Árvácskaként ismerte meg az ország a ma 56 éves Czinkóczi Zsuzsát, akit hétéves korában választott ki ötezer gyerek közül Ranódy László rendező Móricz Zsigmond regényének főszereplője, Csöre megformálására. Az Árvácska után egészen tizenkilenc éves koráig kilenc, fontos filmben kapott szerepet, főleg Mészáros Márta rendezésében. Alakításait többször is nemzetközi díjjal jutalmazták, mégsem lett belőle hivatásos színésznő. Hogyan és miért alakult így a tehetséges kislány sorsa?
A jászszentlászlói általános iskolába járó kislány élete alaposan megváltozott, amikor a rendező felismerte benne az ösztönös tehetséget. A szerény körülmények között élő, tanyasi gyerek olyan világba csöppent, ami a legtöbb ember számára természetes volt, ám ő ilyet még nem látott: a filmstúdióban volt világítás és fürdőszoba, és taxit küldtek érte a forgatásokra, ahová tanárnője kísérte el.
A szívszorító és örökérvényű film bemutatása után hirtelen közismert lett, kedves arcát egy egész ország megismerte és megszerette. Az Árvácskáért nyolcezer forintot kapott, ami annyit ért akkor, mint a család egyetlen tehene.
Rendkívüli tehetségét a szakma is elismerte, így általános iskolai évei alatt még 8 filmben kapott szerepet és utána is folytatta pár évig a filmezést. 17 évesen, 1984-ben Cannes-ban a zsűri nagydíjával tüntették ki Mészáros Márta rendező Napló gyermekeimnek című filmjét, amelyben főszerepet játszott.
Az anyaságot választotta
Az elegáns díjátadóra már nem tudott elutazni. Kisbabája született, és rendkívül nehéz körülmények között, egy szükséglakásban élt férjével. Kepes András riporter egyik műsorában bemutatta az egykor ünnepelt, fiatal színésznő nyomorúságos életét. A hatás nem maradt el, pár napra rá a kecskeméti önkormányzat kiutalt neki egy huszonhét négyzetméteres garzonlakást. Élete így sem fordult jobbra, férje elhagyta és egyedül maradt a kisfiával. Nem mondott le a színészi babérokról, Mészáros Márta közbenjárásával felvették a színművészeti főiskolára, de nem tudta elkezdeni színészi tanulmányait. Gyermekét nem akarta négy évig másra bízni, nem akart kollégiumban élni. Az anyaságot választotta, ám jóval később ezt a döntését megbánta. A túlélésért, hogy a kis Tamásnak jobb körülményeket biztosítson, mint amiben felnőtt, az időnkénti filmezés mellett rengeteg kétkezi munkát is elvállalt, csirkegyári munkás volt vagy éppen házfelügyelő, felszolgáló, egyszerre több munkahelyen is dolgozott.
1990-ben, 23 évesen a viareggiói fesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el A Napló apámnak, anyámnak című Mészáros Márta által rendezett filmben, ami a Napló-trilógia utolsó része. Ám ez a rangos díj már nem lendített semmit színészi karrierjén.
Zsuzsa úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, hogy nehezek voltak, mélypontra jutott, mint többször is az életében.
Őrangyala mindig segítette
Egyetlen ember állt mindig mellette, Mészáros Márta filmrendező, aki állandóan szerepeltette filmjeiben, például nyolcévesen Marina Vladyval és Vlagyimir Viszockijjal. Mindig számíthatott rá, a rendezőnő kisegítette, a hóna alá nyúlt a nehéz helyzetekben.
„Márta sokkal többet jelentett számomra, mint egy rendező, nagyon közel érzem magamhoz, és ő nagyon jól ismer engem. Ennek ellenére, most , hogy újra találkoztunk, még inkább úgy vélem, hogy ő sem tudja nekem megbocsátani, hogy nem éltem ezzel a lehetőséggel. Nem mondja ki, de így gondolja – utalt a filmkultura.hu-nak adott korábbi interjújában Zsuzsa arra, hogy nem vágott neki a főiskolának.
Révbe ért az élete
