Article Top Ad (AdSense)
Búcsút mondva egy évnek, köszöntjük az újat. Farsanggal és mulatsággal, és főleg fánkkal- ami elmaradhatatlan kelléke ennek az időszaknak.
Ha év eleje, akkor farsangi szezon kezdete és vele együtt néhány édes finomság, mint például a fánk. Az az édesség, ami már hosszú idő óta sokak kedvence és nem csak az USA-s filmekben szerepel, mint a rend őreinek kedvenc majszolandója, hanem komoly hagyományokkal egybeköthető édes kedves harapnivaló. A fánkot majdhogynem mindenki szereti és eheti, nem beszélve a rengeteg variánsról, melynek elkészítéséhez manapság számos recept áll már rendelkezésre. Ehetjük porcukorral, csokival, lekvárral, mogyoróval, nutellával, de már megtalálhatóak a húsos sós változatai is a felhozatalból.
Itt a farsang,áll a bál,keringőzik a kanál.
Csárdást jár a habverő,bokázik a máktörő.
Dirreg-durrog a mozsár,táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!Habos FÁNK a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,értünk van a parádé.
A fánk keletkezésének történetei
Mint mindennek- persze a fánk keletkezésének is- van története. Sőt a fánk kapcsán nem is egyet találhatunk, mely elregéli annak keletkezését. Persze sok történetnek van igazság alapja, de az idők folyása mindig színesebbé, a fánk esetében, pedig ízesebbé teszi a mende-mondákat.
Marie-Antoinette fánkja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyné. Ez a királyné Marie-Antoinette volt és szép volt, felettébb szerette a mulatozást. Férje- XVII. Lajos- gondolt egyet és rendezett egy csillogó-villogó, ékes-fényes karneváli álarcosbált kedvese számára. A királynét már nem először lepte meg hasonló kedveskedéssel, akinek a bál alatt, ami már nem kötötte le annyira az érdeklődését- inkább kedve szottyant sétálni egyet a város kavalkádjában. Levette báli ruháját, egyszerű gúnyába öltözött, és titkon kilopózott a palotából. A városban is épp ünnepelt a nép, épp úgy, ahogy a palotában és a királyné valahogyan elkeveredett a piacra, ahol sürgött-forgott a nép. Mulatoztak az emberek, sültek a malacok, csapra vert hordók körül vígadott mindenki. A palotából elszökve viszont elfelejtett étkezni, ezért egy idő után mérhetetlenül megéhezett.
Pont akkor gondolt erre, amikor egy mézeskalács mester boltja előtt sétált el, és azon nyomban megtorpant. Ott látotta, hogy az emberek édes puffancsokat vásárolnak, hát nosza ő is beállt a sorba és vett magának belőle. Az első fánkja volt, de az első harapás után elkápráztatta őt az íze, az omlóssága. Szeretett volna belőle még enni később is, ezért a teljes készletet felvásárolta a mézeskalács mestertől. Visszament a palotába, de másnap nyomban magához hívatta a mestert és kérte, hogy mondja el neki ennek a fantasztikus édességnek a receptjét. Miután már tudta a receptet, az udvari szakácsával készíttette el, aki hozzátette a saját tudását. Az egész udvarban nem volt olyan ember, akit ne varázsolt volna el a fánk. Ettől fogva minden mulatságon, minden farsangon elkészítették- és megmaradt szokásnak.
A Pék felesége és a fánk
Volt, hogy nem volt, igaz sem volt, élt egyszer a pékmester, akit Krapfennek hívtak. Annyira híres pék volt, hogy szerte a környékről, sőt még azon túlról is hozzá jártak kenyérért és süteményekért. Bár a mester ügyes volt, korán elvitte a kórság, és megözvegyült amúgy lusta feleségére maradt a pékség. A kényelmes életének egyből vége szakadt, hiszen át kellet vennie ura helyét és tovább sütni, tovább vinni a pékséget. Mivel nem volt a lelkem szotty’ hozzászokva a kemény munkához, rengeteget kínlódott, és rengeteget dolgozott azért, hogy továbbra is hozzájuk jöjjenek a legjobb kenyerekért. Történt egyszer- pont farsang idején- hogy nem sikerült teljesen jóra a kenyér, ezért az egyik vevő cifra káromkodásokkal kezdte pocskondiázni a pékasszonyt.
Addig-addig ment az adok-kapok, míg ezt megelégelte az asszony, belemarkolt az előtte lévő tészta kupacba és nagy lendítéssel dobta a vevő felé. A hirtelen méregből repülésnek kezdett tészta, viszont neki vágódott az éppen előtte kenyeret vivő pékbolytárnak, aki ijedtében elejtett több vekni kenyeret és félresöpörte kötényéről a tésztakupacot. Az viszont nem a földre pottyant, hanem egy serpenyőbe landolt, ahol épp forró olaj fortyogott. Nem is tartott sokáig hogy kisüljön. Ez a tészta kupac volt az első fánk. Miután megkóstolták, többet is kisütöttek, sőt mások is akartak kapni s enni belőle. Nem volt sok minden kéznél a pékségben, de cukor az mindig volt, így meghintették a tetejét vele. Így történt, hogy innentől kezdve minden farsangkor sütöttek fánkot, amit a nép örömmel fogadott.
Fánk Magyarországon
A farsangi fánk nem csupán egy étel, hanem egy népszokás és egy régi hagyomány. Magyarországon a fánk fogyasztása a XIX. század környékén lett ismert, és hozzátartozik az év elejéhez. A farsang a bőség eljövetelének várása, az az időszak, amihez komoly hagyományok kötnek ételeket.
A farsang január 6-án, vízkeresztkor kezdődik és hamvazószerdáig tart. Ezzel búcsút mondhatunk a télnek, és örömmel köszönthetjük a tavasz eljövetelét, legalábbis ezt reméljük. Jellemzően a töltöttkáposzta, a kocsonya, a hurka, és természetesen a fánk időszaka. Bár egyik sem túl diétás étel, mégis imádjuk ezeket az ételeket és elmaradhatatlan kellékei az asztalnak ebben az időszakban.
Hagyományos fánk recept
Hozzávalók: 500 g liszt, 200 ml tej, 40 g élesztő, 6 db tojássárgája, 60 g porcukor. 70 g vaj, só
Elkészítés:
Első lépésnek langyosra melegítjük a tejet, majd hozzátesszük a porcukrot. Ezzel is kicsit még melegítjük, hogy teljesen csomómentes legyen, majd hozzáadjuk az élesztőt. Az elegyet egy időre félretesszük. Fogunk egy nagyobb edényt, és beletesszük a lisztet, a már pihentetett tejes elegyünket hozzáöntjük. Hozzáadjuk a vajat és a tojássárgáját, és az egészet alaposan összedolgozzuk. Az így elkészült tésztánkat lefedjük és kelesztjük körülbelül egy órán át. Addig előkészítjük a gyúródeszkát, és a megkelt tésztánkat kinyújtjuk. Figyeljünk, hogy a deszkára is hintsünk némi lisztet, illetve a nyújtás közben is- de éppen annyit, hogy könnyű legyen vele dolgozni. Innen már gyerekjáték. Fogunk egy alkalmas szaggatót, ami nyilván kör formájú, és kiszaggatjuk. Ekkor is szükség lesz egy kis pihentetésre, érdemes konyharuhával lefedni! Nagyjából 10-15 perc pihengetés elég lesz a tésztánknak.
A sütés következik. Itt egy fontos alapszabály van, ne legyen túl forró az olaj. Legyen mindig kéznél egy fedő, mivel a sütés alatt hol érdemes levenni, hol meg rátenni. A fánkunkat óvatosan beletesszük, az olajba és az egyik felét 1, maximum 2 percig sütjük. Ekkor fordíthatunk rajta és jöhet a másik fele, ugyancsak 1-2 percig, de ezt már fedő alatt. Ha szükséges még fordíthatunk rajta, de vigyázni kell nehogy sokáig süssük! Más dolgunk már nincs is csak kitenni, megszórni porcukorral, tálalni hozzá házi- vagy egyéb lekvárt, csokoládét…mártogatás célzattal- annak aki így szereti.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Flickr, Pixabay
