Franz Kafka abszurd, olykor tébolyítóan nyomasztó írói világában az egyének elvesztik a biztos támpontokat, válságba kerülnek. Egy náluk nagyobb hatalom tör az életükre, és úgy bűnhődnek, hogy nincs bűnük. Kafka maga is érezte a fojtogató kilátástalanságot, egy ismeretlen ok miatti bűnhődést, ráadásul magát is büntette, önsanyargatással is. Ennek a nagyszerű, tehetséges, ám lelkileg instabil írónak a világába nyerhetsz betekintést.
Elnyomó apa árnyékában
A per, A kastély, Az ítélet, Az átváltozás című művek írója, Franz Kafka Prágában született 1883-ban zsidó származású, németajkú családban. A születési hely és az idő is meghatározta egész életét, ahogyan édesapja személye is. Kafka a csehek közt német, a németek közt zsidó volt, így aztán mindenütt idegennek érezte magát. Családon belül sem talált nyugalomra, hisz despota édesapja igen nagy mértékben megtépázta az önbecsülését. Az apa erőteljes tekintéllyel uralkodott a család felett. Kafka az apját óriásnak, a „legfőbb Hatóságnak” látta, aki akár ok nélkül is odamehet a fiához és éjszaka is kiviheti a biztonságot jelentő ágyából a folyosóra. Hermann Kafka nagydarab, uralkodó jellemű ember volt. Az író Levél apámhoz (Brief an den Vater) című munkájában mintegy összefoglalja ezt a szorongást, miközben fel is menti apját. Ez a soha el nem küldött levél afféle bűnfeloldozási gesztus. Egy megfelelési kényszerrel teli gyerekkor, az érzékeny lelkű gyerek felé támasztott magas elvárások megmaradtak az író lelkében. A bűn nélküli bűnhődés állapota, a mindent elnyomó hatalomtól való rettegés Kafka személyiségébe és műveinek témájába is örökre beleírta magát. Az átváltozás című novellában például igen hangsúlyos az otthon is egyenruhát viselő apa elnyomó, a fiát elfogadni nem tudó családfő szerepe.
Hogy átérezzük Kafka apaképének mibenlétét, álljon itt egy idézet a Levél apámhoz művéből:
„Néha magam elé képzelem kiterítve a Föld térképét, és Téged, amint keresztbe fekszel rajta. S ilyenkor úgy érzem, mintha életem számára csak olyan vidékek jöhetnének számításba, amelyeket nem fedsz el, vagy amelyek nincsenek birodalmadon belül. S ilyen vidék – a Te nagyságodról alkotott elképzelésemnek megfelelően – nem sok van, s azok se nagyon vigasztalók…”
A szorongás börtönében
Franz Kafka Az átváltozás című műve középiskolában tananyag. Évek óta tanítom én magam is, és egészen meglepő reakciók, értelmezések is hallhatóak a diákoktól a mű elolvasása után. Kafka kicsit magát is beleírta a műbe, elrejtette a szorongásának alapját. A főszereplő, Gregor Samsa egy nap arra ébred, hogy féreggé változott. A megfelelési kényszeres, kötelességtudó utazó ügynök évek óta nem volt szabadságon, így különösen furcsa, hogy nem tud megindulni metamorfózisa után, új testével munkába. Hangja is elváltozik, emberi kommunikációra képtelen lesz. A családja fokozatosan eltávolodik tőle, féreg mivolta undort ébreszt, leginkább az apában. A családfő meg is sorozza almákkal az egyébként ártatlan, családját szerető féregszerű lényt. Ez a megsemmisítésre tett kísérlet okozza majd az állati testbe zárt főszereplő halálát. Gregor a műben raktárrá silányult, poros szobájában féregként hal meg, szeretet nélkül.
Ha a szerző életét csak egy kis zseblámpával világítjuk meg, és nem nagy, erőszakos fényű reflektorokkal, akkor is látjuk a párhuzamot a nyomorult sorsú, állati szintre süllyedt Gregorral.
Pszichoszomatikus betegségek
Kafkát a gyerekkori negatív élményei miatt, és lelki alkatából eredően is gyötörte a tehetetlenség, bizonytalanság érzése. Néha a pszichózis határát súrolva hintázott a víziók és a valóság között. Nehezen illeszkedett be közösségekbe, nem érezte úgy, hogy megérdemelné a szeretetet, a megbecsülést. Lelki eredetű problémái szomatikus tünetekben is megmutatkoztak, például alig tudott aludni, alvászavarral küzdött, emésztési problémái is voltak. Szigorú vegetáriánus étrenden élt, nagy mennyiségben fogyasztott nyers ételeket. Egyes források szerint azonban az ételt is gyakran megvonta magától. A létbizonytalanság mellett rémálmok is gyötörték. Családot nem alapított, nem is érezte magát méltónak erre a feladatra.
Idegrendszeri problémái is voltak, fejfájása és depressziója is sokszor elhatalmasodott felette.
Élete nagy részében magányosan élt, s hivatali munkája mellett csak éjszaka tudott íróként kibontakozni. Vízióinak, írói dimenzióinak kapuit éjjel nyitotta ki.
Önmagát büntette
Kafka egész életében folyton attól tartott, hogy szellemileg és fizikailag visszataszítónak találják. Kinézete, belső fantáziavilága, szürreális, abszurd víziói miatt is aggódott, vajon megértik-e, elfogadják-e. Meg is kérte Max Brod barátját, hogy semmisítse meg írásait, de a barát nem tett eleget a kérésnek. Így olvashatjuk nagyszerű, elgondolkodtató, különleges atmoszférájú, szorongó szereplőkkel teli műveit.
„A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.”
Franz Kafka, a novellista, a regényíró gyakran játszott az öngyilkosság gondolatával is. 41 évesen, 1924-ben halt meg tuberkolózisban.
Egy levelében így fogalmazta meg tüdőbetegségének okát, mibenlétét:
„Arra a véleményre jutottam, hogy a tuberkulózisnak az a formája, amely engem kitüntet, nem is betegség, nem önálló nevet érdemlő kór, hanem csupán az általános halálcsíra.”
Az átváltozás mellett még két műve, amit érdemes elolvasni, megismerni:
A per – Josef K.-t ártatlanul letartóztatják, rejtelmes per folyik ellene, ügye sosem jut el a felsőbb bíróságokig, végül elítélik és kivégzik.
A kastély – Kafka nyomasztó atmoszférájú műve bemutatja K, a magányos ember tragikus harcát a bürokrácia névtelen, elnyomó erejével szemben.
Kapcsolódó cikkeink:
A költőfeleség, aki egy furcsa házasságban élt- Tanner Ilona, Babits Mihály hitvese
