A karizmatikus Lugosi Bélát fénykorában a horror királyaként emlegették. Drakula gróf megformálása hozta meg neki a hírnevet, és egy csokor klasszikus horrorfilm sztárja lett. Annak ellenére, hogy a nők megvoltak vadulva érte, nem volt szerencsés a szerelemben.
A világ legmeghatározóbb vámpírja, Blaskó Dezső Ferenc néven született 1882. október 20-án az erdélyi Lugosban egy bankárcsalád legfiatalabb gyermekeként. Ebből már sejthető, hogy apja, Blaskó István nem volt elragadtatva, mikor kiderült, fiacskáját jobban vonzza a színészet az üzlethez, és az iskoláshoz képest. Mikor apja elhunyt 1894-ben, 12 évesen abbahagyta az iskolát, elköltözött otthonról és alkalmi munkákat vállalt, amíg végül fel nem vette a temesvári színészegyesület.
A Magyar Nemzeti Színház tagja volt
Játszott Temesváron, Debrecenben, egy időre a Szegedi Nemzeti Színház is szerződtette, majd 1913-ban ért el áttörést, amikor a budapesti Magyar Nemzeti Színház tagja lett, ahol, nem kevesebb, mint 34 előadásban szerepelt. A legtöbb karakter, akit ott megformált, Shakespeare-szerep volt, például Rosencrantz a Hamletben és Sir Walter Herbert III. Richárdban.
Harcolt az I. világháborúban
A Nemzeti Színház tagjaként ugyan fel volt mentve a katonai szolgálat alól, de 1914-ben önként jelentkezett az Osztrák-Magyar Hadseregbe. A következő másfél évben harcolt az orosz csapatok ellen. A szolgálata során három alkalommal is megsebesült. Sérüléseiből felépülve 1916-ban kilépett a fegyveres erőkből, és hálásan folytatta munkáját a Nemzeti Színházban, és mellette megjelent a filmvásznon is Olt Arisztidként hazánkban, majd Németországban is.
Amikor debütált a Broadway-en, alig tudott angolul
Lugosi többre vágyott, ezért 1920 decemberében teherhajóra szállt, és az Egyesült Államokba emigrált, ahol több hasonló helyzetben lévő színésszel létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat. Egy 1922-es Broadway-színdarabban debütált, a The Red Poppy-ban. Akkoriban gyakorlatilag nulla angol nyelvtudása volt. Bár nem fogta fel a szavak jelentését, de a színésznek sikerült megjegyeznie és fonetikusan visszamondania minden egyes szótagot, amelyet a színpadon kellett mondania. Ebben az időszakban vette fel a „Lugosi” nevet.
Drakula szerepe tette naggyá és rajongtak érte a nők
A Bram Stoker Drakula című regénye alapján készült darabot 1927 nyarán mutatták be. Lugosit választották a vérszívó Drakula gróf szerepére, amit többek között mély hangjának, magyar akcentusának, és szuggesztív alkatának köszönhette. Talán akkor még senki sem gondolta, de bizony legenda született. Olyan nagy siker lett, hogy még turnéztak is a darabbal.
Lugosi rajongói leveleinek több mint 97 százalékát nők írták. Egy 1932-es Universal stúdió sajtókönyv idézi őt: „Amikor Drakulaként a színpadon álltam, a közönségem főleg nőkből állt.” Ráadásul a sztár azt állította, hogy a legtöbb férfi, aki jelen volt az előadáson, a hölgyek hurcolták oda.
Való igaz, meglehetősen színes volt a magyar Drakulánk magánélete, mivel öt alkalommal is megházasodott. Első felesége Szmik IIona volt, akivel 1917-ben házasodtak össze. A pár 1920-ban – állítólag Szmik szüleivel való konfliktus miatt – elvált, majd egy évvel később feleségül vette Ilona von Montaghot. Ez a házasság három évig tartott. A harmadik feleségével, Beatrice Weeksszel, mindössze négy hónapig tartott a szerelem. A negyedik asszonya, Lillian Arch lett, akitől ifjabb Lugosi Béla született. Ő sem bizonyult az igazinak, így sor került az ötödik házasságra Hope Liningerrel, alig egy évvel a halála előtt.
Visszautasította Frankenstein szörnyetegének szerepét
Az 1931-ben bemutatott Drakula film hamar az év egyik legnagyobb slágere lett az Universalnál (egyes filmtörténészek még azt is állítják, hogy a film egyedül mentette meg a stúdiót a csődtől). Ráadásul ezzel a szereppel Lugosi örök hírnevet szerzett. Számos mondata szállóigévé vált, köztük a „soha nem iszom… bort”.
Ezek után az Universal Mary Shelley Frankenstein című regényét is adaptálni akarta. Lugosinak szánták a szörny szerepét, de elutasította, mivel összetettebb karakterre vágyott. Azon gúnyolódott: olyan szerep volt, amelyet „bármely félelmetes statiszta” eljátszhatna. Így miután félredobta a lehetőséget, egy kevéssé ismert színész, Boris Karloff kapta.
Később visszatért Drakulaként az 1948-as Bud Abbott és Lou Costello találkozik Frankensteinnel című filmben.
Lugosi Béla és Boris Karloff kapcsolata
Gyakran számolnak be arról, hogy a két horror ikon rivális volt. A valóságban azonban úgy tűnt: Karloff és Lugosi kölcsönösen tisztelték egymást. A dinamikus duó öt filmben játszott együtt, ezek közül az első az 1934-es A fekete macska.
Ennek ellenére a színészóriás valószínűleg nem értékelte azt a tényt, hogy minden egyes filmben, amelyben mindketten szerepeltek, Karloff kapta a nagyobb gázsit. Emellett egyszer megjegyezte: „Ha nem lett volna Boris Karloff, kaphattam volna egy sarkot a horror piacon.”
Drakula bélyege egy életre ráégett
Azzal, hogy befutott a halhatatlan vámpírként, egy életre meg is bélyegezték. Már csak horrorfilmekben kapott lehetőségeket, meg az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, valamint a Frankenstein szellemében, és a Frankenstein és a Vérfarkasban. De ugyanilyen híres film lett a Morgue utcai gyilkosságok és Az elveszett lelkek szigete is. Később megpróbált kitörni a skatulyából és játszott Greta Garbo mellett a Ninocska című vígjátékban.
Időközben folyamatosan kínozták a háborús sebesülései okozta fájdalmak, így egyre erősebb fájdalomcsillapítókat szedett, ami végül morfinfüggőségéhez vezetett. De élete utolsó három évében is aktív volt. A „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. három – azóta kultikussá vált – horrorfilmben szerepelt. Ez a Glen or Glenda, A szörny menyasszonya és a 9-es terv a világűrből.
A filmcsillag 1956. augusztus 16-án szívrohamban halt meg; 73 éves volt. Állítólag az volt a kérése, a gróf jellegzetes ruháját viselve helyezzék örök nyugalomra. De egyesek szerint ez inkább felesége és a fia ötlete volt. Lugosit egy egyszerű sírkő alá temették a kaliforniai Holy Cross temetőben. Olyan szegényen halt meg, hogy temetését Frank Sinatra fizette ki.
Sajnos kevesen ismerik a színészlegendát, pedig még mindig figyelemre méltó a munkássága, és a tény, hogy egy magyar ilyen magasságokba emelkedett és kultuszt teremtett. Rengeteg sok új, fiatal tehetség van, de sosem szabad megfeledkezni az olyan régi nagyságokról, akik kikövezték az utat az új generációk, és új alkotások számára.
forrás: mentalfloss.com, képek: pinterest
A pop királyának tündöklése és tragédiája – Michael Jackson élete
