Az online térben, a közösségi médiában a népszerűség és az elismerés lájkokban, szívecskékben mérhető. A sok kedves visszajelzés az önértékelésre is pozitívan hat, mi több, a lájkvadászat addiktív is. A kitett képek alatt látható kedvelések számának nézegetése függőséget és szorongást is okozhat. Vannak, akik egyenesen rettegnek attól, hogy nem kapnak elég visszajelzést a posztjaikra. Úgy vélik, nem elég szerethetőek.
Az érdektelenségtől való félelem
Sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a közösségi médiának és az ott jelenlévő tartalmaknak. Az itt látható posztok, fotók nagy mértékben a kozmetikázott valóságot mutatják. Nem titok, hogy a többség önmaga feljavított változatát, filterezett mását teszi ki, hogy az online térben élt élete vonzóbbnak tűnjön. A közösségi platformok nemcsak függőséget okoznak, hanem különféle pszichológiai és viselkedési problémákat is generálnak. Már sok kifejezés létezik arra, hogyan reagálunk a világhálón zajló meghamisított, szépített életre.
A FOMO kifejezés több mint tíz éve használatos. Az angol mozaikszó a fear of missing out kifejezésből származik, jelentése kimaradástól való félelem. Az azon való szorongást jelöli, hogy az ismerősök izgalmasabb, mozgalmasabb, tartalmasabb életet élnek, az illető pedig úgy érzi, kimarad a szórakozásból. Az ember úgy élheti meg ezt, hogy unalmas az élete a barátaiéhoz képest.
Azok, akik félnek attól, hogy a posztolt képeik nem hoznak sok lájkot, inkább nem is tesznek ki semmit. A FOJI az angol fear of joining in kifejezésől ered, ami csatlakozástól való félelmet jelent. Ebben az esetben a saját posztok hiánya okozza a rossz érzést. A feszültség oka az, hogy az illető attól tart, hogy nem kap elég elismerést, érdektelenségbe fullad a kitett képe, az pedig nemcsak szégyen, hanem szomorú is.
Az összehasonlítás szorongáshoz vezet
Egyáltalán nem csak a Z generációt érinti mindez, hanem bizony az idősebb, Y generáció tagjait is. Azokat aggasztja legjobban az elmaradt érdeklődés esélye, akik az élet más területein is bizonyítani akarnak, de valamiért úgy érzik, nem tudnak elegek lenni. Vagy éppen még mélyebb a gyökere az érzésnek: az elfogadás és szeretet hiányától való rettegés.
A szociális összehasonlítás hatás azért okoz a lélekben sebeket, károkat, mert másokhoz mérjük a saját örömeinket, sikereinket. Sok esetben olyan influenszerekhez, akikhez az ég világon semmi közünk nincs, és akik igen nagy trükk-repertoárral rendelkeznek a szépített posztok gyártásához.
Kamaszkorban, az énkeresés legintenzívebb időszakában kifejezetten káros lehet, ha a társas támogatást ily módon várja a fiatal. A Facebook és Instagram oldalakon jelenlévő filterezett valóság erőteljesen hat a fiatalok önképére, saját testük megítélésére. Épp ezért nagyon fontos, hogy helyén kezeljék ezeknek a platformoknak a súlyát, értékét, ehhez pedig külső segítségre is szükség lehet.
Mi is készítettünk egy interjút egy szakemberrel a témában Sebezhetőség az online térben címmel. Ha érdekel, mit mond egy pszichológus arról, hogy hogyan lehet megbírkózni ezekkel a fent megnevezett érzésekkel és más, hasonló szorongással, akkor nézd meg a cikkünket.
A testképre is nagyon erősen hat a filterezés lehetősége. A Snapchat-diszmorfia jelenséget először a plasztikai sebészek ismerték fel 2017-ben. Közülük is az elsők között volt Dr. Tijion Esho, angol sebész. A szépészeti beavatkozásokra szakosodott orvos észrevette, hogy egyre többen keresik fel őt a szerkesztett portrékkal, szelfikkel. Erről a jelenségről ebben a cikkünkben olvashatsz:
