Esős Budapest és két összehasonlíthatatlan panaszkodás. Vígasztalhatatlanul sírnak a felhők, nekem meg már mindkét cipőm átázott. Csak egy utca választ el a biztonságos villamosmegállótól. Egyre gyorsabban szedem a lábam, egyiket a másik után, közben egyensúlyozom az esernyőt a fejem fölött. Minden lépésnél libben a nadrágom szára, de mért bőszárút vettem fel? Hát tudtam, hogy esni … Bővebben: Budapesti gondolatok