyőmagot és mazsolát kevernek.

Honnan ered az olasz farsangi fánk?

A frittelle története a 14. század második felére nyúlik vissza, és receptje az egyik legrégebbi, amelyet a római Canatense könyvtárban ma is őriznek. A múltban ezt a velencei édességet kizárólag az ún. „fritoleri” állíthatta elő. Az édességet hagyományosan az utcán készítették és árulták, vagyis egyike volt a legkorábbi olasz street foodnak. Olyannyira ismert és nagyra értékelt volt, hogy számos korabeli művészeti és irodalmi alkotásban is megjelenítették.

Fritelle árus 1755-ből (Fotó: Wikipédia)

De nem csak maga a fánk, hanem a mesterség is annyira különleges és megbecsült volt, hogy az előállítói 1600-ban külön érdekvédelmi társulást alapítottak, hogy megőrizzék mesterségük kizárólagosságát és hivatalos jellegét. A céhnek ekkor már hetven tagja volt szerte Olaszországban. A társaság szabálya kimondta, hogy a mestereket csak a gyermekeik követhetik generációkon át. A receptek így apáról fiúra szállva tudták megőrizni valódi értéküket. Ez a folyamat azonban a 19. század végén véget ért, amikor felbomlott a Velencei Köztársaság.

Szerencsére ez a különleges farsangi csemege nem szűnt meg, hanem beköltözött a pékségek polcaira és napjainkban szinte egész Olaszországban elérhető a fogyasztók számára a karneváli időszakban. Ha pedig kedvet kaptunk hozzá, hogy mi magunk is elkészítsük otthon, íme hozzá a recept.

Fotó: iStockphoto

Hozzávalók:

  • 125 g mazsola
  • 60 ml rum
  • 250 ml langyos tej
  • 20 g élesztő
  • 2 tojás
  • 45 g cukor
  • csipet só
  • 45 g vaj (felolvasztva, lehűtve)
  • 750 g liszt
  • 180 g kandírozott narancs darabok kockára vágva
  • 125 g fenyőmag
  • 1 citrom vagy 1 narancs reszelt héja
  • olaj
  • 250 g porcukor

Elkészítése:

1. Sütést megelőző napon egy tálban keverjük össze a mazsolát és az alkoholt. Fedjük le és pácoljuk egy éjszakán át.

2. Másnap keverjük össze a tejet az élesztővel egy tálban, amíg fel nem oldódik. Fakanállal folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a tojást, a cukrot, a sót és az olvasztott vajat. Jól keverjük össze.

3. Adjuk hozzá a lisztet, és erőteljesen verjük, amíg a tészta sima nem lesz. Keverjük hozzá a mazsolát az alkohollal, a kandírozott gyümölccsel, a fenyőmaggal és a citromhéjával. A tésztát kb. 30 percig dagasztjuk, amíg légbuborékok nem kezdenek képződni.

4. Hagyjuk a tésztát a tálba, és fedjük le egy nedves ruhával. Meleg helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük

5. Melegítsük elő az olajat a serpenyőben közepesen magas hőfokra (190 °C ). Egy tányérra pedig rakjuk ki a porcukrot. Ezután formázzunk kis golyókat kb. 2 evőkanálnak megfelelő mennyiségű tésztából. A forró olajban, egyszerre néhányat, oldalanként kb. 2-3 percig süssük. Ha megsült, papírtörlőn lecsepegtetjük, és minden darabot megforgatunk a cukorban. Melegen tálaljuk!

A farsangi fánk meséi

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!