Az ERASMUS-program 1987-ben indult azért, hogy támogassa Európán belül a felsőoktatás fejlesztését és elősegítse a nemzetközi mobilitást a kontinens országai között. A magyarországi egyetemek 25 éve vesznek részt a diákcsereprogramban, ennek köszönhetően napjainkig több, mint 10 millió hallgató jutott ki külföldre rövidebb-hosszabb időre. Megkérdeztünk néhány diákot, meséljenek a kint töltött időről és az ott szerzett tapasztalatokról.
Lilla, Olívia és Kitti jelenleg is Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatói. Szorgalmuknak és kitartásuknak köszönhetően azon szerencsések közé tartoznak, akik fél éves tanulmányi ösztöndíjat nyertek neves európai egyetemekre.
Számodra mi volt a leginkább pozitív élmény a külföldi tartózkodásod alatt?
Olívia: Franciaországban töltöttem egy szemesztert, és életem legjobb döntése volt, akármennyi lemondással, extra munkával járt, illetve időigényes és sokszor idegtépő volt az adminisztráció, nem is dönthettem volna jobban. Párizs napjainkra nemzetközi színtérré vált, rengeteg kultúrát ismertem meg és nemcsak Európából, hanem Indiából, Afrikából, Amerikából, illetve Ázsiából is.
Lilla: Jelenleg Valenciában vagyok Erasmus-cserediák. Az előttem szólóhoz hasonlóan én is nagyon sok új embert ismertem meg az elmúlt hónapokban különböző országokból. Igazából nincs is két ugyanabból az országból jövő barátom, annyira sokfélék vagyunk. Izgalmas dolog általuk is megismerni más szokásokat, kultúrát, habitust. A spanyolországi itt tartózkodásom sokat segít abban, hogy megismerhetek egy új világot, pár hónap alatt megtanultam fiatalon helyt állni egy új országban, kiismerni a helyi szokásokat, praktikákat. Ezek a tapasztalatok hatalmas önállóságra tanítanak.
Kitti: Tavaly ilyenkor voltam kint 5 hónapot szintén Spanyolországban. Így visszatekintve szerintem rengeteget fejlődtem, igazából egy önismereti út volt, hogy igen is képes vagyok egyedül is helyt állni a világban. Adott egy új szemléletmódot, hiszen a spanyol életstílusa eléggé messze áll a magyarokétól. Csodálatos helyeken jártam, lehetőségem volt más városokba is elutazni. És nem utolsó sorban, a szerelem is itt talált rám.
Mi jelentette az igazi kihívást számodra?
Olívia: Az, hogy idegen nyelven kell helytállnod közel fél évig, egyedül, és csak magadra számíthatsz. Angolul vagy éppen másik idegen nyelven tanulni szerintem eleve egy hatalmas kihívás, és nagyon élveztem minden percet, ahogy újabb kifejezéseket tanultam meg, és mivel ez volt a kommunikáció nyelve fél évig, így kellett kifejeznem és megértetnem magamat. De ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődhetsz, mint ember, diákként pedig belekóstolhatsz a felnőtt életbe. A külföldön való tartózkodás pedig a látókörödet is kiszélesíti. Sokat tanultam más kultúrákról, rengeteg csoport munka volt, össze kellett dolgozni, alkalmazkodni kellett a másikhoz, és ezek is megedzik az ember alkalmazkodóképességet, ami nagy előny mind a nemzetközi, mind pedig a hazai munkaerő piacon is.
Kitti: Az elején nehézkes volt, egyedül egy teljesen új városban messze mindenkitől, de aztán pár hét után én is felszabadultabb lettem, elkezdtem nyitni az emberek és a kultúra felé és megtanultam kilépni a komfortzónámból. Az első hónapban nagyon sok diákkal ismerkedtem össze (suliban, buliban és a kinti ESN szervezet által), minden nap volt valami program. Az angol nyelvtudásom nagyon sokat fejlődött, előtte se volt rossz, de nem igazán mertem használni. A spanyolom is fejlődött, de nem olyan mértékben, mint az angol, mivel nem használtam olyan gyakran, hiszen a legtöbb diák beszélt angolul.
A kinti tapasztalatokból mit gondolsz, mit fogsz tudni itthon hasznosítani?
Lilla: Szerintem sokkal talpraesettebb lettem és rugalmasabb, úgyhogy ez mindenképp pozitív. Remélem, hogy ezeket a tulajdonságokat tudom majd hasznosítani, ha elvégeztem az egyetemet és kikerülök a munkaerőpiacra.
Olívia: Szinte minden tárgyból alkalmaznunk kellett a tanult elméleteket a csoportos előadásunkon, beadandóinkban, és kétségtelen, hogy rá voltunk kényszerülve, hogy megtanuljuk, és megértsük az anyagot. Amit biztosan hasznosítani tudok, az a kint szerzett tudás a különböző kultúrákról, az alkalmazkodóképesség, a csapatban való együttműködés és szűk határidőkkel dolgozni.
Kitti: Az én helyzetem kicsit más, mert kint megismerkedtem egy fiúval, úgyhogy hazajöttem vizsgázni az ösztöndíjprogram után és még a nyár folyamán visszamentem, azóta is kint vagyok. Átiratkoztam levelező tagozatra, megcsináltattam a papírjaimat, dolgozom is, úgyhogy ha végeztem az egyetemmel, teljes mértékben itt képzelem el a jövőmet a párommal, abban a városban, ahol az Erasmust is csináltam.
Volt olyan negatívum, ami miatt elgondolkodtál azon, hogy megszakítod a programot és inkább haza jössz?
Olívia: Alapvetően nem. Való igaz, sokszor erőltetettnek éreztük a napi szintű csoportmunkát, de lássuk be, megkönnyítették az életünket, hogy nem egyesével nekünk kellett mindent megoldani. Persze előfordult, hogy a szaktársak között volt klikkesedés, legfőképp a holland és francia nemzetiségűek között. Szerintem ez a közös történelmi múltjukból fakad. De összességében egy pillanatig sem szerettem volna hamarabb hazajönni. Őszintén szólva, azon is elgondolkoztam, hogy plusz egy félévet maradnék, de sajnos az itthon tanév csúszáshoz vezetett volna.
Kitti: Egyáltalán nem volt ilyen, a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Nem volt sok órám összesen 4, ebből három órán kellett csoportban dolgozni és projektfeladatokat elkészíteni, de mindenki lelkiismeretesen kivette a részét a munkából. Egyszer se volt olyan pillanat, amikor arra gondoltam volna, hogy hazajövök. Voltak jobb és rossz napjaim, a vége fele már hiányozott a családom, de ennek ellenére se szerettem volna megszakítani a programot.
Sikerült olyan kapcsolatra szert tenni, ami abban segített, hogy a későbbiekben esetleg kint könnyebben találj munkát?
Olívia: Igen, és barátságokra is, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, és egymás városaiba utazunk.
Egyértelmű, hogy az Erasmus diákcsereprogram nem csak külföldi szakmai tanulmányokat, hanem önismeretet, nagyobb magabiztosságot, új barátokat, felejthetetlen élményeket, idegennyelvi fejlődést és széleskörű kultúrális ismereteket adott a magyar diákoknak.
Önkifejezés és másként gondolkodás – ez a diákok számára a kreativitás
