A várandósság alatt bekövetkező hormonváltozások miatt a kismamák 7-8 százalékának szervezete nem tud elegendő inzulint termelni, a vércukorszintjük megemelkedik, és gesztációs, azaz terhességi cukorbetegség alakul ki. A november 14-i diabétesz világnap alkalmából Dr. Almássy Zsuzsannával, a Czeizel Intézet diabetológusával beszélgettünk a terhességi cukorbetegség időben történő felismeréséről, kezeléséről és a megelőzés lehetőségeiről.
A nők életének egyik legfontosabb, egyben legboldogabb időszaka, amikor babát várnak. Ilyenkor a szülők minden gondolata a magzat egészsége körül forog, így minden váratlan komplikáció – példásul a terhességi cukorbetegség – ijedtséget okoz. A jó hír azonban az, hogy noha a cukorbetegség mind a babára mind a mamára veszélyes, a legtöbb esetben megfelelő terápiával kezelhető, amelynek eredményeként nemcsak egészséges baba születik, hanem az anya egészsége is helyreáll vagy megtartható.
Definíció szerint a gesztációs diabétesz a várandósság során kialakuló különböző súlyosságú cukoranyagcsere-betegség, amelyet a terhesség kezdetén vagy a várandósság alatt diagnosztizálnak. Mindenkinél, amikor babát vár van bizonyos mértékű inzulinrezisztencia, amely azoknál a kismamáknál fejlődik gesztációs diabétesszé, akik nem tudják kompenzálni a növekvő inzulinrezisztenciát.
Legnagyobb valószínűséggel akkor alakul ki, ha a mama már eredetileg is hajlamosabb a cukoranyagcsere zavarra, vagyis inzulinrezisztenciára. Ilyen kockázatfokozó tényező lehet, ha a családi kórtörténetben szerepel a cukorbetegség, vagy ha az előző terhességnél is kialakult a betegség. Növeli a kialakulás esélyét az elhízás, a lassú anyagcsere, a nem megfelelő táplálkozás vagy éppen a mozgásszegény életmód. A diagnózis felállítása kellő időben történő szűrővizsgálattal történik.
A terhességet megelőzően 1- es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő kismamák kezelése is a normál vércukorszintek megtartását célozza, az ő gondozásukat már a terhesség létrejötte előtt igen szorosra kell fogni a megfelelő vércukrok eléréséhez. A legveszélyezettebbek azok, akiknél a terhesség során fellépő megnövekedett inzulinigény következtében emelkedik meg a vércukorszint, és ezt későn ismerik fel.
„A WHO kritériumoknak megfelelően az alacsony kockázatú csoportban a nőgyógyászok a szűrést a terhesség 24. hetében rendelik el, amikor a 0 és 120 perces vércukorszintből megállapítható, hogy fennáll-e a terhességi cukorbetegség. A magas kockázatú csoportban a terhesség első trimeszterében kell a cukorterhelést elvégezni, normális eredmény esetén a 24. héten megismételni.” – mondta el Dr. Almássy Zsuzsanna, továbbá kihangsúlyozta: „Prevenció szempontjából fontos lenne az inzulinrezisztenseket és prediabéteszeseket is minél előbb kiszűrni, ehhez azonban nem elég a 0 és 120 perces vércukor vizsgálat, hanem a 0, 60, 120 perces vércukrokhoz inzulinszintek is kellenek. A túl sok inzulin minden szempontból rosszat tesz a babának, mivel fokozza az anyagcserét és felgyorsítja a növekedést, ezáltal emeli a fejlődési rendellenességek, a koraszületés és a toxémia kockázatát”
A problémát az jelenti, hogy a terhességi cukorbetegség tünetei egyáltalán nem, vagy ha igen, akkor is csak nagyon későn jelentkeznek és teljesen jellegtelenek.
Mik a tünetek? A kismama furcsán gyengének és éhesnek érzi magát, holott 2-3 órával azelőtt jóllakott. Ekkor eszik, így az egyébként is magas inzulinszintje tovább növekszik. Ez az ördögi kör folyamatosan tart mindaddig, amíg a vércukorszintet nem stabilizálják. Ha ez megtörténik, beáll az optimális anyagcsere: a kismama nem hízik el, a baba súlya pedig a megfelelő módon gyarapszik.
A terhességi diabétesz sok esetben életmódváltással, azaz megfelelő étkezéssel és mozgással kezelhető. Ez látszólag könnyűnek hangzik, de nem egyszerű feladat a panaszmentes vagy enyhe tüneteket mutató kismamákkal elfogadtatni a megváltozott anyagcsere tényét, főleg azért, mert az életmódbeli változtatások átmeneti életminőség romlást okozhatnak rohanó világunkban. A kismamáknak előírt mennyiségű, hozzáadott cukor nélküli (natív) cukormentes szénhidrát fogyasztása, (esetenként kalóriamegszorítással) és heti 3-4 alkalom rendszeres sport – séta, úszás, biciklizés, pilates, jóga – vagy más kevésbé megterhelő mozgás ajánlott. Sajnos vannak esetek, ahol inzulinkezelés szükséges, mert már olyan előrehaladott a cukorbetegség, hogy nem lehet csupán életmódváltással stabilizálni a vércukorszintet.
„A kezelés során rendkívül fontos a játékszabályok betartása, hiszen a tét nemcsak a mama, hanem egyben a kisbaba egészsége is. A terápia követése a terhesség teljes ideje alatt 4-6 hetes kontrollvizsgálatok alkalmával történik. A kezelés hatékonyságát a rendszeres, étkezés előtti és étkezés utáni vércukorméréssel maga az anyuka is nyomon követheti.” – tette hozzá a doktornő.
A baba születése után 6 héttel ismét cukorterheléses vizsgálattal kell ellenőrizni a diabétesz állapotát. Amennyiben a cukorbetegség csak a terhesség következtében alakult ki, akkor nagy valószínűséggel ezek az eredmények már jók lesznek. Abban az esetben, ha mégsem, továbbra is javasolt az az inzulinrezisztens életmód folytatása, és a cukorterhelés megismétlése egy év múlva. Fontos megemlíteni azt is, hogy sajnos a terhességi cukorbetegség egy része nem múlik el, illetve hosszú távon magasabb kockázatot jelent a 2-es típusú cukorbetegséget illetően.
A Czeizel Intézet prenatal egységében minden kötelező és ajánlott szülő- és magzati vizsgálat elvégezhető, de a közelmúltban megnyílt az Intézet postnatal egysége is, így amennyiben az édesanyánál továbbra is fennáll a diabétesz kockázata, kiváló szakorvosok segítik őt a további terápiában.