A modern mobilkészülékek lehetővé tették, hogy egyfolytában rendelkezésünkre álljon a Facebook nevű közösségi oldal. Valójában ezzel egy új digitális korszak kezdetének lehettünk tanúi, mely az egész emberi társadalmat beszippantotta magába. Az információ pillanatok alatt rendelkezésre áll, és mi is meg tudjuk osztani mindazt, amit szándékozunk. A Facebook szindróma, és a többi könnyen elérhető online felület megbetegítette a társadalmat.
Mi is ez az őrület
A Facebook amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését. Immáron 19 éve része a mindennapjainknak és egyre jobban behálózza a világot. Eredetileg Thefacebook-nak hívták. Az egyik legnagyobb ismerkedési közösségi hálózat a világon, amely 2011. februárjára már több mint 637 millió regisztrált felhasználót számlált. A Facebook a világ leggyakrabban használt szociális hálózatává vált – a 2009. januári Compete.com rangsorolása alapján, az aktív havi felhasználók száma szerint. 2009. november 25-én Mark Zuckerberg bejelentette, hogy a Skype és a Twitter mintájára, fogja magát és tőzsdére viszi a vállalkozását. 2011. tavaszán a tőzsdei bevezetést még mindig korainak találták, és az időpontját 2012-re tették, közben azonban a Facebook értékét folyamatosan számítgatták és felbecsülték. A tőzsdei bevezetésre végül 2012. május 18-án délután 17 órakor került sor. A következő mérföldkő 2012. október 4-re tehető, mikor a Facebook elérte az 1 milliárd felhasználót. Magyarországon 2008. november 26-án elindult a Facebook, mely egycsapásra népszerűvé vált.
Globális méreteket öltött lufi
A könnyen elérhető információ és a még könnyebben létrehozható tartalom olyan, mintha mézes madzagot húznának az orrunk előtt. Semmit nem kell hozzá csinálni, megkapjuk, ott van, és fogyaszthatjuk. Ez odáig fajult, hogy észrevétlenül életünk részévé vált. Már nem mozdulunk ki telefon nélkül, kétségbe esünk ha nincs hálózat, és rosszul érezzük magunkat, ha nem nézegetjük naphosszat. Valójában egy digitális függőségben szenved a világ azon része, ahol ez természetes. A leginkább a dohányzáshoz lehetne hasonlítani, ha nem kapjuk meg, hiányzik, ha nem élvezhetjük, még ha tudjuk azt is, hogy egészségtelen, mégis fogyasztjuk. Remegve várjuk mi történik, aztán amikor megkaptuk, semmit nem jelent. Mint minden függőségről, erről is roppant nehéz leszokni, hiszen a napunk részese lett. Nélküle csupasznak, elhanyagoltnak érezzük magunkat. Folyamatos kényszerben élünk, nehogy lemaradjunk valamiről. Az egész egy óriásira fújt, gyönyörűséges lufi, ami ámulatba ejt, magával ragad, de ha kipukkad, akkor sem történik semmi.
Információ dömping vagy betegség
Az nem kérdéses, hogy az információhoz jutás egyik leggyorsabb eszköze. Az már megint más kérdés, hogy mennyire releváns, értelmes, és szavahihető. Szinte feldolgozhatatlan iramban kapjuk a hiteles adatokat, a marketing ámítások tömkelegét, az exhibicionista emberek posztjait. Megkapjuk – akár akarjuk, akár nem. Persze vannak technikai megoldások arra, ha valami már nem annyira tetszik. De a lényeg az, hogy szomjazva a „mindenre” csak tekerjük – tekerjük és fogyasztjuk mindazt, ami szemünk elé kerül. Mindegy, hogy értelmes, vagy értelmetlen, nem számít, hogy érdekel vagy sem, megnézzük. Van amin nevetünk, van amin megbotránkozunk, és van olyan tartalom, amit élvezünk. Rengeteg jó és rossz oldalát lehetne sorolni. Egy viszont biztos, naponta órákon keresztül nézzük. Ha nem kapjuk meg a napi „facebook” adagunkat, akkor kétségbeesve kapkodjuk a fejünket…OMG…ez tényleg így van? Akkor most függők vagyunk? Vagy tán betegek?
Gondoljunk csak kicsit arra, mikor a közösségi háló 2021. október 4-én globálisan összeomlott és az egész világon elérhetetlenné vált. Sokak számára ez szinte a világvégével volt egyenlő! Ha valaki emlékszik arra az érzésre, mikor nem tudta pörgetni a közösségi oldalt, mikor nem tudott ő sem hírt adni magáról az ismerőseinek, mikor megszűnt a kommunikáció ezen fajtája, akkor az érzésre is emlékszik. Ha pedig ez az érzés rossz volt, akkor bizony nagy valószínűséggel függő!
Tömeges társadalmi ámítás
A Facebook szindróma tehát tény. Létező, mely életünk része. Ehhez még hozzá tevődik az összes többi közösségi oldal, az általuk töménytelen mennyiségben fogyasztható tartalommal. Az egészben viszont az az érdekes, hogy nem a rendszer tulajdonosok, hanem mi, saját magunk generáljuk a folyamatot. Senkinek nem tartanak fegyvert a fejéhez, hogy márpedig gyártson tartalmat, mégis megállás nélkül csináljuk. Közben meg csodálkozunk, becsméreljük, vagy éppen örülünk. A digitális információáramlás mekkájában hemperegve a társadalmi értékek elferdülten tükröződnek ránk, és egy globális szemfényvesztés részesei lettünk. Mindezek dacára találhatóak értékek, és értékteremtő megoldások ezeken a felületeken, melyek hasznunkra is válhatnak. Hozzájuthatunk ahhoz, ami minket érdekel. Viszont szemernyi kétség sincs afelől, hogy egy óriási, az emberi populációt érintő, saját magunk által egyre jobban generált hókuszpókusz részesei vagyunk. Lehet, hogy a MÁTRIX tényleg létezik?
Mind meghalunk vagy kiborgok leszünk, esetleg marslakók? Milyen lesz a jövő?
