Mentális zavarral élni néha kész gyötrelem, egy kiismerhetetlen valami tompítja le, irányítja az embert. Az érintett környezete pedig szintén tehetetlen. A tehetetlenséget, a dühöt és az értetlenséget humorba csomagolva mutatja be Meg Mason a Bánat és öröm című regényében, amit számos külföldi lap a legjobb, friss megjelenésű könyvek közt tart számon.
Mikor bomba robban az agyban
Martha, a regény főszereplője nemrég múlt el 40 éves. Egy művészcsaládban nőtt fel, ahol az apuka és az anyuka is az alkotáson keresztül próbálta, próbálja kiteljesíteni magát. Ám egyikük sem könyvelhetett el nagyobb sikereket. Az anyja újrahasznosítás jegyében mindenféle tárgyból készít hatalmas szobrokat. A furcsa szokásokkal teli anya gyakran italtól mámorosan táncolt gyermekei szeme láttára a házban szervezett összejöveteleken.
Martha a testvérével szoros viszonyt alakított ki, akivel együtt élték meg a gyerekkor összes szürreális eseményét. Közös kódrendszerük, belsö poénjaik voltak, vannak. Ez a kapcsolat segíti Marthát abban, hogy ne süllyedjen el teljesen, mikor úrrá lesz rajta a bánat.
A bánat váratlanul lesz életének fő szervezője: 17 éves korában mintha bomba robbant volna az agyában, minden megváltozott. Szorongás, félelem lett úrrá rajta. Begubózik, elbújik, az apja szobájában lel csak nyugalomra. Társas kapcsolataiban nem találja a helyét. Mindenben befolyásolja ez a hirtelen jött, agyban érzett változás. Tompa, retteg, nem tudja befolyásolni, ami benne zajlik.
Mivel a regényben egyszer sincsen leírva, hogy milyen zavarral, szindrómával küzd a főszereplő, így nem kap stigmát. Az író megjegyzi, hogy szándékosan nem nevezte meg a mentális zavart, ami köré a történetet építette.
Meg Mason regényében az önirónia, a fanyar humor lazítja fel a nehéz témákat. Az összeomlásokról, elzárkózásról, a rosszul elsült házasságról és egy félresikló kapcsolatról és az antidepresszánsokról is szarkasztikusan ír az újságíróként is elismert szerző (Cikkei jelentek már meg többek közt a Timesban, a New Yorkerkben.)
Marthának nincs konkrét, jól megfogalmazható életcélja, életfeladata, de képes reflektálni a bajára. Sokszor megijed attól, amit a teste produkál, a saját reakciói meghökkentik. Mindezeket nem drámai módon tálalja, sokkal inkább szarkazmussal. Azt tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem az önsajnálat hangján szól.
Gyermektelenül gyermekre vágyni
Martha fiatalon férjhez megy egy nagymenő, önimádó pasihoz, aki nagyvilági életet él. A gyermekvállalástól viszont elzárkózik. A legmegrázóbb az anyasággal kapcsolatos elfojtott érzésekről és vágyakról olvasni. Martha ugyanis önmagával is küzd, belső csatákat vív. Fennen hangoztatja, hogy nem akar gyermeket, ugyanakkor elérzékenyül, ha elesett gyereket lát, és a testvére gyermekeit is szeretettel veszi körül. Az örökölhető mentális problémáktól való rettegés felülírja a vágyait.
Miután elválik nagyzoló férjétől, rájön, hogy egészen kamaszkortól kezdve mellette van az a srác, aki nem múló, szolid, csendes, de folyamatos érdeklődéssel figyeli és várja, mikor próbálhat meg udvarolni neki. Kapcsolatuk elején Martha kijelenti, hogy nem akar gyermeket. A mentális problémákkal küzdő főhősnek ez a legdurvább, legmagányosabb harca magával, magában: ugyanis szíve mélyén babát akar.
Arról, hogy hogyan jut el Martha a legmélyebb pontokra, miként hánykódik az érzelmei tengerén, hogyan jön rá a mentális problémáinak családi érintettségére, meséljen maga a könyv.
Ha érdekel, itt tudod megnézni: 21.Század Kiadó
Ezeket is ajánljuk:
A bántalmazó kapcsolatok lélektana – Interjú Bucsi Mariann írónővel
