A barátság szent dolog, és az egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk. Barátunk egy igazi kincs, aki gazdagabbá teszi az életünket, segítségével jobban megismerhetjük magunkat és könnyebben megküzdünk a kihívásokkal. A barátságok alakulásáról és arról, hogy hogyan lehetünk igazán jó barátok dr. Gőgh Edit pszichiáterrel, az emberi kapcsolatok egyik hazai szakértőjével és gyógyítójával beszélgettünk.
Van egy barátnőm, akit születésem óta ismerek, és akivel így több, mint négy évtized köt össze. Valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy többször is éveket kellett egymás nélkül töltenünk és csak nagyon ritkán tudtunk találkozni. De olyan erős a minket összekötő kapocs, hogy semmi nem állhat az utunkba és bármikor ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Vajon mi befolyásolta, hogy megmaradtunk egymásnak és soha egy pillanatra sem szakadt meg a barátságunk? Több más barátom, vajon miért nincs már mellettem? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat.
-Működik valamiféle kémia a barátság esetében, egyáltalán mi alapján választunk barátot?
– A barátság fokozatosan alakul ki, és időre van szükség, mire megérik. Kell hozzá rezonancia, a közös érdeklődés vagy a hasonló látásmód, életfelfogás. Ehhez a lelki és gondolkodásbéli hasonlóság kialakulásához pedig idő kell. Nem hiszem, hogy van az a pont, ahol meg lehetne mondani, hogy eddig volt ismeretség és ezután már barátság. A barátság akkor kezdődik, amikor a lelki társat feltételezzük a másikban. Nekem is van olyan barátom, akivel sokáig egy távolságtartó szakmai kapcsolatunk volt, majd fokozatosan közelítettünk és pár év után a legjobb barátnőm lett. Ha előre eldöntöm, hogy valaki szimpatikus nekem, mert okos vagy mert valamit nagyon jól tud, akkor az egy érdekszövetség, és nem barátság. Nincsenek véletlen találkozások, egy valamiképpen gondolkodó ember előbb-utóbb belebotlik egy a világot hasonlóan szemlélő emberbe.
– Ezek szerint nem minden kapcsolat barátság, még ha sokszor annak is nevezzük?
– A barátság egy nagyon mély és szoros kapcsolat két ember között. Miután lelki kapcsolatról van szó ez egy idilli, jóságos és elfogadó viszony, amelyben otthon érezzük magunkat a másik jelenlétében. Nincs benne egoizmus és nincs benne önzés. Ritkább, mint a szerelem, amelynek a vágy az alapja és ami forró, míg a barátságnak emberi melegsége van. És ez a melegséget ontó barátság a mai világban sokszor az életet jelenti.
– A barátságnak megvannak az alapvető meghatározói, de vajon különböznek egymástól a férfiak és nők közötti barátságok?
– Igen, bizony különböznek. Nagyon sok férfi életében rendkívül fontos szerepet tölt be a barátság, amelyre az érzelmi, szellemi és intellektuális fejlődésünk minden fokán nagy szükségünk van. Bár ez ebben a rohanó világban nagyon devalválódik. Sok férfi számára a szerelem sem helyettesítheti a baráttal való kapcsolatot, és sajnos, ahogy a munkám során megfigyeltem sok nő ott rontja el, amikor azt hiszi, hogy a férfi számára fontosabb a barátság, mint ő és megpróbálják leépíteni a baráti kapcsolatot, féltékenyek és birtoklók lesznek.
A nők közötti barátság másmilyen. Náluk benne van már az önzés és az irigység, a rivalizálás, sokszor teszünk olyan megjegyzéseket, amely a másik küllemére vonatkozik vagy valamilyen kritikát fogalmaz meg. Nagyon sok női barátság szakad meg ilyenek miatt. Félreértés ne essék, a férfiak is hiúak, de míg ők a tudásukra és a teljesítményükre, addig a nők inkább a külsőségekre, és azt hiszem ezek nagyban befolyásolják a barátságokat is.
– Létezik barátság férfi és nő között vagy az csupán valamilyen elfojtott vágyakozás, plátói szerelem?
– Úgy hiszem, hogy és igenis kialakulhat nagyon mély barátság férfi és nő között is, ha nem szól bele az érosz. De csak abban az esetben, ha mindkettőjük párkapcsolata boldog és egyikük sincs kitéve kísértésnek, amelynek következtében a férfi-nő barátságból aztán szerelmi kapcsolat lenne. Kell valami közös cél, valami közös eszmény mögötte, és akkor ezekben a férfi-nő barátságokban rendkívüli eredményekre lehet képes mindkét fél.
– A barátság egy csodálatos dolog és az egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk, mégis mintha egyre több olyan ember lenne, akinek nincs barátja vagy eltűntek mellőle a baráti kapcsolatok…
– Nagyon sok oka lehet annak, ha egy embernek nincsenek barátai. Ha valaki zárkózottabb, introvertált személyiség vagy nem meri elfogadni saját magát vagy a másikat. De az is lehet, hogy egy megrekedt érzelmi állapotban maradt vagy olyan neurotikus, akit nem érdekel a másik ember. Sokszor sajnos a kevés szabadidő is az oka lehet, vagy legalábbis az arra való hivatkozás. Pedig egy barátságnak nincsenek térbeli és időbeli korlátai, még ha sokáig nem is találkozunk, bármikor onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Mindig azt mondom, hogy a szívünk legyen egy kicsit lágyabb, mint a fejünk, mert most túl racionálisak vagyunk. Csak az ész diadalát éljük. De hol vannak az érzelmek?
– Sokan nem tudják megélni az érzelmeiket, nem tudnak beszélni róluk…
– Mert a családban nem beszélgetnek. Ha a gyerek látja, hogy anya és apa is az empátia elvével beszélik meg a problémáikat, akkor a gyerek is ezt fogja megtanulni.
– Máshogy választunk barátokat a különböző életkorokban? Mennyiben befolyásolja a kémia a választásainkat?
– A gyerekek barátsága nagyon igaz és néha nagyon hosszú időre is kitarthat, de ez a kevésbé gyakori. A fiataloknál azt látom, hogy összetévesztik a barátot a társsal, aki ugyanannak a csoportnak a tagja, akikkel együtt buliznak, de közelebbről és mélyebben nem ismerik egymást. Sokszor megőrizzük a régi barátainkat, de gyakran előfordul, hogy fejest ugrunk a munkába, és mivel a barátságokra nem szakítunk időt, idővel egyre jobban elmagányosodunk. Az azonos foglalkozású emberek szolidaritása csak a kívülállók szemében tűnhet barátságnak, de nem az.
Sajnos nagyon álszent világban élünk, álszentek a kapcsolataink, a pénz és a médiafogyasztás diktatúráját éljük. Ilyen helyzetben az emberek kapcsolatrendszere is torzul és az egyre több csalódás miatt aztán becsukjuk az ajtót. Ez lehet annak is a hátterében, hogy negyvenéves kor felett nehezebben barátkoznak az emberek. Le kéne tennünk valamit az önzésből és meg kellene előlegezni egymásnak a bizalmat. Sokkal egyszerűbb kritizálni valakit, mint elismerni, buzdítani és megdicsérni, pedig sokkal kevésbé lenne sebzett a lelkünk. Egy nagyon barátságtalan korban élünk, amikor kevés az igazi lelki társ és ez nem csak a felgyorsult élet miatt van így.
– Vagyis a barátunk a legértékesebb kincsünk. De hogyan tudunk vigyázni rá és mitől lehetünk jó barátok?
– Sajnos ez most nagyon nehéz, mert egyre több a nárcisztikus személyiség, 5-8%-ról a többszörösére nőtt. Nagyon sokan élnek kapcsolatban nárcisztikus emberrel, aki mindenki fölé helyezi magát és akinek rettentő nagy az egója. Sokszor én is szélmalomharcnak érzem, pedig annyira egyszerű, amit tennünk kellene. Ne fukarkodjunk a jó szóval és az elismeréssel (ami nem keverendő össze a hízelgéssel). Inkább javasoljunk, mint parancsolgassunk és utasítsunk, és előlegezzük meg a másik ember jó hírét; majd felnő hozzá, de ha nem bátorítjuk egymást hittel, reménnyel, szeretettel, az nem jó. Ne akarjuk birtokolni és kisajátítani a másikat, mert a kisajátítás a diktatúra egyik formája és annak mindig palotaforradalom a vége.
Fordítsunk több időt magasabb rendű problémák megbeszélésére vagy szívjunk magunkba közösen több élményt mindegy, hogy színház vagy valamilyen sportrendezvény. Ha együtt megélünk ilyen közös élményeket, akkor nyílik a lelkünk és különlegesebb lesz a kapcsolat is és mindketten gazdagodunk általa. A barátság egyenlő a szeretettel, békéhez és örömhöz vezet és nem tör össze semmit, nem birtokolni akar, hanem a másik és a közös érdeket nézi. Van egy kedvenc mondásom Lao-ce-től: „Egy barát és egy barátság mindig egyenes és mást meg nem rövidít, önzetlen és mást meg nem károsít, igaz és semmit meg nem hamisít, fény, de nem vakít.”
– Talán még a szerelemnél is meghatározóbb? Egyáltalán a barátság többet ad, mint a szerelem?
– Egy jó házasság alapja is egy jó barátság lenne. Ha két fiatalt csak a szex köt össze, akkor amikor lehull a lila köd, könnyen válás lehet a vége. De, ahol stabilak az alapok, ahol barátság alapú a kapcsolat és erre épül rá az érosz, akkor egyértelmű, hogy az a kapcsolat erős lesz. Amikor Szókratész egyik tanítványa nősülni készült, megkérdezte mesterét, hogy elvegye-e azt a lányt feleségül. Erre Szókratész válasz helyett egy kérdést tett fel neki: „Feleségül vennéd akkor is, ha ez a nő férfi lenne?”
Ez szerintem nagyon szemléletes történet, hogy a másik nemben meglássuk a barátot is, ha társnak válasszuk. A másik, amit a hosszú évek alatt a munkám során megfigyeltem, hogy a barátunknak mindig többet merünk elmondani, és őszintébbek vagyunk velük, mint a párunkkal. Amikor házaspárok jönnek hozzám, mindig kiderül, hogy sokszor 20 év együttélés után sem tudnak dolgokat a másikról, illetve, ha problémájuk van a másikkal, akkor azt a baráttal beszélik meg, mert a másiknak nem merik elmondani.
– Megfigyeltem néhány ismerősömnél, hogy van, aki a legjobb barátjával például azonos stílusban beszél… ez vajon az egymásra való hatásuknak köszönhető vagy azért barátok, mert sok hasonlóság van bennük?
– Mindkettő igaz. A hasonló hasonlót vonz, és hatunk is egymásra. Ha valakit tisztelek, akkor elfogadom, azonosulok vele és óhatatlanul hatunk egymásra. Amikor bejáratosak vagyunk egymás életébe, amikor már nem formaságoknak kell megfelelni, és amikor le merjük húzni a lelkünk cipzárját a másik előtt, az már egy nagyon nagy bizalom. Egymás tükrei leszünk. Ha megnézünk egy idős házaspárt, akik hosszú évtizedeken leresztül szépen éltek egymás mellett, akkor látjuk, hogy ők még fizikailag is hasonlítanak egymásra.
– Vajon min múlik az, hogy valamelyik barátság hosszú évtizedekig kitart, míg mások csak átmeneti időre?
– Minél gazdagabb valakinek az érzelmi energiája, annál szilárdabbak, szebbek és mélyebbek a kapcsolatai. Mivel ők a barátságot egy kincsnek fogják fel, őrzik és ápolják, ezért tartós tud maradni. De egy barátság csak akkor marad meg hosszú időre, ha mind a két fél építi. Mind a két embernek kell akarnia, ha csak az egyik tesz érte, akkor fújhatjuk az egészet. Egyébként egy igazi barátság először önmagunkkal szövődik és az összes többi barátság ennek a tükre. Ha őszinte vagyok magammal, akkor lehetőséget teremtek arra, hogy ugyanilyen belsőséges viszonyba kerülhessek másokkal. Vagyis két ajtó van nyitva, csak át kell rajtuk sétálni.
– Sok barátság viszont nem tart örökké. Valami történik, valami elromlik és véget ér. Mi történik, amikor megszakad egy barátság?
– Nagyon fáj. Hiszen az élet barátok nélkül olyan, mint egy kert virágok nélkül. Sok múlik azon, hogy mennyire mély volt az a kapcsolat, mert ha felszínes volt, akkor nem hagy olyan mély nyomot. De ha egy igaz barátság szakad meg valami miatt, akkor a másik elvesztését gyászként éljük meg. Lehetünk akár pszichiáterek, pszichológusok, szociális gondozók vagy bármely más segítő szakember, egyik sem jelent annyit egy nehéz helyzetben lévő ember számára, mint egy barát vagy barátnő egyetlen gesztusa vagy szívből jövő jó szava.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
