Ezen a napon született Virginia Woolf, akinek szívszorító volt az élete és a halála

-

Búcsúlevele és végzetes döntése, hogy kövekkel a zsebében a folyóba sétál meghalni szívszorítóan összegzi tragikus sorsát. Története kísérteties, tele tragédiákkal, mentális betegséggel és kínzó gondolatokkal.

Az igen termékeny angol író művei még száz évvel megírásuk után is nagy hatással vannak a kultúrára. Híressé vált regényei, mint a Mrs. Dalloway és a feminista esszéit tömörítő Saját szoba a mai napig annyira lenyűgözőek, mint amennyire megdöbbentő öngyilkosságának története és az, ahogyan eljutott odáig.

Kiemelkedő író a tragédiák mögött

1882. január 25-én született Adeline Virginia Stephen néven egy kiváltságos angol családba, szülei írók voltak és egyben a londoni társasági élet prominens képviselői. Virginia és testvére, Vanessa eleinte otthon, apjuk hatalmas könyvtárában tanultak, majd részt vettek a londoni King’s College hölgyeknek fenntartott főiskolai tanszékén. A diploma megszerzése után gyorsan belevetette magát az irodalom világába és csatlakozott a Blommsbury Group nevű művészek és értelmiségiek köréhez. Itt ismerte meg jövendőbeli férjét, Leonard Woolfot is. 1912-es házasságkötésük után megvásároltak egy nyomdát és olyan írók munkáit publikálták, mint Freud és T.S. Eliot. Itt jelent meg 1915-ben első regénye is, a Messzeség. A hírnév azonban csak negyedik könyvével, a Mrs. Dalloway-jel talált rá 1925-ben, amely olyan modern problémákkal foglalkozott, mint a feminizmus, a mentális betegségek és a homoszexualitás. Ezután több más figyelemre méltó és népszerű regénye jelent meg: a Világítótorony és az Orlando, valamint feminista esszék, mint a Saját szoba és a Három adomány. Sikerei ellenére soha nem volt jól, amelyet számos öngyilkossági kísérlete is egyértelművé tett.

férjével, Leonard Woolf-al

Egy boldogtalan lélek

Virginia Woolf egyszer azt mondta, hogy “felnőve elveszítünk több illúziót azért, hogy másokat megszerezzünk.” És Woolf több traumán keresztül szinte minden illúzióját elveszítette. Először akkor, amikor féltestvérei, George és Gerald Duckworth szexuálisan bántalmazni kezdték: személyes esszéiből kiderült, hogy az abúzus hat(!) éves korától egészen 23 éves koráig tartott, amíg el nem költözött a szülői házból. Írásaiban a szüzesség, az erőszak és a szexuális intimitás megsértésétől való félelme többször megjelenik a hősnők és a szerző  aggodalmait tükrözve. Anyja 1895-ben bekövetkezett halála még tovább mélyítette mentális betegségeit. Nem sokkal ezután, mindössze 13 évesen volt első idegösszeroppanása, majd az ezt követő években több egymást követő traumát élt át. Két évvel később nászútjától hazatérve elhunyt nővére, Stella, majd 1904-ben gyomorrákban meghalt édesapja is, akit 1907-ben egy másik testvére, Thoby követett a sírba. Ez már túl sok volt ennek a sérülékeny és többszörösen traumatizálódott léleknek.

Boldog házasság – boldogtalan élet

1912-ben feleségül ment Leonard Woolf-hoz, és bár házasságuk boldog volt, az írónő depressziója és mentális betegségei nem javultak. 1913 és 1915 között többször kísérelt meg öngyilkosságot: megpróbált kiugrani az ablakon és egy Veronal nevű erős nyugtatót is halomszámra vett be. Amikor az őrület elhatalmasodott rajta sem aludni, sem enni nem tudott és folyamatos hallucinációktól szenvedett. Különféle pszichiátriai kezeléseket próbált ki, de mivel ezek akkor még igencsak csecsemőkorban voltak, nem hoztak semmilyen pozitív változást. Az 1920-as évek korabeli orvosi elméletei a mentális betegségeket gyakran a fogászati fertőzésekkel hozták összefüggésbe, ezért Virginia több fogát is kihúzták egy-egy ilyen kezelés alkalmával. Ebben az időben ismerkedett meg egy estélyen  Vita Sackville-West-tel, egy gazdag arisztokrata családból származó férjes asszonnyal, aki maga is sikeres író volt. A két nő kapcsolata hamarosan szenvedélyessé vált, annak ellenére, hogy szexuális vonzódásukat eleinte figyelmen kívül hagyták. A két nő több száz levelet írt egymásnak és a kapcsolat inspirálta Virginiát Orlando című művének megírására.

Az öngyilkosság napja

1941. március 28-án Leonard Woolf érezte, hogy valami nagyon nincs rendben feleségével. Miután felesége sussex-i házuk melletti íróházában beszélgettek, azt javasolta Virginiának, hogy pihenjen le. Ekkor látta utoljára élve feleségét. Miután a Leonard elment dolgozni, Virginia felvette szőrmekabátját és esőcsizmát húzott. Kilépett a kapun és elindult a közeli folyó felé. Kabátja zsebébe köveket pakolt. Amikor néhány órával később Leonard felment hozzá a szobájába, már csak két búcsúlevelet talált: az egyik neki szólt, a másik pedig Virginia húgának, Vanessának.

A búcsúlevél

A férjének szánt levélben ez állt: “Drágám, biztos vagyok benne, hogy újra megőrülök.Úgy érzem, több ilyen szörnyű időszakot nem tudok elviselni. És ezúttal nem gyógyulok meg. Megint hangokat hallok, és nem tudok koncentrálni. Ezért azt teszem, ami a legjobbnak tűnik. Amit mondani akarok, az az, hogy neked köszönhetem életem boldogságát. Mindig türelmes és hihetetlenül jó voltál hozzám. Ha bárki megmenthetett volna, az te lettél volna. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, mint mi voltunk.”

A levél elolvasása után a férfi felesége keresésére indult, és rá bukkant lábnyomaira és sétapálcájára a folyó partján, de testét addigra már elsodorta a víz. Három héttel később találták meg Southease parjánál.

Virginia Woolf neve és emléke könyveinek hála tovább él, regényei ma már klasszikusoknak számítnanak, míg korát meghaladó esszéi a feminizmus egyik ikonjává tették. Életét több filmben is feldolgozták…

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

Híres írónk, aki hűtlenséget hazudott feleségének, hogy később újra elvehesse

 

 

Kategória:

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!