Bordélyházból a világhírnévig – Egy ikon tündöklése és összeomlása

-

Párizs utcáinak hangulata a torkában volt, ajkából ömlött a francia sanzon. A nyomorból jött, de ikonná lett. Ő Édith Piaf. A hányatott sorsú énekes „veréb” élete és pályája megrendítő részleteket rejt.

Piaf 105 éve született, rá emlékezünk.

 

Kallódás, traumák, szomorú gyermekkor

A koszból és erkölcsi fertőből a színpad mámorító világáig eljutó, majd drasztikusan lerobbanó Édith Piaf 1915. december 19-én született Párizsban.

Apja, Louis Gassion, akrobata volt, anyja Lina Marsa néven az utcán énekelt. Kisgyermekként Piaf nem igazán tapasztalhatta meg a féltő, óvó szülői magatartást. Pár évesen apai nagymamájához egy bordélyházba került, ahol a kurtizánok szeretettel vették körbe. Kisgyermekként megvakult (egyes források szerint évekre). Csodával határos módon (az énekesnő szerint Szent Teréznek köszönhetően) visszanyerte látását.

Apja aztán újra magához vette, elcipelte a fellépéseire, és egy nyugtalan, biztos pont nélküli életbe kényszerítette a kisgyermeket. Kis kallódó lélekké lett, aki sokszor az utcán húzta meg magát.

17 évesen anya lett, gyermeke azonban alig 2 évesen életét vesztette agyhártyagyulladás miatt. Traumákkal terhelt évei után alig 20 évesen fedezte fel tehetségét Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója.

A franciák kis „verebe”

Piaf franciául verebet jelent, ami utal az énekesnő vékony testalkatára, aprócska termetére. Művésznevét felfedezője, Leplée adta neki, aki azt mondta, hogy olyan, mint egy veréb. Másik beceneve „kölyök” (la môme).

A legenda szerint első jelentős színpadi fellépéséhez maga kötötte a pulóverét, aminek az egyik ujja nem készült el, így egy kendővel leplezte a hiányt.

A szabályok sosem érdekelték a törékeny nőt, nem csoda, azok után, amiket átélt. Ám sajnos sem az alkoholt, sem a cigarettát nem vetette meg. Lelke mellett teste is roncsolódott.

kép: www.theatreinparis.com

Amikor 1936-ban felfedezőjét, akit Papának szólított, Louis Leplée-t meggyilkolták, a gyanúsítottak között Édith is szerepelt.  A gyalázkodó újságcikkek hatására karrierje megtorpanni látszott, külvárosi mozikban énekelt. Raymond Asso költő sietett segítségére, aki három évig tanította.

Asso sanzonokat írt neki, kiharcolta az első revüszínházi fellépését is. Bemutatta Marguerite Monot-nak, aki olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a Mylord. Akkoriban találkozott Jean Cocteau-val is, aki 1940-ben neki írta A közönyös szépfiú című darabját, így színésznőként is bemutatkozhatott.

 

Szerelmi mámorok és nagy tragédiák

Piaf falta a férfiakat, imádott flörtölni, és bár közhelyesen hangzik, volt valami a kisugárzásában. 1947-ben lépett fel először New Yorkban, s ebben az évben ismerte meg örök szerelmétMarcel Cerdan bokszvilágbajnokot. A férfi, aki mellett úgy érezte, hogy megtisztul a lelke, sajnálatos módon 1949-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. Ezek után az alkohol Piaf állandó „gondűző társa” lett.

A helyzetét súlyosbította az is, hogy több súlyos autóbaleset érte, és fájdalmai enyhítésére  morfiumot kapott, melyre szintén rászokott. Cerdan halála után, évekkel később feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez, de elváltak.

Zavaros kapcsolatait nehéz lenne áttekinteni, ám 46 évesen, már nagyon betegen feleségül ment a görög származású, nála 20 évvel fiatalabb Théo Sarapo (Thépohanis Lamboukas) énekeshez, akivel többször is fellépett. Híres slágerük À quoi ça sert l’amour (A szerelem mire jó ) című sanzon.

 

Egyszerre volt ártatlan és romlott

Az énekesnő megosztó személyiség volt. A kurtizánok közt felnövő, később iszákossá és morfiumfüggővé váló bűvös hangú énekesnő több szempontból is érdekes jelenség. Egyszerre volt ünnepelt sztár és szeszélyes görcshalom, egyszerre volt kapkodós és gyermeki, árva és ártatlan, romlott és szemtelen. Hol riadt madárkaként, hol pedig határokat feszegető dívaként viselkedett.

Hangja, egyénisége hozzátartozik Párizshoz, a Padam, padam, vagy Non, Je ne regrette rien (Nem bánok semmit sem) dallama sokak számára ismerősen cseng.

Dalait átélte az extázisig, így a közönség katarzist is megélhetett látva torokszorító előadásait.

Egy emlékezetes film az életéről

Ha érdekel az énekesnő halála, sorsának egyéb részletei, akkor ajánlom a Piaf című filmet.

Olivier Dahan idézte meg az őstehetség életét Marion Cotillard-ra bízva a főszerepet. A színésznő egészen átlényegül, Piaf bőrébe bújva úgy fest, mintha egy Toulouse-Lautrec-alkotásból lépett volna ki.

A rendező nem lineárisan futó történetben gondolkodott, hanem az idősíkok váltakoztatásával elevenítette fel a franciák énekes verebének viszontagságokkal teli, megrendítő életét. Cotillard Oscar-díjat kapott az énekesnő megszemélyesítéséért.

A képen Marion Cotillard színésznő látható. A Piaf című filmben ő keltett életre az énekesnőt.

 

Hasonló témában ezt a cikkünket is Neked ajánljuk:

Megrendítő tények József Attiláról

 

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!