Janis Joplin 1943. január 19-én született, még csak 78 éves lenne. A zseniális tehetségű zenész mérhetetlen szenvedéllyel, rocksztárokra jellemző temperamentummal habzsolta az életet. 27 évesen halt meg egy véletlen heroin-túladagolás miatt. De hogyan vált ilyenné, mitől lett Janis Joplin az alkohol és a drogok rabja? Élettörténete talán segít megérteni, hogyan ragyogott fel majd hunyt ki a rock és a blues egyik legnagyobb csillaga.
Janis Joplin korai évei – sokan bántották
Port Arthurban nőtt fel, egy konzervatív texasi kisvárosban, ugyanilyen hagyományos értékeket valló család tagjaként. Már egészen korán észrevette hogy más, mint a többiek, nehezen illeszkedett be a fojtogató kisvárosi keretek közé. A kétes szexuális identitásával is kiverte a biztosítékot: köztudott, hogy nőkkel és férfiakkal is randizott. Ösztönös és szókimondó lélek volt egy konvencionális közegben, szélsőséges liberalizmusa kimondottan megkülönböztette a társaitól.
Az önmarcangolás már fiatalon is jellemző volt rá. Úgy gondolta, hogy az orra és a szája hatalmas a kis „disznó” szemeihez képest. A szeplőivel és a rakoncátlan hajával sem volt elégedett. Ennek ellenére később mégis kora istennőjének tekintették, stílusa és bohém öltözetei milliókat inspiráltak. Ellen Willis (kritikus) 1976-ban ezt írta róla a Rolling Stone-ban:
„Egy nő, aki nem volt különösebben csinos – pattanásokkal, súlyproblémákkal és rakoncátlan hajjal – megteremtette a szépség egy új fogalmát. Puszta energiáiból, lélekből, bájosságából, arroganciából és humorérzékből. Nem csak megalkotta ezt, hanem azt is elérte, hogy széles körben elfogadott legyen és új típusú női ideálokat teremtsen az addig megszokott és elfogadott típusok mellett.”
Nagy hatással volt rá az „Úton” c. könyv, miután elolvasta, elkezdte magát beatniknek nevezni. Innentől kezdve öltözködött egy hanyag hippiként, amit a konzervatív texasiak nem igazán értékeltek. Társai nem hívták meg a végzősök diákbáljára, és még a barátai is kegyetlen dolgokat írtak az évkönyvébe. Nem mindennapi külsejével és feltűnő viselkedésével a környezete elfordulását „érdemelte ki”. Sajnos később sem kerülték el a megalázó helyzetek, a környékbeli férfiak paráznának bélyegezték, egy focista beszámolója szerint Janis végigsétált a folyosón és a játékosok aprópénzzel dobálták meg és szajhának nevezték.
Janis Joplin számára a zene volt a menedék
Joplin kezdettől fogva a zenébe menekült. Folyamatosan képezte magát folk és blues fronton, emellett mindig kíváncsi volt a világra – nagy olvasó hírében állt, a turnéira hatalmas táska könyvet cipelt magával. Kacérkodott a folkzenével és a countryval is, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással. Később kávéházakban és bárokban kezdett fellépni – olyan erős volt a hangja, mint egy opera énekesnőnek. Texas és a nyugati part között kezdett ingázni, szabad lélek lévén legtöbbször stoppolt. A Threadgill’s, – az austini étterem és zenei helyszín – ismert előadója lett, mielőtt végleg elköltözött a nyugati partra. Már ekkor is legendás volt átütő előadásmódja.
Eljött a siker órája
Történetének további részeit már jobban ismeri a nagyközönség. Előbb csatlakozott a Big Brother and the Holding Company együtteshez és 1967-es monterey-i popfesztiválon történő fellépése után nemzetközi sztár lett. Néhányan úgy vélték, hogy a banda többi tagja nem volt zeneileg az ő szintjén, ezért később szólóban folytatta a karrierjét. Ebben a korszakban szinte minden nap más nővel vagy férfival töltötte az éjszakát, a zenész világban is köztudott volt a kicsapongó szerelmi élete.
Egy sokat idézett mondása szerint koncertjeit úgy élte meg, hogy „szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán egyedül megyek haza”. Joplin koncertjei rendkívül intenzív élményt adtak. Willis New Yorkerben megjelent kritikája szerint a Janis Joplin show a legmagasztosabb, legkimerítőbb koncert volt, amelyet valaha volt kiváltsága látni, hallani és érezni. Kirobbanó energiája elektromos áramként hatolt át a közönség sorai között. Az idők során Woodstock egyik kihagyhatatlan előadójává vált. Rögeszmés elhivatottsággal viseltetetett a zene iránt, képes volt reggel 7-ig a stúdióban újra és újra felvenni egy dallamot.
„Soha nem ismertem olyan művészt, aki keményebben dolgozott volna.” – mondta Eliot Mazer, a Cheap Trills album egyik közreműködője.
Ezen a lemezen kapott helyet az énekesnő egyik leghíresebb szerzeménye, a Piece of my Heart is. A Cheap Trills hamar felkúszott a slágerlisták élére, és nyolc hétig nem is mozdult onnan. A megjelenés után azonban egy hónappal Janis és a zenekar útjai elváltak. A következő évek viharosak voltak Joplin számára. Új zenekarhoz csatlakozott, ám a Kozmic Blues Band-ből hiányzott az összetartás és ez nem vált éppen előnyére. 1970-ben rövid időre Brazíliába költözött, hogy „megtisztuljon”, és elkezdett randevúzni David Niehaus-sal. Ekkor úgy tűnt, elindul egy kevésbé intenzív élet felé, de mindannyiunk tudjuk, hogy nem ez lett a vége…
A függőséghez vezető út
Bonyolult személyiségének megvolt a sötét oldala: depresszió, szorongás, hangulatváltozások. Sokszor feleslegesnek és értelmetlennek érezte az életet, és ezek elől a gondolatok elől a kimerítő hedonizmusba menekült, ami még jobban lehúzta a sötétségbe. Rászokott a dohányzásra, férfiakat ivott az asztal alá, és szép lassan a drog is az élete részévé vált. 22 évesen már metfüggő volt, később pedig a heroin okozta a vesztét.
Joplin életvitelében is megkérdőjelezte a hagyományos női szerepeket. Sosem rejtette véka alá a rendszeres alkoholfogyasztását, folyamatosan káromkodott és meglehetősen szabad szexuális életet élt – ahogy sok férfi zenész is tette. Nem bírta ezt a kettős mércét. Egy idő után klinikai kezelést keresett az alkoholfüggősége miatt, és megkezdte utolsó albumának, a Pearl-nek a felvételét az új Full Tilt Boogie Band együttessel. A gyógyulás és a visszaesés ciklusa közepette optimista volt, a zenekarnak is jól ment a szekér és barátjával már az esküvőről és a közös jövőről beszélgettek. Joplin ekkor arról beszélt, hogy visszatér a csendesebb élethez, de ugyanolyan gyorsan meggondolta magát.
Janus Joplin utolsó kérése
1970. október 4-én Joplint heroin-túladagolás miatt holtan találták az Los Angelesben, a Landmark Hotelben, alig két héttel azután, hogy Jimi Hendrix hasonló sorsra jutott. Utolsó napját a stúdióban töltötte a zenekarával. Hamvait kívánsága szerint Stinson Beach partjánál szórták a Csendes Óceánba, az utána maradt kétezer dollárt pedig a búcsúztató bulin barátai elitták. Mindössze 27 évet élt.
Életéről számos könyv íródott és legalább ennyi rendező vitte azt a filmvászonra. Janis Joplin volt Amerika első női rocksztárja, de önpusztító életvitele miatt korán eltávozott az élők sorából. A hippi korszak szimbóluma nem véletlenül kereste a tudatmódosító szerekben a boldogságot. Külső szemlélőként élete csillogó hírnévnek és csupa sikernek tűnhet, ám az összkép ennél jóval bonyolultabb. Janis Joplin élete tele volt kirekesztéssel, megszégyenítéssel és fájdalommal.
„Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!”
Sajnos leghíresebb szavait életével beteljesítette, de a megrázóan rövid élet ellenére Janis Joplin óriási hatást gyakorolt a zenetörténetre, utat nyitva számtalan női előadó előtt.
Források: Marie Claire, New York Times
