Két nő. Anya és lánya. Egy nagyszerű tér és vállalkozás, amelyet együtt hoztak létre. Egy olyan szakmában, ahol hagyományosan nem a nőké a főszerep. Boros Judittal és Gábor Saroltával beszélgettünk…
Az interjúra készülve már látom, hogy két nagyon izgalmas nővel fogok beszélgetni, méghozzá egy nagyon izgalmas helyen. Judit és Sarolta az irodájukban várnak rám. Amikor belépek máris elámulok, annyira lenyűgöz a színes és vibráló belső tér, ahol a modern keveredik a klasszicizmussal, az ipari stílus a képzőművészeti alkotásokkal. Egyszer csak azt veszem észre, hogy nagyon inspiráló itt lenni, ahol az elkövetkezendő egy órában a két generáció képviselőjével beszélgetek…
– Tavaly ti nyertétek az Év irodája verseny 2020 szakmai díját saját irodátokkal, amelyet Sarolta tervezett. Ez nagyrészt a pandémia időszaka volt, ami sokak számára nem volt ilyen pozitív, nektek mégis sok mindent hozott. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?
– GS: Abban az évben, amikor jelentkeztünk, sok vállalkozás úgy döntött, hogy a home office miatt üressé vált irodáját felújítja. Ezért a versenyben is ekkor volt a legtöbb jelentkező, és sikerült a valaha volt egyik legerősebb mezőnybe bekerülni. Ekkor jelentkeztünk először, ráadásul a saját irodánkkal, amelynek én terveztem a belsőépítészetét és dekorációját, és mi valósítottuk meg a kivitelezését is. A pandémia miatt éppen, hogy nem tudtunk átköltözni a kitűzött időre, és hátra volt még a dekoráció is. De a jelentkezés határideje nagyon jó motiváló erő volt.
– Hogyan látjátok, mi volt az oka annak, hogy ti kaptátok a szakmai díjat?
– BJ: Ahogy változik a világ, fejlődik a technológia, bizonyos szakmák és határterületek összemosódnak. Ezekre a változásokra nagyon jól tudtunk reagálni, és elmondhatjuk, hogy komplex megoldásokat tudunk kínálni mindenki számára. Ez jelentette az eredményességünket is, amely által tökéletesen be tudtuk mutatni a szakmának, hogy mi mindenhez tudunk kapcsolódni.
– GS: A pandémia miatt három alkalommal látogatott el hozzánk a zsűri. Mindenkinek nagyon tetszett az extravagáns gondolkodásunk, hogy kiléptünk a jól bevált trendből és figyelemre méltó tematikát találtunk ki, amelyet izgalmas anyagokkal ötvöztünk. Erre ők is felkapták a fejüket.
– BJ: Talán mondhatjuk, hogy egy hibrid irodát hoztunk létre, mert a mi esetünkben a kreatív tervezési rész egy komoly gyártó részhez kapcsolódik.
– Az irodátokon kívül mostanában melyik munkátokra vagytok a legbüszkébbek?
– GS: Még karácsonykor volt a Kerepesi úti MOL kútnál egy nagyon hatásos dekorációnk, amely olyan jól sikerült, hogy a MOL felkért a Giro d’Italia badacsonyi szakaszán lévő töltőállomásuk dekorálására is. A kollégákkal készítettünk egy erős tervet, és pinkbe csomagoltuk a benzinkutat. Mostanra már látszik is, hogy a biciklis társadalom is imádja.
– BJ: Mi terveztük, gyártottuk és kiviteleztük áprilisban a Budapesti Tavaszi Fesztivál „tavasz villamosát” is, ahogy a 120 éves a magyar film Nagylátószög grandiózus kiállítását is kiviteleztük tavaly, a Ludwig Múzeumban. Éppen most fejeztük be a projekt adoptálását Brüsszelben, és a napokban bemutatásra is került. Itt nagyon más anyagokat igényelt a megvalósítás, mint a magyar kiállítás: más volt a kihelyezési mód és a méret. De mindig van megoldás, és bízunk benne, hogy a tapasztalataink alapján tökéletes lett minden.
– Ezek szerint a rizikó a munkátok része?
– BJ: Mindig és mindenben van kockázat. Nagyon komplex és bonyolult, amit csinálunk, de mivel régóta csináljuk, a kockázatok és az újdonságok felvillanyoznak minket.
– GS: Ahogy a munkánkban megjelenő érték és szépség is. Imádunk monumentálisban gondolkodni, ezért nem is tervezünk kis dolgokat.
– Mindezt anya és lányaként, két nő egy férfias szakmában…
– GS: Igen, édesanyámmal együtt álmodtunk meg minden mérföldkövet, és mindent együtt is valósítunk meg. Tökéletesen összeadódik az erőnk. De nem egyszerű ez a szakma sem, csak úgy lehet csinálni, hogy imádjuk. Rengeteg erőt ad, hogy minden projekt más és más, és nagyon sokféle munkánk van. Egy soha el nem múló érdeklődés hajt bennünket a vizuális művészetek irányába, és azt gondolom, hogy ez is sokat hozzátesz ahhoz, hogy ezt az iparágat nőként jól csináljuk.
– Kívülről nézve ideálisnak tűnik anya és lányaként együtt dolgozni, de ez belülről is ilyen idilli?
– GS: Nagyon jól kiegészítjük egymást. Én felelek a tervezésért és a projektmenedzsmentért, Judit meg a gyártást és a megvalósítást vezeti. Idő volt, mire rájöttünk, hogyan tudunk jól működni, és kell egy nagyfokú bizalom is a másik iránt, hogy delegálni tudd a feladatokat. Az ügyfeleink látják a munkánkból kiérződő magabiztosságot, és azt, hogy mindenhez tudunk alkalmazkodni, és sokféleképpen tudunk hozzányúlni a projektekhez. Ezért ők is megbíznak bennünk.
– Ahogy szétnézek az irodátokban, látszik, hogy a képzőművészet nagy hatással van rátok. Honnan ered a képzőművészet iránti elkötelezettség?
– GS: Eredetileg kurátor vagyok és a Képzőművészeti Egyetemen végeztem. Ezután szereztem meg a másik végzettségemet és tanultam ki az enteriőr stylist-tervező szakmát. A családunkban több neves művész is van: édesapám képzőművész, a nagybátyja híres filmrendező volt, és édesanyám is ebben a körben mozgott. A képzőművészet mindig alapeleme az életünknek. Támogatjuk a művészeket, kisebb projekteket készítünk el nekik vagy segítjük ezek megvalósulását. A cégen belül több kolléga is erről a területről érkezett hozzánk: egyik grafikusunk is képzőművész, míg egy másik munkatársunk intermédia művész. Mindez egy nagyon más szemléletet ad a vállalkozásnak és minden munkánknak. A design szemlélet és a képzőművészet nagyon jól összekapcsolódik, és ez mindkettőnket inspirál.
– Van olyan stílus, ami közel áll hozzátok?
– GS: Nincs kedvenc stílusom, és nem is tudnám azt mondani, hogy a minimál vagy a barokk őrülten közel áll hozzám. Inkább a sokoldalúság jellemző rám. Nekem nem az a fontos, hogy felismerhető legyen a munkám. Az ügyfél és a cég a lényeg, amelynek tervezünk, és az, hogy rá tudjunk érezni, neki mik az igényei és milyen stílusa van.
– BJ: A képzőművészet mellett olyan személyiségek munkáiból is inspirálódunk, amelynek a megvalósításán együtt dolgozunk, de akár egy brandbookból is… és persze a saját győztes terünkből.
– GS: Nagyon erős bennem a természet szeretete, így a természetből is. A saját irodánk tervezésénél is sokat merítettem belőle, és sok mindent átemeltem. Akkoriban a pandémia miatt a Balaton-felvidéken töltöttem néhány hónapot, ami nagy hatással volt rám. Ezek a részletek sokszor csak egy textúrában jelennek meg, és aki bejön, gyakran észre sem veszi, de nekem nagyon sokat jelent.
– BJ: Mivel a gyerekkoromat szó szerint egy gyárban éltem le, (édesapám vezette a Graboplast fertőszentmiklósi gyáregységét, így közvetlenül a gyárban egy szolgálati lakásban nőttem fel.) Én azóta is ipari tér mániás vagyok, ez a természetes közegem (nevet – szerk.)
– Hogyan tervezitek a jövőt, szeretnétek tovább bővülni?
– BJ: Szerintem egy vállalkozás halála, ha nem szeretne növekedni. Egyre többen fordulnak hozzánk, egyre többen szeretnének hozzánk kapcsolódni, és nem tudjuk azt mondani, hogy nem vállaljuk el. Ahogy nő a cég, ez újabb kihívások elé állít minket, és folyamatosan próbáljuk követni a változásokat. Felismerjük, és így tudunk fejlődni. Soha nem egyszemélyes döntés van a kihívások hátterében, hanem a csapataink összeadják a tapasztalataikat, és mindenre együtt találunk megoldást.
– Hogyan látjátok, a pandémia milyen hatással volt az irodák és munkahelyek tervezésére? Hogyan alakult át ez a terület az utóbbi években?
– GS: Korábban nagyon népszerű volt az open office – mi is így dolgoztunk – de most már ez kezd megváltozni. Mi például nagyon sokféle tevékenyéget végzünk, és eltérőek a különböző területen dolgozó kollégák igényei, ezért ez nálunk nem is működik. Azon kívül rengeteg új szempont jött be, és egyre nagyobb trend a pihenőszobák, játszószobák kialakítása, ahol a munkatársak egy kicsit lazítani tudnak munka közben. Ezek már régóta fókuszban voltak, de igazából nem terjedtek el. Most viszont azt látom, hogy új irodáknál már mindig kérik – covidtól függetlenül van. Most két olyan projekten is dolgozunk, ahol most alakítanak ki játszószobát, ahol nem dohányoznak a kollégák, hanem játszanak valamit. Ez az ezeréves trend most kezd valósággá válni Magyarországon.
– BJ: Ami szerintem még nagyon látszik, hogy egyre rugalmasabbak a munkahelyek és a vezetők. Ez sok mindenben megjelenhet, mi például béreltünk egy futópadot az egyik kollégánknak, aki nagyon hálás volt ezért. Ezek a dolgok azok, amiket mindenképpen figyelembe kell venni, ha jól akarsz vezetni egy céget. Ne csak a cégvezetők érdekeit tartsuk szem előtt, hanem a munkatársakét is.
