Csűry Lajosból lett Edvin Marton, akinek a világ leggazdagabb emberei keresik a kegyét

-

Ő húzta a talpalávalót a Vajna esküvőn, oligarchák és sejkek kérik fel, hogy zenéljen nekik. Különleges életútat tudhat maga mögött Edvin Marton.

Az Emmy-díjas magyar hegedűművész és zeneszerző Csűry Lajos néven született Ukrajnában, Nagyszőlősön 1976-ban, ám Huszton nőtt fel. Szülei zeneiskolai tanárok voltak, akik korán a kezébe adták a hegedűt, így a kisfiú hétévesen már Mozart hegedűversenyeit játszotta. Nyolcéves korában Moszkvába került internátusba, ahol 8 évig tanult klasszikus zenét. Tizenkét éves volt az első koncertjén, ekkor a Moszkvai Szimfonikusokkal játszott. Szüleivel azért költöztek Budapestre, hogy 17 évesen a Zeneakadémián tanulhasson tovább. Később Moszkvában, majd ösztöndíjjal New Yorkban, 1995-ben pedig a bécsi Zeneakadémián tanult. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola különleges tehetségek tagozatára járt, ahol 1997-ben végzett hegedűművész szakon.

Népszerűségét a crossover (modern klasszikus) stílusban előadott szerzeményei, a 2006-os téli olimpiai játékok műkorcsolya bajnokságon két olimpiai bajnoki címet elért produkcióhoz írt zenéi, és a gálán való élő szereplése hozta meg.

– Klasszikus zenét tanultál, mikor jöttél rá, hogy nem pont ez a te utad?

– 2006-ban megnyertem a Montreálban a hegedű világversenyt, ekkor értem a csúcsra. Sok felkérést kaptam, mint szólista léptem fel zenekarokkal, rengeteg fesztiválon vettem részt, bejártam a világot. A klasszikus zenét üzletszerűen nagyon nehéz csinálni, ez a műfaj általában támogatott, hisz nem lehet  jelentős jegybevételeket kreálni, legyen szó Operáról, Operettről, szimfónikus zenekarokról. A világ minden táján az állam, vagy valami hatalmas cég finanszírozza ezeket a koncerteket. Amikor befejeztem a Zeneakadémiát láttam, hogy  kizárólag klasszikus zenéből nem lehet megélni.

– Hol ismerted meg a könnyebb műfajt?

 -Nem Yorkban tanultam, egy DJ, egy popzenéket író srác vitt bele a könnyebb zenei világba. Nagyon megtetszett az új hangzás. Amikor kérdezte, miért nem írok én is zenét, azt válaszoltam, hogy van elég jó zene, Mozart, Bartók, Csajkovszkij. Mondta, hogy ezek mind csodálatosak, de kissé ideje múltak, nem mostani embereknek íródtak. Ma már más a  dallamvilág, a ritmusvilág, a hangszín. Elgondolkodtam ezen és elkezdtem hegedűvel, zongorával számokat írni, egy sajátos dallamvilágot megvalósítva.

 -Külföldre mentél, hogy pénz keress, és itt mosolygott rád a szerencse…

-Dubajozni mentem, kvartettet alakítottam 3 lánnyal. Dubaj egyik jelképében, a Burj Al Arabban vállaltam zenélés, a hallban játszottunk minden este. Ebből a munkából gyűjtöttem az első, saját zenéimet tartalmazó lemezemre. Ott találkoztam egy emberrel, az Art On Ice című jégshow producerével, akinek megtetszettek a  számaim. Felkért, hogy komponáljak nekik egy nyitányt. Meghívott Zürichbe, ahol összeismerkedtem Jevgenyij  Pljuscsenko műkorcsolyázóval. Pár hónap múlva az edzője hívott, hogy az összes  világhírű zeneszerző közül engem választottak ki, hogy a következő szezonban a számaimra korcsolyázzon Jevgenyij. Megismertem a műkorcsolya világát, rajta keresztül pedig sokan megismerték a zenémet. Ekkor már külön fellépésekre is hívtak.

-Innen kezdődött az együttműködés, ami a mai napig tart? Hatalmas rajongótáborra tettél szert Oroszországban, Kínában, Japánban.

– Nagyon örültem a felkérésnek, de nem volt egyszerű. A harmincadik verzió még nem volt nekik jó, mindig változott a koreográfia, amihez illeszteni kellett a zenét. Talán a 35-36-ik megfelelt. Pljuscsenko a zenémmel 2006-ban világbajnok lett, és annyira megtetszett nekik ez a vonal, hogy folytattuk a közös munkát. Busszal turnéra indultunk Oroszországban és út közben összebarátkoztunk. Kitaláltuk, hogy együtt folytatjuk, és nem kizárólag jégen, és nem meghívottként.

– Ekkor megcsináltátok a Kings On Ice című produkciót, és Budapesten nyitottatok irodát 2007-ben.

– Én lettem a producer és zenei felelős, ő meg a fellépő. Tíz évig nagyon jól működött, rengeteg előadást csináltunk az egész világon. Jól éreztem magam ebben a környezetben, Edvin Marton és a műkorcsolya bajnokai. Én nem színpadon, hanem jégen koncerteztem. Nem így terveztem el, az események jöttek egymás után.

– Mi segített abban, hogy ilyen jól egymásra találtatok és ilyen nagy sikeretek lett az egész világon?

– Hogy beszéltem oroszul, nyitott voltam, szerettem az újdonságokat, érdekelt az újítás. Mindig valami rendhagyót szeretnék csinálni, az egész életemben maradandót akartam alkotni. Szeretem a nem szokványos, újszerű dolgokat. Ez nem mindig egyszerű, hisz nehezebb úttörőnek lenni sok mindenben, mint a kitaposott utat járni. Ma már nem csak Pljuscsenkos előadások köthetők a nevemhez.

-Milyen különleges projektekben dolgoztál?

 – Több újszerű projektben vettem részt, a Circle du Montecarlo felkért, hogy csináljuk meg a Diótörőt. Nemrég a Van Gogh On Ice produkciót készítettük el, decemberben lettek volna előadásaink Olaszországban, de ezt el kellett tolni a pandémia miatt. Kiadtam a saját zenéimet, hogy ezek külön éljenek a showtól.

– A világ legelegánsabb helyeire hívtak el fellépni, és a Vajna esküvőre is téged kértek fel..

– Igen, szokatlan felkérésekből is bőven akadt. Egyszer egy kutyának a születésnapjára hívtak meg Moszkvába, nagyon akarták, hogy elmenjek, hatalmas összeget kínáltak fel. Mindent biztosítottak, magángépet küldtek értem, lakosztályt kaptam. Amikor leszállt a magángép mentőautó várt, azzal vittek az elegáns buliba, hogy ne kelljen dugóban állni. A luxusszálloda fehér virágokkal volt feldíszítve, mindenki szmokingot viselt. 20 percet kellett játszanom, a második szám után szerettem volna felköszönteni az ünnepeltet, de mondták, hogy kiment. A fellépés után kérdeztem, hogy visszajött-e már, és ekkor odahívták. Egy pici, cuki fehér kutyus volt az ünnepelt, valószínűleg az egyik milliárdosé. Kérdeztem, hogy miért engem választottak, amire azt válaszolták, hogy  amikor berakják a lemezemet mindig nagyon jól érzi magát a kutya. Gondolták, hogy a szülinapján kedveskednek neki, és engem hívtak meg

– Volt még valami szokatlan fellépésed?

 – Dubajban egyik este kellett játszani két embernek, akik a tengerparton romantikus gyertyafénynél vacsoráztak. Kérték, hogy tanuljam meg a Ghost című film egyik számát, amit tízszer, egymás után kellett eljátszanom. Mondtam a szervezőnek, hogy szeretném megköszönni, mire mondták, oda ne menjek, mert süket a férfi.  Nem értettem, miért engem hívtak, mire megnyugtattak, hogy  a felesége hallotta a dallamot, a férfi pedig szereti a mozgásomat, amikor játszom. Dubajban egyszer az egyik legfontosabb vezető luxus jachtján játszottam. A koncert végén megkérdezték, hogy tudnék-e valamit játszani PICASSO-tól? Nem mondhattam nemet, rögtönöztem valamit ….

– Igaz, hogy a hegedű, amin játszol egy vagyont ér?

–  Egy 1699-ben készült Stradivari-hegedűn játszom, amelyet a német tulajdonostól életem végéig szóló] használatra kaptam. Ez a világ egyik legdrágább hangszere, nehéz meghatározni az értékét, de biztos, hogy az ára 15 millió euró, nagyjából ötmilliárd forint körül van. A hegedűn magas biztosítás van, speciális védőtokja pedig GPS-szel és kódzárral felszerelt. A hangszerre külön testőr vigyáz, csak a fellépéseken vehetem kézbe.

 Több magyar zenész is van, aki crossover stílust választotta, róluk itt olvashatsz.

A crossover zenei stílus magyar sztárjai: Mága Zoltán és Havasi Balázs és Horgas Eszter

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!