A modern világ újításai és az elnyomó rendszerek ellenére 1892 óta töretlen a Diótörő sikere. Minden karácsonykor minden előadás teltházas és valószínűleg ez a jövőben is így lesz. Hogy hogy nem untuk még meg? Miért szeretjük a Diótörőt?
Zene
Én személy szerint a zenéje miatt szeretem. Kiskoromban rendszeresen visszatért mesében, játékokban vagy más formában, ezért mindig jó érzéssel tölt el, ha bárhol felcsendül. Feltételezem, hogy sokan vannak ezzel így. Aki nem látta a Diótörő ballettelőadást, még az is biztosan találkozott már egy két dallammal.
De miért olyan népszerű önmagában a Diótörő zenéje? A története a karácsonyi időszakkal párosul, ezért ezekben a napokban újra és újra visszatérünk ezekhez a dallamokhoz. Már nem is tudjuk nélküle elképzelni a karácsonyt, ráadásul egyszerűen jó kedve lesz tőle az embernek. Fülbemászó, játékos zenéről van szó, amit Csajkovszkijnak köszönhetünk.
Marketing
Csajkovszkij nem túl nagy lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítésének, mert tudta, hogy Marius Petipa, aki elsőként koreografálta meg a művet, addig még nem látott balettelőadásra készült, képzeletet felülmúló díszletekkel és jelmezekkel. Csajkovszkij félt, hogy ez mind elvonná a figyelmet a zenéről és annak érzelmi töltetéről, így mindent beleadott és talán saját magát is felülmúlta.
Behozott egy új, addig balettben még nem használt hangszert, a cselesztát. Ütős, pattogós hangja nagyban hozzájárul a Diótörő sikeréhez. Nem utolsó sorban a marketinget sem becsülte alá Csajkovszkij. A nagy bemutató előtt Szentpéterváron tartott egy előadást a Diótörő egy részletéből, ami tulajdonképpen egy előzetesként, kedvcsinálóként már felcsigázta a kedélyeket.
Lázadó mese
Miért ilyen népszerű szinte minden korosztály körében a Diótörő? Valószínűleg nem kell túlbonyolítani a választ, hiszen a zene mellett valóban káprázatos a képi világ. Azonban mégis van egy különlegessége ennek a mesének, ami leginkább a kornak és a születési helyének köszönhető.
A pravoszláv hagyományoktól eltérő, nyugati világban játszódik, a szereplőknek német nevük van, ahogy a diótörő is a hagyomány szerint német baba. A nyugati hatás nem volt idegen a cári udvartól, de a későbbiekben szigorításokat megkövetelő rendszer, a Diótörő kontextusa ellenére sem fagyasztották be a művet. Töretlenül folytak az előadások.
Valószínűleg a balettmániás elit miatt voltak engedékenyek vele, de akkor is amellett, hogy egy nagyon is élvezhető darabról van szó, valahol a lázadás jele is lett.
Egyedi tánc
Persze nem csak hagyományos, nyugati világban játszódik a történet, egy ponton Cukorországba csöppenünk. A mű végét a legszínesebb és legizgalmasabb táncokkal fűszerezték meg. A Csokoládé spanyol tánccal nyitja meg a mulatságot, utána a Kávé arab tánccal, a Tea kínai tánccal, a Trepak orosz tánccal, a Marcipán pásztortánccal folytatja, végül a Fuvolák tánca és a Virágkeringő zárja a sort.
A látványos koreográfiát a balett hazájában, Oroszországban magas lécre tették, viszont az biztos, hogy megragadja a tekinteteket. A lenyűgöző balerinák elhitetik velünk, hogy pihekönnyűek és erőlködés nélkül ugranak métereket a magasba, mindezt csupa bájjal és színészi alakítással kötik egybe. Ha jól csinálják, akkor el is feledkezünk arról, hogy ők is csak emberek.
Kultusz
A cári időben is különlegességnek számított a Diótörő a rengeteg újítás miatt, de mai napig imádjuk. A zene, a díszlet, a jelmezek és a koreográfia egy új korszakot teremtett a balett történetében. Nem beszélve arról, hogy a szigorú nyomás ellenére sem hagyták abba a mű előadását.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Oroszországból eljusson a világ szinte minden tájára. Rengeteg feldolgozás is született belőle, mesék, filmek és alternatív színházi és balettelőadások is. A karácsonyi történet pedig gyorsan a valódi karácsony elengedhetetlen részévé vált, kinek személyes okokból, kinek az óriási kultusza miatt.
