Az állatvilág bájos mütyürkéi közül mutatunk be párat. Ezek a kicsike, kedves pofijú lények megjelenésükkel, pózaikkal biztosan feldobják a napodat.
Kurtafarkú kenguru – a mosolygó erszényes
A kenguru szó hallatán nem éppen erre a kis állatkára asszociálunk, pedig ö is a kengurufélék családjába tartozik. A kurtafarkú kengurú vagy quokka olyan, mintha folyton mosolyogna.
A 40-54 centis állatka 25-30 centis farokkal lavíroz, testtömege körülbelül 2,5-5 kg közt van. Igényli a sűrűn benőtt nedves területeket, kicsi, kerek füleivel igyekszik minden veszélyt kifülelni.
A kis erszényes korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein nagyon elterjedt volt. Ma elsősorban a nyugati partoknál fekvő Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten él. Amikor holland hajósok 1869-ben a nyugat-ausztráliai partoknál levő szigeten felfedezték, patkányféle állatnak írták le, és a szigetet patkányszigetnek vagyis Rottnestnek nevezték el.
ha nézegetnél még róla képeket, itt megteheted: https://www.instagram.com/quokkanger/
Cukormókus – bozontos farkú, repkedő apróság
A körülbelül 20 centis törpe erszényesmókus Ausztrália egyik leggyakoribb emlősállata. Tasmániában, Észak- és Kelet-Ausztráliában, valamint Pápua Új-Guineában honos. Tápláléka fák nedve, nektár, virágpor, rovarok és lárvák. Különlegességük, hogy repülőhártyájuknak köszönhetően rendkívül ügyesen siklanak a levegőben. A hím testtömege 130 gramm, a nőstényé 90 gramm. Háta legtöbbször szürkés, orrától a hátsó lábáig sötét csík húzódik. Az embernek kedve lenni jól megbabusgatni a roppant aktív cukormókust.
Ébenfekete csincsilla – plüssállatnak kinéző Ebony
Olyan, mintha egy plüssállatot látnánk a képen, de ő bizony nagyon is él, mocorog, rohangál, pörög. Azért ezt a színű kis mütyürt választottuk, mert sok képet láttunk róla a neten, ahol valóban játéknak néz ki.
A csincsilla dél-amerikai bevándorló, aki selymes szőrével, hosszú füleivel és bozontos farkával gyorsan belopja magát az ember szívébe, ezért a tartására sokan vállalkoznak. Kétféle csincsilla létezik: a rövid- és a hosszúfarkú csincsilla. A rövidfarkú csincsilla háziasítására irányuló minden nemű kísérlet kudarcba fulladt. A háziállataink elődjei a hosszúfarkú csincsillák. Mielőtt azonban a kis állatot otthonunkba visszük, tájékozódni kell a tartásáról, a habitusáról, mert hosszú időre szóló felelősség.
Méhkolibri – a világ legkisebb madara
A kolibrik kecses mozgása nagyon megkapó, szárnyverdesési sebességüket, manőverezési képességeiket sok madár megirigyelné. Csodás látványt nyújtanak akrobatikus mutatványaikkal.
A nektárral táplálkozó vöröstorkú kolibri vagy más néven méhkolibri Kuba fő szigetének és a Juventud-sziget területén honos. Kóborlóként eljut a Bahama-szigetekre is. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi erősen leromlott egykori erdők, száraz erdők, síkvidéki nedves erdők, hegyi nedves erdők, mocsári erdők és síkvidéki nedves cserjések.
A méhkolibri összesen 6 cm, s csak pár gramm, kis túlzással annyira picuri, hogy ha elszállna mellettünk, talán észre sem vennénk. Persze sajnos nincs rá esély, hogy hazánkban mellettünk röpködjenek el a méhkolibrik.
Nevét apró termetéről és a másodpercenként 30-80 szárnycsapás által keltett hangról kapta. Annyira profi a kis szárnyas, hogy repülés közben meg tud állni egy helyben, sőt hátrafelé is tud repülni.
A ceruzán ücsörgő kolibrike videón:
Ezt a cikkünket is nézd meg:
