Befutott a 365 nap trilógia harmadik része a Netflixre, és persze senkit sem lep meg a tény: a toplista élén pöffeszkedik. Pedig az Egy újabb nap valójában nem volt más, mint egy újabb szenvedés.
Alig néhány hónappal ezelőtt jött ki a második rész, a 365 nap: Ma, már meg is kaptuk a franchise „befejező” részét. De vajon minek? Volt 1 óra 53 percem azon töprengeni: miért jöhetett létre ez a hihetetlenül semmitmondó, agysejteket pusztító film. Ha lehet a semmitmondást fokozni, akkor a készítőknek sikerült. Még az első kettőhöz képest is kevesebb tartalommal bír. Lényegében a következőről szól:
Kínlódjunk látványosan, de ne beszéljünk a problémáról
Ott tartunk, hogy Massimo (Michele Morrone) gyászol, és verbálisan jól elkeni a száját az ellenséges maffiacsaládnak, aztán hazamegy, ahol a felajzott felesége várja. Mily meglepő, de Massimo az, aki lepattintja a ház asszonyát azzal: „Bébi, az orvos azt mondta túl korai”, mire Laura (Anna Maria Sieklucka) persze felszívja magát, hogy tudja ő mi a jó neki, mégis hoppon marad. De addig-addig riszálja magát, míg végül 11 perc elteltével sikerül kicsikarnia egy gyors numerát az urától a munkamegbeszélés közepette.
Meglepő módon, a harmadikban nem kekszelnek annyit, mint mondjuk a másodikban, ahol már a második percben le lett terítve Laura, és az első negyedóra nem telt mással, minthogy végigszexelik a Riviérát. Ehelyett most házassági krízist kapunk, mert hát a betegesen féltékeny férj tudni akarja, mégis mit csinált az ő galambocskája a szigeten (a második részben) Nachóval.
A bizalmatlanság, a féltékenység, a gyász okozta szakadék nőttön-nő közöttük, amit eleinte még orális kényeztetéssel orvosolnak, de amin már az sem segít, azon csak a drog, meg a pénzszórás tud. Tehát, amíg Massimo egy bárban bedrogozva élvezi a nagymellű, BDSM-divatbemutatót tartó kétes erkölcsű hölgyek társaságát, addig Laura a barátnőjével bulizik, shoppingol, és bánatában a „munkában” keres vigaszt. Előadja, mekkora karrierista divatasszony még akkor is, ha éppen szétesik a házassága, miközben éjjel-nappal Nachóról, a másik maffiavezérről álmodik.
Mégis, melyik pasit válasszam?
Egy idő után nemcsak azzal szembesülünk, hogy súlyos problémák vannak a Toricelli házaspár rezidenciáján, hanem szembe kell nézni a ténnyel: Laura bizony beleszeretett a férje gyengédebbik kiadásába, Nachóba, aki kitartóan üldözi szerelmével, és olyanokat puffogtat, hogy „Életem végéig várni fogok rád!” közben néz a nagy bociszemeivel, amitől egyesek szíve biztos cseppfolyóssá válik. Mondani sem kell, a romantikus, bugyiszaggató kifejezései és kitartó legyeskedése meghozza jutalmát, és végre magáévá teszi a tengerparton az amúgy is szörnyen kiéhezett Laurát. A lengyel szoftpornóként is gúnyolt filmben ez volt az első és egyetlen komolyabb szexjelenet, amelyben több percen keresztül tanulmányozhatjuk a káma-szútrát.
Ám a főhősünknek ez sem elég, aki megállás nélkül picsog – a férjével meg a szeretőjével együtt -, és fogalma sincs, melyik macsót válassza. Ugye milyen jó, ha minden szuperpasi pont Laurát akarja? De jó is lenne, ha ők hárman egy boldog családot alkotnának, ahogy azt megálmodta. Bizony, a Netflixnek sikerült feltennie a pontot az i-re a homoszexuális jelenettel, mikor Laura álmában mind a két pasival egyszerre huncutkodik, majd Massimo és Nacho is kedvet kap egymáshoz.
Elnyújtott szenvedés a néző számára is
Szóval, majdnem két óra elment az életemből azzal, hogy azt nézzem, miként rinyálnak a szereplők, akik valójában egytől-egyig ripacsok. A „sztorival” együtt ők maguk is halálosan erőltetettek, akik még a szexjeleneteket sem tudják hitelesen élvezni. Ahelyett, hogy normális emberek módjára megpróbálnának beszélni a gondjaikról, felkeresni egy párterapeutát, inkább veszekednek, elkerülik egymást, drogoznak, pénzt pacsálnak meg félrelépnek. Remélhetőleg egyetlen néző sem jut arra a következtetésre, hogy ez a megoldás, mert EZ NEM AZ!
És ahhoz, hogy ez a szörnyen mérgező üzenetet közvetítő film majdnem két órás legyen, telezsúfolták egy halom töltelék jelenettel, ami főleg abból áll: Laura bámul bambi szemekkel szomorúan. Massimo sötét tekintettel néz maga elé vagy éppen zuhanyozás közben elégíti ki magát. Amikor pedig nem a sírnivalóan rossz házasságuk vagy szex körül forog minden gondolatuk, akkor Olga, a barátnő jön és erőlteti a bulit, a piát, a táncot meg a többi búfelejtő programot. Plusz Laura haza utazik anyuhoz, aki előrukkol az egyetlen épkézláb tanáccsal, aminek lényege az: a nő legyen önző, tegyen meg mindent a saját boldogságáért, mert az a nő, aki mindent felad a férfiért, sosem lesz boldog, ahogy a pasi sem. Köszönjük anyu.
Mindezt pedig megkoronázzák egy halom kiállhatatlan zenével, ami halláskárosodást okoz.
Vége a szenvedésnek?
Most ugrik a majom a vízbe, ugyanis a válasz: nem tudom. Bár mondhatnám nyugodt szívvel, hogy a világ fellélegezhet, és soha többé nem kell ezt a szennyet néznie. De van egy kis bökkenő. A filmek alapjául Blanka Lipinska könyve szolgált. Az elsőnél egészen hűen követték a regényt, de utána már eltávolodtak tőle, de lényeg: a harmadik kötetben van válasz arra, kit választ Laura. A filmben viszont nincs. Fogták, nyitva hagyták a végét. Kérdés: azért, mert a néző fantáziájára bízták kit választott Laura? Vagy szeretnék tovább növelni a feszültséget, és mert a nézőkre éhes Netflix elő akar rukkolni egy külön 4. résszel is? Bármennyire is fáj leírni: valószínűleg az utóbbiról van szó. Alig vártam, hogy leteljen az 1 óra 53 perc, és soha többé, egyetlen 365 napot se kelljen néznem, így gondolhatja az olvasó, mekkora csalódás ért a film végén, hogy döntésképtelen Laura senkit sem választott, csak állnak a naplementében és annyi. Egy szó, mint száz… az éj sötét és tele van iszonyattal, és bár inkább a tél szörnyei közelednének a Trónok Harcából, semmint egy újabb 365 nap…
De legalább megtanultam becsülni az életét. Azt, hogy, milyen értékes lehet 1 óra 53 perc. Majdnem 2 ÓRA! Nem kellett baleset, sem halálközeli élmény hozzá, csak a 365 nap. Szeretem az életemet. Abban a két órában annyi mindent megtehettem volna: créme brulée-t készítek, a barátaimmal dumálok, romantikázok a férjemmel, vagy egy jó könyv társaságában habfürdőzök. De nem. Elajándékoztam majdnem 2 órát az Időrablás istenének. Remélem ő boldog, mert én nem vagyok, de megtanultam a leckét.
Jane Austen foroghat a sírjában az új Meggyőző érvek miatt – inkább olvasni kellene a regényeit
képek: pinterest
