Ha kíváncsi vagy, miért érzed úgy, hogy anyukáddá váltál, tudd, hogy nem vagy egyedül. És van rá tudományos magyarázat…
Egyik kedvenc jelenetem a Forrest Gump című filmben, amikor az apa először találkozik a fiával, és leül vele a földre, és nézik a Szezám utcát. Ugyanúgy billentik félre a fejüket, le se tagadhatnák, hogy hasonlók a génjeik. Mondhatnánk, hogy a gyerek látta az apjától, de ők akkor találkoztak először…
Környezeti hatások a DNS-ben?
A genetikai öröklődés szabályai szerint a szülők átadják gyermekeiknek DNS-üket. Tudósok azonban felismerték, hogy a genetikai öröklés ennél sokkal bonyolultabb. Amellett, hogy örökölhetjük apánk kék szemét vagy anyánk magasságát, örökölhetünk egy olyan viselkedést, félelmet vagy hajlamot is, amelyet szüleink tapasztaltak vagy megtanultak.
Kutatások kimutatták, hogy a DNS-ben bekövetkező kémiai változások révén a környezeti információk biológiailag öröklődhetnek, de valójában nem változtatják meg magát a genetikai szekvenciát.
Minden cella genetikai kóddal rendelkezik, és az általa tartott információk szerint a fehérjék bizonyos típusú sejtekké válnak, mint a bőr, a szerv vagy az izom. Kémiai kapcsolók, úgynevezett epigenetikus címkék kapcsolódnak a DNS-ünkhöz, és a környezet eseményeitől függően kapcsolják be vagy ki a gének aspektusait. Ezek az aktivált gének és az általuk létrejött kifejeződések átadhatók a jövő generációi számára, ami azt jelenti, hogy a gyermekeink örökölhetnek egy olyan tulajdonságot is, amelyet mi korábban egy tapasztalaton keresztül tanultunk meg.
Egerek és illatok
Ennek szemléltetésére az atlantai Emory Egyetem két kutatója egy érdekes kísérletet végzett. Arra kondicionáltak hím egereket, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától, ezért az egerek áramütést kaptak minden alkalommal, amikor ki voltak téve annak, hogy érezzék az illatot. Ez bizonyos epigenetikus címkéket aktivált az egerekben, és ezek a bekapcsolt gének időről-időre extra neuronok juttattak az orrukba és az agyuk szagfeldolgozásáért felelős központjába, nagyban növelve ezzel az illat iránti érzékenységüket.
Az ondóssejtjekben aktiválódott DNS áthaladt a tapasztalat memóriájába nem csak a gyerekeikél, de még az unokáknál is. Annak ellenére, hogy ezek a leszármazottak soha nem voltak kitéve az illatnak vagy az illattal öszefüggő sokknak, mindig félelemmel reagáltak, amikor cseresznyevirág illatot éreztek.
Ezeknek az eredményeknek köszönhetően világosan látszik, hogy azok a tapasztalások, amelyeket még gyermekünk születése előtt szereztünk jelentősen befolyásolják a következő generációk idegrendszerét. És így lehet, hogy bizonyos szülői viselkedést teljesen észrevétlenül átveszünk szüleinktől.
Evolúciósan ezt nem csak a mi szórakoztatásunkra találta ki az anyatermészet. Hiszen mindig minden okkal történik. A tudósok azt sugallják, hogy a memória biológiai átvitele az agyból a genomba a biológiai előremutató tervezés egyik formája lehet.
A szülők által tapasztalt változó környezeti és érzelmi körülményekhez való alkalmazkodással az aktivált és továbbadott gének jobban felkészítik az utódokat arra a környezetre, amelybe születnek. A módosított gén öröklése felkészíti az utódokat és a későbbi generációkat a környezetükben való túlélésre és szaporodásra. Így ezek a saját kedves furcsaságok, amelyek mondjuk csak rád és az anyukádra jellemző lehet, hogy korábban egy túlélési mechanizmus volt, amelyet ő is a szüleitől vagy a nagyszüleitől vagy még régebbről örökölt.
Mi, a szüleink és a forgatókönyvek
Ezek a generációk közötti forgatókönyvek meghatározzák kapcsolatainkat. Minden generáció egy újabb láncszem az élet hosszú láncolatában, amelyet mi is örökölünk, majd továbbadunk gyermekeinknek.
Az, ahogyan a családok átadják hagyományaikat és viselkedésüket úgynevezett családi forgatókönyveken keresztül történik. Ezek a szkriptek leírják a viselkedés, a beszéd, sőt a gondolkodás elfogadható módjait. A forgatókönyvek lehetnek olyan specifikusak, mint az edények elmosogatásának módja, vagy olyan nagy volumenű dolgok, mint a harc vagy az intimitás kifejezése. Általában háromféle forgatókönyv létezik: replikatív, javító és rögtönző.
Replikatív vagy ismétlő viselkedés
A replikatív forgatókönyv az, amikor tudatosan vagy öntudatlanul megismételünk bizonyos dolgokat valamely családtagunktól. Olyasmi, mint például a porszívózás módja, vacsorázási szokások, a tévénézés körüli vita, stb. Ezek általában viselkedési szkriptek, amelyeket gyermekként előnyösebbnek vagy pozitívnak tapasztaltunk. Máskor olyan viselkedéseket vagy attitűdöket repordukálunk (gyakran olyan tudattalan módon), amelyek eredetileg nem is tetszenek. A származási család szkriptjének lemásolásával lényegében azt kommunikáljuk szüleink felé, hogy viselkedésük annyira kívánatos, hogy gyermekeik is megismétlik. Erre egy mindenki számára ismerős példa, amikor egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy pont úgy mondunk valamit, mint anyánk…. amit ráadásul annyira utáltunk hallani.
Javító
Ezek az úgynevezett korrekciós forgatókönyvek akkor fordulnak elő, amikor tudatosan úgy döntünk, hogy nagyon másképp fogjuk csinálni a dolgokat, vagy akár teljesen ellentétes módon, mint ahogy tapasztaltuk. Mi emberek sokféleképpen próbálunk elmenekülni örökölt sorsunk elől: van aki a világ másik oldalára költözik, van, aki a nevét változtatja meg, van, és van, aki teljesen elvágja magát a családi kapcsolataitól.
Improvizáló
Az improvizált forgatókönyvek szükségszerűségből vagy kíváncsiságból születnek. Itt nem a múlt korrekciójáról vagy az ismétlésről van szó, hanem ezek a viselkedések egészen újak és gyakran spontánok. Ezekben a forgatókönyvekben mindenkinek szorongással és a bizonytalansággal kell szembenézie, azáltal, hogy ők alakítják ki az új forgatókönyvet családi életük számára.
Az igazság az, hogy nem számít, mit gondolunk, mennyire vagyunk mások, mint a szüleink és, hogy mi majd mindent máshogy csinálunk. Mert ezek a forgatókönyvek velünk maradnak. Néha a legjobb, amit tehetünk, ha a saját örökölt forgatókönyveinket szem előtt tartva improvizálunk.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
