Beszélő fejek: így lett Liptai Claudiából egy átlagos, szürke háziasszony – Fotó

Bár a darab plakátjáról egy ragyogó, szőke Liptai Claudia mosolyog ránk, a színpadon egy átlagos, kissé lepukkant, az életébe belefásult, barna hajú Liptaival találkozunk, aki a darabban nem a kisugárzásával, hanem kiváló játékával nyűgözi le a nézőket.

Ám nem csak ő, a többi színész, Borbás Gabi, Sztarenki Dóra és Scherer Péter is remekel. Bár mindegyikük egyedül jelenik meg a színpadon,  előadásuk magával ragadja a nézőt, az előadás minden percét izgalmassá téve.

Alan Bennett történetei hétköznapi emberekről szólnak, különös helyzetekben. A brit drámaíró eredetileg a BBC számára készítette első sorozatát. Az ebben az előadásban elhangzó négy monológ hol humoros, hol megrázó, de mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy ha elég közel hajolunk, kiderül, a távolról szürke emberek élete egyedi és megismételhetetlenül érdekes, mint mindannyiunké.

Bemutató október 24-én 

„A történet igazi meglepetést tartogat. Egy minden konfliktust kerülő nő szerepét alakítom, aki teljesen más, mint én vagyok. Abban bízom, hogy a nézőnek keresni kell majd mögötte engem, mert akkor az azt jelenti, hogy jól csinálom.” – nyilatkozta Liptai Claudia.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Claudia Liptai (@liptaiclaudia) által megosztott bejegyzés

Borbás Gabi így beszél szerepéről: „Egy idős angol hölgy küszködését kell megmutatnom, aki sajátos módon próbál küzdeni a magány ellen. Remek, sokszínű szerep, amiben van kis szívfájdalom, sok fontoskodás és humor. Himnusz a magány legyőzéséről, a megbékélésről.”

Scherer Péter így fogalmaz: „Ezek a monológok nagyon finoman, áttetszően és érzékletesen megírt történetek, rengeteg humorral, sok szépséggel és felismeréssel. Én egy, az ötvenes éveiben járó férfit alakítok, aki az édesanyjával él, ám váratlanul felbukkan annak gyerekkori udvarlója, ami totálisan felborítja az életüket. Furcsa, érdekes nehézkedése van ennek a figurának, miközben nagyon pontosan látja önmagát. Komoly kihívás ez a szerep, mert egyedül mesélem el az egész történetet. Ha jól csinálom, sírni-nevetni majd egyszerre lehet.”

Sztarenki Dóra pedig csak annyit árult el a figurájáról, hogy „szöges ellentétem ez a karakter. Azt keresem, hogyan tudom megtalálni azokat a pontokat, ahol kapcsolódni tudok hozzá, mert fontos, hogy meg tudjam mutatni az ő igazát.”

Alan Bennett, a nagysikerű brit regény- és drámaíró

A BBC számára 1988-ban írt 13 részes monológ sorozatának címe egy televíziós szakkifejezést vett kölcsön. A szerző művéből néhány éve színpadi változatot készített. A szövegeket tetszés szerinti összeállításban, a legnevesebb művészek adják elő szerte a világon. Bennett szeretetteljes iróniája, egyszerre kifinomult és fordulatos történetmesélési technikája visszaadta az egyszerűnek tűnő emberi sorsok elbeszélésének tiszteletét.

„Bennett ítélkezés nélkül néz hősei életére. Segít meglátnunk, hogy a legszürkébb is vetekszik a görög drámák hőseinek sorsával. Kiszolgáltatott, mégis reménnyel teli életek bontakoznak ki előttünk. Mind azt mutatják, mekkora csoda az ember!” – mondja az előadás rendezője, Puskás Tamás.