A macskák öntörvényűsége, kimért eleganciája, empátiás készsége, kiismerhetetlensége sok híres alkotót elvarázsolt. Több festőóriás is megosztotta műtermét és életét bársonytalpúakkal. A macskákból áradó energiát és nyugalmat Henri Matisse is nagyon szerette, olyannyira, hogy nemcsak ölelgette szőrös lakótársait, hanem saját stílusában meg is ragadta lényük egyik lényegi elemét, a kíváncsiságot. A legszorosabb kötelék egy fekete cicával alakult ki, ő volt Puce.
Bársonytalpú kedvencek
Henri Matisse eredetileg jogászként végzett, s csak 22 évesen kezdte meg művészeti tanulmányait Párizsban. De megérkezett a festészet világába és bizony maradandót is alkotott, olyannyira, hogy sajátos stílusát, vad színeit azonnal fel lehet ismerni. Szokatlan módon az ágyhoz kötöttség miatt került közelebbi és életre szóló kapcsolatba a festékes dobozokkal. Köszönhető ez annak, hogy egy műtétből lábadozva édesanyjától festékeket kapott, hogy lekösse magát. Élete végén pedig szintén az ágyba és kerekesszékbe kényszerülés határozta meg alkotói módszerét, hiszen az 1940-es évek elejétől már a papírkivágás lett a fő technikája. Matisse ezt a technikát „ollóval való rajzolás”-nak nevezte. Cicák mindig körbevették a művészt, ebben az időszakban pedig még több időt töltöttek vele bajszos kedvencei.
Matisse élete során többször is megörökítette a macskáit a képein: halakat pöckölő, akváriumba piszkáló cicákat, lány ölében ülő szőrgombócokat. Vadászó és ölben elnyúló fekete macskát több alkotásán is megcsodálhatunk.
Puce, aki az alkotásban is társ volt
Henri Matisse egyik azoknak a világhírű alkotóknak, akik rájöttek arra, hogy a cicák biztonságot nyújtó dorombolása lélekgyógyító hatású. A szőrös kis kíváncsiskodók hozzádörgölőzhettek életének végefelé, utolsó alkotói időszakában is.
A színek mestere odáig volt egy fekete cicusért, Puce macskáért, akinek a melle alatt egy kis fehér folt volt. A nőstény macska szinte meditatív állapotban figyelte gazdáját, ahogyan az ollóval kivagdosta a formákat. Erről több fotó is tanúskodik. A fekete állat ott ül gazdája takaróján, elégedetten nyugtázva, hogy ő is alkotói folyamat részese.
Puce hallhatta Matisse ollóinak csattogását, a művész papírjainak ropogását, miközben az ő dorombolása is beterítette a szobát.
Ebben a cikkünkben a Szépművészeti Múzeum Matisse kiállításának képeiről írtunk: Kiállítás képei
A cicák spirituális energiaátalakítók
Aki élt már macskával, tudja, tapasztalhatta, hogy elképesztő „csápjaik” vannak a gazdi hangulatának letapogatására. Cicabolondként, macskagazdiként kijelenthetem, hogy van cica és ember közti különleges kapocs. Létezik valami misztikus kötelék. Társállatként nagyon rá tudnak rezdülni a gazdájuk lelkére. Olykor kifejezetten megdöbbentő, hogy mennyire megérzik az ember szívében lévő bánatot, aggodalmat, örömöt.
Gustav Klimt Katze nevű cicája is bekerült a művészettörténet nagyjainak kedvenc állatai közé. A cicus a világ egyik leghíresebb csókjánál is jelen lehetett, ugyanis ott flangált a műteremben A csók című kép megalkotásakor. Erről ebben a cikkünkben olvashatsz: