Törteli Eszter bűnügyi helyszínelő, író, feleség és anyuka. Kemény, lelkileg is megterhelő helyzetekben dolgozik. Nemrégiben Anyahotel címmel regényt írt. Izgalmas, fordulatokban gazdag krimijében női sorsokon keresztül társadalmi problémákra is felhívja a figyelmet. Az Anyahotel könyv kapcsán beszélgettünk vele.
Anyahotel, ahol női sorsok találkoznak
Az izgalmas és egyben modern, szórakoztató krimiben minden szereplő nehéz sorsú családból jön, mindenkinek más miatt nehéz. Van olyan, aki lelkileg és testileg is sokat szenvedett. A 4 főszereplőnő sorsán keresztül sokakat érintő problémák kerülnek elő. Szülés utáni depresszió, testszégyenítés, mérgező kapcsolatok, önfeladás, reményvesztettség, hűtlenség. A legerőteljesebben a bántalmazó kapcsolat kerül reflektorfénybe a regényben.
Törteli Eszter nemcsak ír a szomorú társadalmi jelenségről, hanem tenni is próbál azokért, akik érintettek. Az sem véletlen, hogy épp a krimi műfaját választotta.
– Bűnügyi helyszínelőként rengeteg szövevényes esettel találkozhatsz nap mint nap. Mi vonzott erre a pályára?
– Nincs konkrét meghatározó élményem. Vidéken nőttem fel egy tanyán. A halál itt nem volt túlmisztifikálva. Sok állat vett körül, s az elhullott állat látványa is természetes volt. Az emberek halála is az élet természetes része, úgy gondolom, hogy ettől nem szabad rettegni. Egyébként pedig egy nagyon pörgős ember vagyok, nem tudnám magam elképzelni egy monoton, nyugodtabb munkakörben.
– Hogyan lehet feldolgozni azokat a tapasztalatokat, amikkel a munkád során találkozol?
– Ami másoknak borzalmas lehet, az nekem már természetes. Az ilyen munkakörben dolgozóknak magasabb az ingerküszöbe. A bűnügyi helyszínelés is egy kifejezetten olyan munka, amit vagy tud csinálni az ember, vagy nem. Nincsenek technikák, amiket meg lehetne tanulni. Hihetetlenül érdekes és izgalmas agymunka a miénk, és oltári nagy felelősség is van a vállunkon.
– Az Anyahotelben saját tapasztalatok jelennek meg?
– Az élet írta, nem a munka. Ezt fontos hangsúlyoznom. A karakterek felépítésénél törekedtem arra, hogy ne legyenek álszentek. Alapvetően az élet semmilyen területén sem szeretem az álszentséget. Annak a híve vagyok, hogy vállaljuk föl önmagunkat. Így az Anyahotel szereplőinek is van jó és rossz oldaluk. Azt az üzenetet mindenképp kiemelném, hogy ne ítélkezzünk, mert mindenkinek van előnyös és előnytelen oldala. Így vagyunk kerekek, így vagyunk egészek.
– Mindegyik szereplőt a feldolgozatlan sérelmei mozgatják. Mikkel kell megküzdeniük?
– A legtöbb ember hordoz sérelmeket. Gyerekkori élmények, traumák, mérgező kapcsolat, testszégyenítés is hatással lehet a személyiségre. Én pontosan arra akarom felhívni a figyelmet a könyvemmel, hogy a nők hogyan élik meg a férfiak tetteit, ugyanakkor a férfiak gondolkodása is megjelenik. Látok magam körül a világban olyan embereket, akik hagyják, hogy az elnyomók, bántalmazók irányítsák az életüket. Ők pedig szenvednek és elnyomják az érzéseiket. Fel kell ismerni a helyzetet, és merni kell szembenézni vele. A felismerésig eljutni viszont nagyon nehéz. Sokakat rettentően behúz a helyzete és nem tud kitörni belőle. A regényben van mérgező anya, aki teljesen rátelepszik a lányára és elüldözi a szeremét is, és van egy bántalmazó férj is a történetben. Az Anyahotel azt üzeni, hogy ki kell állni magunkért és nem szabad hagyni az elnyomást, hogy mások irányítsák az életünket.
– A bántalmazó és a bántalmazott viszonya, a tűréshatár, és a környezet megítélése az egyik legfőbb témája a könyvednek. Miért tartottad fontosnak azt, hogy erről írj?
– Kicsit direkt voltam ebben, de szándékosan. Sokan divatos témának tartják, bár tapasztalatom szerint pont nem az, mert nem beszélünk róla. De ha beszélünk is róla, akkor leginkább úgy, hogy ítélkezünk. A leggyakoribb reakció a bántalmazott nők esetére az ítélkező mondat: „Miért nem megy el?” Pontosan arra akartam felhívnia figyelmet, hogy ez nem ennyire egyszerű. Mozgok ilyen körökben, sok ilyen helyzetet látok. Nemcsak olyan esetekkel találkozok, aminek haláleset a vége, hanem kiemelt bűncselekményekkel is. Vannak élettapasztalataim erről a témáról.
Nemcsak a fizikai bántalmazásra kell odafigyelni, mert a lelki bántalmazás is súlyos dolog, súlyos következményekkel. Azt tapasztalom, hogy sokan azért sem lépnek ki egy ilyen kapcsolatból, mert nincs hova menniük, vagy mert képtelenek anyagilag is egyedül, gyermekekkel új életet kezdeni.
A legfontosabb az lenne, hogy ítélkezés helyett támogassuk egymást. Ha van az ismerőseink közt ilyen helyzetben lévő, akkor akár fogadjuk be magunkhoz pár hétre. Nem a levegőbe beszélek, és nem csak írok róla, én is tenni akarok az ügyben.
– Milyen más módon karolod föl a bántalmazott nők ügyét az Anyahotel könyvön kívül?
– Most pont egy projekten dolgozok. Létrehozunk egy jó barátommal egy szép kis házat, aminek Két szív lakás lesz a neve az anya és gyermeke kapcsolatra utalva. Egy átmeneti krízisotthon lesz bántalmazott nőknek. Ez a terv most van kialakulóban. Úgy gondolom, hogy a jó tettek viszik előre a világot, nem a kritizálás és az ítélkezés. A segítségnyújtás kapcsán az is fontos, hogy ha mi magunk nem tudunk segíteni, legalább képezzünk hidat a segítség és a segítségre szoruló közt.
– Várható-e újabb történet? Tervezel-e másik regényt a jövőben?
– Az Anyahotel folytatása már készül. Nagyon csavaros lesz, és magáról a hajszáról fog szólni. Készülőben van egy megtörtént események alapján íródó könyvem is, az Interjú a halállal.
– Milyen feladatok találtak meg mostanában még?
– Rengeteg szerepben mozgok. Bűnügyi helyszínelő vagyok, ugyanakkor kétgyermekes anyuka is, feleség, írónő, emellett gyermekrajzelemzéssel is foglalkozom. A gyermekek azért csodálatosak mert még őszinték, nincs bennük mesterkéltség. Az őszinteség pedig irgalmatlanul nagy kincs. Van még önkéntes tűzöltői végzettségem is ezek mellett, és oktatok is. Az írói oldalamon pedig folyamatosan aktív vagyok.
Törteli Eszter szerzői oldala: https://www.facebook.com/tortelieszterofficial
– Van személyes hitvallásod?
– Az ember a saját dolgaival legyen rendben. Ha önmagunkkal belül rendben vagyunk, akkor kifelé is tudjuk ezt a harmóniát sugározni. Néha magányra is szükség van, a magunkba nézésre, a csendre. A feszültségek levezetésére is meg kell találni a módot, nekem ilyen a mozgás és az írás is.
Amit a munkában nagyon megtanultam: nem élünk örökké. Nem tudhatjuk mit hoz az adott nap, vagy a holnap. Fontos megélni az apró örömöket. A pillanatokból ki kell hozni a maximumot. A könyvemmel is arra szeretném motiválni nőtársaimat, hogy ne merüljenek el az önsajnálatba, vegyék kezükbe a sorsukat, emellett segítsenek másoknak.
R. Szabó Zsuzsa
A könyvet itt is meg tudod nézni, rendelni: www.tortelieszter.hu
Cikkeink hasonló témában
Izgalmas rendőrségi történetek- A hét Cool embere: Dr. Váczi István volt rendőrkapitány
A pszichológusok legféltettebb titkai- Akarsz beszélni róla?
