Bódás Bianka szívébe zárta Afrikát, és Afrika is őt

A hét COOL ember Bódás Bianka, aki afrikai gyerekeken segít.

Tavaly élete első jótékonysági útja után már érezte, hogy Afrika számára nem csak egy gyors fellángolás, hanem egy életre szóló elköteleződés az önkéntesség, a társadalmi szolidaritás ügyében.

Miután első, közel három hónapos útjáról visszatért, amelyben kutat ásott és tantermet épített a rászoruló gyerekeknek, létrehozta az Afrika Határok Nélkül Alapítványt. Idén  ennek képviseletében utazott ki, és az előre megtervezett projekteket valósította meg. Korábban úgy gondolta, hogy kiköltözik, de az élet más irányba sodorta. Szerelmes lett, és már itthon képzeli el a jövőjét, de nem engedte el Afrikát.

A Covid alatt utazni nem tudott, interneten keresztül tartotta a kapcsolatot a korábban megismert afrikaiakkal. Most, hogy végre indulhatott, egy olyan újabb ötlettel utazott hozzájuk, aminek a megvalósítása előre lendíti a helyiek életét, és újból segít a rászorulók egy csoportján. Olyan tudást adtak a kezükbe, ami nem egyszeri segítséget jelent, hanem megtanulnak önállóan boldogulni.

Éttermet nyitottak, megtanították őket a vendéglátásra, főzésre. Az étlapon 10 -15 féle étel szerepel, természetesen a magyar ízek sem hiányozhatnak. A bevételből pedig jótékonysági gyermekétkeztetést is tudnak finanszírozni.

– Az iskola egyik tanárát a járvány alatt is segítettem. Vele közösen terveztük meg az éttermet, ugyanis szerzett némi tapasztalatot a vendéglátásban, sültkrumplit árult.  A támogatott iskola mellett szerettünk volna még egy olyan projektet, amivel más gyerekeken is tudunk segíteni. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne lehetne az éttermünk egy híd a többi ötletünk között. Így nem volt kérdés, hogy a gyermekétkeztetésünket hol és hogyan fogjuk megcsinálni.

Egy olyan üzleti modell felépítését próbálta megtanítani,  amivel folyamatosan lehet működtetni valamit és nem csak napról napra élni.

– A párommal saját költségünkön nyitottunk egy élelmiszer-kereskedelmi funkcióval kiegészített helyi éttermet, ahol az alapítvány felvásárolja a környékbeli termelők által beszállított friss gyümölcsöt, zöldséget, majd ezeket előkészíti, feldolgozza, csomagolja, illetve a fogyasztói igényeknek megfelelő, helyi specialitásokat készít belőle. Szerettem volna, hogy a magyar vonatkozás megmaradjon, így az étlapon szerepel gulyásleves és palacsinta is.

Maga az étterem az alkalmazottak és családjaik számára biztosítja a megélhetését. Továbbá helyet ad egy olyan menzarendszernek, amin keresztül a városvezetés által kiválasztott igazán szegény gyermekek az iskola után ingyen étkezhetnek. Az étkezést a gyermekek számára a támogatók biztosítják. Havi 22 dollárból, azaz 6300 Ft-ból egy gyerek heti 5 alkalommal tud változatos ételt fogyasztani nálunk.

A napi menü minden esetben tartalmaz meleg ételt és gyümölcsöt is. Az étterem összekapcsolódik majd a mezőgazdasági projektünkkel is, ahol a fenntarthatóságot helyezzük a középpontba, itt olyan rászoruló családokat támogatunk majd, akik szeretnének dolgozni vagy már dolgoznak mezőgazdaság területen, de nincs lehetőségük fejlődni, így az ő működésüket támogatásokból megvásárolt eszközökkel is segítjük, újabb növényfajtákat, vetőmagot, egyszerű szerszámokat biztosítunk számukra. Ez egy összetett projektlánc, egy hosszabb folyamat, amiben az étterem összekötő elem, egyfajta hídként szolgál a projektekben.

Bianka tavalyi segítsége élénken él a helyiek emlékezetében, sokan megismerték az utcán és előre köszöntek neki. Jelenléte amúgy is feltűnő volt, hisz nem jellemző a fehér ember a környéken.

– Néha úgy érzem, mintha a második családomhoz mentem volna haza, a piacos néni emlékezett a nevemre, a boltos, akinél korábban beszereztem a rizst, örült, hogy ismét látott. Mindenkinek jó érzés volt újra találkozni, az meg számukra is meglepő, hogy én nem csak egyszer segítettem nekik, hanem visszatértem, hogy továbbra is folytassam a megkezdett munkát. A gyerekek először el sem hitték, hogy tényleg engem látnak.  Meglepetés volt számukra, mert csak az igazgatónak és egy tanárnak szóltam az érkezésünkről. Sokan odaszaladtak hozzám, öleltek. Az elmúlt egy évben több szülő és tanár írta, hiányzom a gyerekeknek, ahogy ők is hiányoztak nekem. Az épületszárny amiben napi szinten tanulnak, a Bianka Wing nevet viseli, így kicsit lehet nehezebb nekik engem elfelejteni.

A fiatal magyar lány számára ez az út valamiben nagyon más volt, mint a tavalyi, amikor még egyedül küzdött meg a kontinens sajátosságaival.

–  Az indulásunk előtt arra gondoltam, kevésbé tud megrázni a helyzet, mint tavaly, hisz már tudtam mire számítsak, de rájöttem erre sosem lehet felkészülni. Most is többször elérzékenyültünk, ahogy láttuk az örömöt a kisgyerekek arcán vagy a szülők tekintetén a hálát, hogy támogatjuk a gyerekük iskoláztatását. Egy érző embernek nehéz szívfájdalom nélkül belegondolni abba, hogy napi 1 dollárból étkeznek és a víz nekik továbbra is luxus. Az idén a párom is elkísért, ami plusz élményt adott. Sokszor rácsodálkozott, mi mindent vittem véghez tavaly egyedül. Büszke rám. Meglepte, hogy egy városi, fiatal lány ilyen higiéniai körülmények között is elboldogul. Nagyon szereti a lelkemet, nem csak a külsőm varázsolta el.

Most jött haza, de már tervezi, hogy hamarosan visszatér Afrikába.

– Augusztusra tervezem a következő missziót. Szeretnék 350 db iskolatáskát összegyűjteni, hogy  megkönnyítsük az iskolakezdést a tanzániai Green Eden Iskolába járó gyerekek családjai számára. Most országosan több ponton gyűjtünk, ez egy egyszeri, gyors terv.  Elindult az oktatás támogatás rendszerünk is, szeretnénk minél több gyereknek segíteni, hogy járhasson iskolába. Ebbe a programba is várjuk azokat az embereket akik szeretnék  segíteni a gyerekek oktatását.