Kihagyhatatlan a hétvégén felnézni az égre

-

Csodálatos látványban lehet része annak, aki a hétvégén tekintetét az ég felé emeli. Az univerzum most egyediséggel ajándékozza meg az embereket, mely által elgondolkodhatunk a végtelen hihetetlen élményében. Augusztus 12-én megcsodálhatjuk idén utoljára a Szuperholdat, 13-án megérkezik hozzánk a Perseidák meteorraj, káprázatos csillaghullással. 14-én a Szaturnusz pályája a legközelebb lesz a Földhöz.

Fotó: Pixabay

Itt az alkalom látni a múltat

Ha felnézünk az égre, csillagokat látunk. A fény sebessége 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben. Tehát amit mi éppen akkor, mikor felnézünk, és tapasztalunk, kezdetleges biológiai vonatkozású érzékszervünkkel a szemünkkel, az nem most, hanem (299 792 458 m/s) több ezer, vagy millió évvel ezelőtti kép! Ha felnézünk bármikor az égre, időutazásban van részünk!

Fotó: Pixabay

Szuperhold és az ég

Szuperholdnak nevezi a köznyelv amikor a telihold fázisa az ellipszis alakú holdpálya Földhöz legközelebbi pontján következik be. Ilyenkor a Hold-Föld távolság látszólagos mérete a legnagyobb, viszont egyedülálló jelenség. Sokan nézik álmélkodva a gyönyörű látványt, mely akár tudományos, akár spirituális nézeteket valló emberek számára is egyedülálló az ég.

Fotó: Pixabay

Ez a kifejezés Richard Nolle-nek köszönhető. Bár az asztrológus által 1979-ben megfogalmazott jelenség csillagászati értelemben véve jelentőségtelen, mégis megragadt a köztudatban. Ez nem más – ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni –  mint a telihold, és a Föld közelségének együtthatója. Több meghatározása is létezik. Tudományos definíciója a szuperholdnak az, hogy a Hold tömegközéppontja közelebb van a Föld tömegközéppontjához, mint 360 000 km. A csillagászatban erre még nem alakult ki konszenzus.

Fotó: Pixabay

A különleges jelenség magyarázata, hogy a A Hold -Föld távolság kb. 405 ezer km mikor távolabb van, amikor közelebb van, akkor 356 ezer km. Nyilvánvalóan olyankor fényesebbnek és nagyobbnak tűnik. Látszólagosan 14%-kal nő a fényessége, és 30%-kal nő meg a szemünk által felfogható térben. Az egész jelenség csillagászati magyarázata, hogy a Föld pályáján ilyenkor közelebb van a Naphoz, így a Holdat több napfény éri, és a két égitest pályája is közelebb van egymáshoz. A szuperhold előfordulása teljesen változó. Van olyan, hogy egyszer sem történik meg, és olyan is, hogy évente több alkalommal buszkélkedik vele az ég. Az idén most csodálhatjuk meg ezt utoljára.

Fotó: Pixabay

Perseidák meteorraj – „Hullócsillagok”

Szinte mindenki tudja, hogy augusztusban érdemes kémlelni az eget, hiszen fényes tűzkígyók csillámlanak fel. Az éjszakai égbolt csillagokkal megtűzdelt sötétjében ilyenkor felvillannak fények, és bolygóközi útjuk végét élik meg azzal, hogy elporladnak. Furcsa azt végig gondolni, hogy olyan „köveket” láthatunk, melyek már lehet, hogy több ezer vagy tízezer éve keringenek a Nap körül. Pályájuk viszont most élte meg azt a kort, amikor  közel kerül a Föld ózonrétegéhez és elégnek, eltűnnek a semmiben. Mikor felnézünk és „hullócsillagot” látunk, lehet az is, hogy egy több millió éve az űrben száguldó szikla utolsó pillanatait látjuk. Igazi időutazás!

Fotó: Pixabay

A Perseidák az egyik legismertebb fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. Az első megfigyelések Kr. u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak, később azonban a 12. század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető. A Perseidák „szülő égiteste” a 130 éves keringési idejű, 109P/Swift-Tuttle üstökös. Általában augusztus 12-re vagy augusztus 13-ra kerülnek Földközeli pályára, így a köztudatban augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, illetve fontos, hogy fényszennyeződésektől mentes helyen figyeljük meg őket.

Fotó: Pixabay

Óriás Szaturnusz

Azt azért sokan tudják, hogy a Szaturnusz a hatodik bolygó – a Naptól számítva. A második legnagyobb égitest a Naprendszerben, őt csak a Jupiter tudja túlszárnyalni. A római istenről nevezték el. Egyike annak az öt bolygónak, ami a Földről szabad szemmel is látható az égen. A Szaturnusznak látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszere van. A Szaturnusz belső magja valószínűleg vas-nikkel összetételű, a magot fémes hidrogén veszi körül, ezután egy közbülső réteg következik, amit folyékony hidrogén és folyékony hélium alkot, és végül a bolygó külső takarója gázokból áll. A Szaturnusz légkörének halvány-sárgás színezete van, ezt a benne található ammónia kristályok okozzák. Légkörének szél sebessége elérheti az 1800 km/órát. Döbbenetes! Legalább körülbelül 82 holdja ismert, ezek közül 53 van hivatalosan elnevezve. A Titán hold a legnagyobb, mely méreteiben meghaladja a Merkúr bolygót, és aminek jelentős légköre van. Augusztus 14-én a Szaturnusz pályája a legközelebb lesz a Földhöz, ez által ezt a csodálatos bolygót már kezdetleges távcsöveken keresztül is megcsodálhatjuk. Ritka alkalom arra, az ég sötétjében, hogy a gyűrűket „szabad szemmel” is kivehetőnek tapasztalhatjuk meg.

Fotó: Pixabay

Az kétségtelen, hogy aki szereti a csillagokat fürkészni, azoknak ez a hétvége kiváló alkalom arra, hogy meglássák a láthatatlant.

Kataklizma –  már nem csak a hőhullám fenyeget

Legjobb állatkertek a világ körül

3+1 csodahely Európa-szerte a virágok szerelmeseinek

 

 

 

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!