Amellett, hogy műveiből szinte minden évben megjelenik egy új tévé- vagy filmadaptáció művéből, és Charles Dickens maga is figyelemre méltó életet élt. Bár a legtöbben bozontos szakállú öregembernek gondolják, aki okosan néz fel egy szemcsés, fekete-fehér fényképről, a valóság egészen más volt. Összegyűjtöttük néhány kedvenc részletünket Dickens életéből.
Charles Dickens az angol irodalom leghíresebb írója. Történetei, mint például a Szép remények, a Twist Oliver és A karácsonyi ének még csaknem két évszázaddal megjelenésük után is fontos mondanivalókat tartalmaznak a modern kor olvasói számára.
Dickens 12 évesen egy gyárban dolgozott
Nem igaz, hogy gazdag viktoriánus családból származott. 1812-ben született John és Elizabeth Dickens fiaként. Apja a Királyi Haditengerészetnél volt hivatalnok. Dickens fiatalkorában a család sokat költözött, előbb Portsmouthból Kentbe, majd Londonba. Ahogy a későbbi író apja egyre mélyebbre került az adósságokban, a család szó szerint menekülni kényszerült a hitelezők elől. Végül 1824-ben adósságaik utolérték őket, és John Dickenst feleségével és családja nagy részével együtt a marshalsea-i börtönbe zárták. A 12 éves Charles Dickenst egy családi baráthoz küldték, és ebben az időben egy cipőpasztagyárban dolgozott. Bár csak egy évig, de a szegénység ilyen mélységben való megtapasztalása egész életére kihatott. Életének ezt az időszakát mindig titokban tartotta, és csak 1870-ben bekövetkezett halála után tárták a nyilvánosság elé.
Arról álmodott, hogy színész legyen
Mint a legtöbb fiatalember, sokáig Dickens sem tudta, mit akar kezdeni az életével. De talán a fiatalkori szegény évek miatt abban biztos volt, hogy híres akar lenni. Így történt, hogy kipróbálta magát a színészetben. Kiderült, hogy nem is olyan tehetségtelen. Éppen egy Covent Garden Theatre-beli meghallgatásra készült, amikor erősen megfázott és végül nem tudott elmenni. A színészettel végül egy egészen más okból hagyott fel: beleszeretett Maria Beadnellbe. A nő családja azonban középosztálybeli volt, és helytelenítették lányuk egy feltörekvő színésszel való kapcsolatát. Hogy megpróbálja megnyugtatni a családot, és állandó megélhetést szerezzen elhelyezkedett egy ügyvédi irodában. Sajnos ezzel sem nyerte el Maria Beadnell kezét, ám a történések ilyetén fordulata megnyitotta előtte a lehetőségek kapuját. Írói tehetsége parlamenti tudósítások formájában bontakoztak ki, majd újságírói munkát is vállalt.
Első regényét mindössze 24 évesen írta
Egyre szélesebb körú újságírói munkájának köszönhetően nyilvánvalóvá vált, hogy Dickensnek érzéke van az íráshoz. A londoni életről szerzett megfigyelései alapján kezdett el novellákat írni, amelyekkel hamar hírnévre tett szert. 1836-ban hozzáfogott első regényének megírásához, ez volt a Pickwick-klub. A regény eleinte havi részletekben jelent meg, majd a kezdeti 400 példányból gyorsan 40 000 példányt adtak el. Ezzel elkezdődött Dickens irodalmi karrierje. Kisvártatvas annyi pénzt keresett, hogy bérbe adta a Doughty Street 48. alatt házat – ahol ma a Charles Dickens múzeum található.
Megalapította saját jótékonysági szervezetét
Dickens jól ismert filantróp volt, aki számos jó ügy mellett kötelezte el magát, különös tekintettel a gyermekszegénység és az oktatás kérdéseire. 1847-ben Angela Burdett-Couttsszal megalapította saját jótékonysági szervezetét Urania Cottage néven. Az „Uránia kunyhó” elesett nők menedékhelye volt, akiket kitagadott a családjuk vagy akiket nehé körülmények közé sodort az élet, olyan nőké, akik nagyon gyakran szegények, hajléktalanok voltak, vagy akiket szexmunkásként bebörtönöztek volna.
Bátorított más írókat – még a nőket is
Amellett, hogy regényeket írt, Dickens hetilapok, mint a a Household Words és az All The Year Round szerkesztője is volt. Világéletében védte a szegények ügyeit, és fontosnak tartotta, hogy támogassa a tehetséget. Újságjaiban cikkeket és novellákat mutattak be számos írótól, akiknek szükségük volt arra, hogy elindulhassanak a pályán. Dickens a női írók közreműködését is üdvözölte, köztük az első fizetett újságírónőt, Eliza Lynn Lintont, valamint Harriet Parr és Elizabeth Gaskell írókat. Az All The Year Roundban megjelent egyik történet a Kísértetház címet viselte, amelynek hat különböző társszerzője volt, és akik közül három nő volt!
Mindössze hat hét alatt írta meg A karácsonyi éneket
Dickens egyik legismertebb műve A karácsonyi ének. Annak ellenére, hogy ez egy dicsőséges történet a változás és a megváltás erejéről, és egyben egy szívmelengető mese az ünnepi hagyományokról, Dickens egyáltalán nem ezt akarta megírni. Történt ugyanis, hogy 1842-ben közzétettek egy parlamenti jelentést, amely a bányákban dolgozó gyermekek körülményeit vizsgálta. Dickens elborzadt az olvasottakon, és kezdetben nyilvános választ akart írni a jelentésre, hogy minél több ember ismerje fel a dolgozó gyerekek szörnyű helyzetét.
Dickens egy igazi híresség volt
A modern korban nagyon nehéz leírni, milyen híres is volt Charles Dickens – még életében. Könyveit szerte a világon olvasták, és valószínűleg ő volt az első globális „híresség” a szó modern értelmében. Történeteiből tömegesen gyártottak színdarabokat, musicaleket, dalokat, de még plagizált regényeket is. Első Amerikai Egyesült Államokba tett utazása során rajongók tömege rohamozta meg, bárhová is ment. Egyszer azt írta, hogy inkább nem vágta le a haját az egész út alatt, mert attól tartott, hogy a borbélyok emléktárgyként adják majd el a haját. 1870-ben bekövetkezett halála sokkhullámot indított el az egész világon. Mindössze 58 éves volt, és az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy soha többé nem fognak olvasni új Dickens regényt.
Leghíresebb regényei:
Copperfield Dávid
Legnagyobb ékessége, hogy bár régen íródott és lassabb, mint a mai regények, mégis vonzza az olvasót. Mint minden Dickens regényben, itt sem mennek simán a dolgok: Dávid apja meghal még a fiú születések előtt, mostohaapja kemény, és számos szerencsétlenség történik. Az első fejezetek lenyűgözőek, mert teljesen hihetően mutatják be, hogyan emlékszik a mesélő a gyermekkorára. Talán ez volt az első regény, amely azt vizsgálta, hogyan válik az ember gyerekből azzá a felnőtté, miközben bemutatja annak a világnak a konfliktusait és örömeit, amelyben felnőtt. A regény már akkor hihetetlenül népszerűvé vált, amikor Dickens megírta, és nem a kísérteties feszültség vagy a megoldatlan gyilkosságok miatt maradt népszerű, hanem azért, mert David nagyon szerethető és kiváló éleslátással bír, és mert annyira csodálatosak a leírások, hogy magunk előtt látjuk a történet minden egyes részletét.
Két város regénye (1859)
Dickens talán legdrámaibb és legizgalmasabb regénye, amely az 1780-as évek francia forradalmában élő emberek életét tárja elénk. (És ez egyike Dickens két történelmi regényének. A másik a Barnaby Rudge.) A két férfi főszereplő, Charles Darnay és Sydney Carton történetesen igen hasonlítanak egymásra, míg a két fő női karakter, Lucie Manette és Therese DeFarge eltérően vélekedik a forradalomról. Madame DeFarge a keményebb – gyűlöli az arisztokrata osztályt, és biztos akar lenni abban, hogy mindegyikük guillotine alá kerül. Dickens élénken és aprólékosan ábrázolja az uralkodó osztály önző kegyetlenségét, de jobban érdekli, hogy az egyén hogyan reagál arra, amit megtörténni lát.
Közös barátunk
Dickens 1865-ben írt utolsó regényének is drámai a kezdete: egy fiatal nő, Lizzie Hexam egy csónakon evez késő este a Temzén. Apja, Gaffer víziember, akinek az a munkája, hogy holttesteket húz ki a folyóból. Egyik alkalommal bizonyítékot találnak arra, hogy az általa talált embert meggyilkolták. Mindeközben két ügyvéd, Mortimer Lightwood és Eugene Wrayburn, valamint Melvin Twemlow, egy úriember egy partin vannak, amelyet a gazdag Veneerings nevű ember rendez. A regény bizonyos értelemben gyilkossági rejtély, de a fontosabb emberi kérdéseket is feszeget. Dickens írásstílusa egyszerre mulatságos, ahogyan azt tőle megszokhattuk, és persze elképesztően festői. A regény csupa feszültség, és az izgalom egészen a végéig kitart.
