Volt idő mikor úgy hívták kakaó. Gyermekkorunk nagy kedvence, amit fonott kaláccsal, és vajjal fogyasztottunk. Ez a mennyei élvezet azóta sem vesztett semmit az élvezeti értékéből, csak a világ és a gasztronómia evolúciója elnevezte forró csokinak.
Lehet rajta vitatkozni
Na persze egyből felmerül, hogy mi az a kakaó, meg a forrócsoki, és lehet vitatkozni különbségeken. De a lényeg megmaradt. Bárhogy hívhatjuk, bármilyen formában elkészíthetjük, bármilyen csokoládét, és vagy kakaót használunk fel az elkészítéséhez, szemernyit sem veszít az eredeti funkciójából. Ha szofisztikálva, és mondjuk úgy urizálva szemléljük, persze a forró csoki egy teljesen más kategória, mint gyermekkorunk kakaója, viszont a lényeg semmit nem változott. Mi emberek már több száz éve felismertük a forró csokoládé élvezeti értékét. Kellemes „mellékhatásokkal” bír a testre, a lélekre, és egész szervezetünkre is.
Mindig, de most pláne élmény jelent a forrócsoki
Mikor az idő hidegre fordul, és a zúzmarás reggelek jégrózsákat lehelnek az ablakra, a szoba melegéből tekintünk a tél szépségeire. Belegondolva, hogy mi vár ma ránk, már előre fázunk, és alig várjuk, hogy bekuckózzunk az otthon melegébe. Arra gondolunk, hogy az adventi nyüzsgés, az ünnepek fenkölt hangulata élményekkel teli, és nem csak a vásári hangulat, hanem a vele járó kulináris élmények is ránk várnak. Vastag kabát, sapka, és társaság, vidámság, mosoly, és a kesztyűn át szorongatott meleg ital. A szánkózás, a sípályák hangulat, a gyöngyözően fehérlő hó, és a vele járó hangulat, átjárja lelkünket. Ennek a képnek – mely lelki szemeink előtt felrémlik, fontos része a forrócsoki. Nem is kérdéses miért is szántak rá egy világnapot.
A csokoládé örökké és a forrócsoki
A csokoládét a Dél-Amerikában honos kakaófa magjából készítik. A latin névadás is érdekes „istenek eledele”,évszázados múltjában számos rejtély és mendemonda kap szerepet, az viszont egyértelmű, hogy nem tudunk élni nélküle. Ezt a növényt a maják i.sz. 600 körül már bizonyítottan termesztették, italt és gyógyszereket készítettek belőle. Fogyasztották magában roppanós csemegeként, a növény más részeiből pedig használati tárgyakat készítettek, sőt a levelét felhasználták házaik építésekor, tetőszigetelés gyanánt. Az is érdekes, hogy a kakaócserje magja egy ideig, mint fizetőeszköz is működött a történelem során. Az 1600-as években a Mexikóban élő spanyolok, a templomban is csokoládét iszogattak, V. Pius a keserű csokoládé ital ízét olyan kellemetlennek találta, hogy megengedte a böjt idején való fogyasztását. A XVI−XVII. században Spanyolország kakaó importőr monopólium volt. Spanyolországban 1580-ban nyílt az első csokoládé főző üzem, a londoni Chocolate House vendéglő 1657-ben nyílt meg, II. Károly idején.
Hogyan lett a csoki
Csak a XVIII. században a holland C. J. van Houten 1828-ban feltalálta a kakaó sajtoló gépet. Innentől kezdve a technológia adott volt arra, hogy minőségi ugrás jöjjön létre a témában. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel a svájci Nestlé fivérek. A kakaóvaj a kiváló zsíranyag, viszont a kakaóporban nincs zsír, ezért a csokoládé kakaópor és kakaóvaj keveréke. Nem árt tudni, hogy manapság az afrikai országokból érkezik a világ összes kakaójának kétharmada.
Vissza a forró csokihoz
A forró csokoládé alapanyaga tehát a jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokoládé. Elkészítéséhez szükségünk van tejre vagy tejszínre, cukrokra és egyéb fűszerekre. Elsőre nem tűnhet bonyolultnak az összetevők listája, viszont az arányokat jól el kell találni. Elkészítésének folyamata sem mindegy. Mindig a felmelegített tejhez adjuk az apróra tört csokoládét, és soha ne forraljuk fel. Ha már homogén elegyünk van, a krémes állagot turmixolással érhetjük el. Innentől kezdve rengeteg féle módon ízesíthető. Méz, fahéj, szerecsendió, vanília, chili, gyömbér, citrom, narancs, és még számtalan gyümölcs. Tehetünk hozzá többféle alkoholos italt. A klasszikus ízek mellett akárhogy felturbózhatjuk.
Egyszerű forró csokoládé
Hozzávalók: 9 dl tej, 3 dl tejszín, 1 csomag vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 30 dkg 60−70% kakaótartalmú étcsokoládé, egy narancs, só, fahéj, tejszínhab, csokireszelék.
Elkészítés: A tejszínt, a vaníliás cukrot és 1 csipet sót alaposan keverjük össze, homogénre. Az apróra tört csokoládét melegítsük fel egy edényben, és lassú tűzön krémes állagúra keverjük. Ha megvan, a két elegyünket keverjük össze, miközben folyamatosan melegítjük. Ha úgy ítéljük meg elég krémes az állaga, tegyük hozzá fahéjat, a narancs kipréselt levét, és az egészet turmixgépben habosítsuk. Bögrébe tejszínhabbal tálaljuk.
