Ta ta ta taaa. Mindenki ismeri Ludwig van Beethoven 5. szimfóniájának kezdő hangjait. Bárhol felismernénk, de elgondolkozott már azon más is, hogy miért pont ez a dallam járta be az egész világot? Miért ez a legnépszerűbb komolyzenei részlet a többezer, szintén alaposan megkomponált zene közül? Kapaszkodj meg, mert sátánibb a magyarázat, mint gondolnád!
Ez kell a sikerhez?
Először is ismerjük meg a zeneszerzőt! Ne aggódj, nem történelem órát fogunk tartani! Minket az érdekel, hogy mik azok a kevésbé ismert, az élete során eltitkolt események, amik elvezették az 5. szimfóniához. Az nem titok, hogy nem volt könnyű gyerekkora, sőt élete, de azt már kevesen fejtik ki, hogy miért.
Beethoven családjában már születése előtt fontos szerepet játszott a zene, nagyapja és apja foglalkozása is zenész volt. Amikor kiderült, hogy a kis Beethoven is érdeklődik a muzsika iránt, alkoholista apja túlságosan is belelkesült. Amellett, hogy taníttatta, óriási nyomást helyezett rá. Mindenáron egy „új Mozartot” akart faragni belőle. Vágyott a sikerre, ami neki ilyen szinten nem adatott meg… vágyott a pénzre.
Beethoven erőszaknak, agressziónak és bántalmazásnak volt kitéve minden egyes nap az otthonában. Minden akörül forgott, hogy ő híres legyen. 7 évesen játszott először közönség előtt, de apja azt hazudta mindenkinek, hogy még csak 6 éves. Abban bízott, hogy így még lenyűgözőbbnek fogják találni a játékát. Arra nem gondolt, hogy a kis Beethovent is összezavarja a hamis életkorral.
Apja traumákat okozott neki, de ez nem tántorította el a zenei karriertől. Érezte, hogy a zenében tud kiteljesedni. Annyit foglalkozott vele, hogy az iskolára már nem volt ideje. Az utolsó dolog, amint az osztályteremben megtanult, hogy hogyan kell összeadni és kivonni. Ez a későbbiekben ahhoz vezetett, hogy pénzügyeinek kezelése kínszenvedést okozott neki.
Az improvizáció mestere
Beszámíthatatlan apja miatt 14 évesen már ő tartotta el a családját. Pár évvel később, 17 évesen utazott először Bécsbe, ahol találkozott példaképével, Mozarttal. Az akkori legnagyobb zeneszerző kérésére leült a zongorájához, de már pár másodperc zenélés után érezte, ahogy egyre inkább elveszíti Mozart figyelmét. A megszokott, jól betanult játékát a nyomás alatt és ijedsége következtében kénytelen volt megszínezi. Nekiállt improvizálni, amire Mozart rögtön felfigyelt. Az előadása végén csak ennyit mondott: „Figyeljetek rá, az egész világ beszélni fog róla!”
Mozartnak igaza lett. Hamarosan minden ismert helyen játszani kezdett, az emberek megismerték. A kornak megfelelő, kedvelt elemekkel dobta fel a darabjait, a közönség imádta. Ráadásul személyisége miatt volt egy kis misztikum körülötte, kíváncsiak lettek rá. Az elérhetetlen, kissé magának való Beethoven, apja terve szerint, híres lett és végre eljutottunk a lényeghez. Hogyan jöhetett létre a legismertebb komolyzenei dallam?
Isten ad és elvesz
Beethoven olyan nagy sikerre tett szert, hogy már nem kellett a közönségnek játszani, abban az értelemben, hogy nem volt rajta a nyomás, hogy olyat játsszon, ami biztosan tetszeni fog mindenkinek. Elnyerte azt a pozíciót, azt a művészi szabadságot, hogy már magának komponálta a dalait. Népszerűsége miatt megengedhette magának, hogy külső elvárások nélkül alkosson.
Isten egyik kezével ad, másikkal elvesz, tartja a mondás. Művészi szabadság ide vagy oda, 25 éves korától a hallása visszafordíthatatlanul romlani kezdett, 46 éves korára teljesen süket lett. Fél élete mindennapos szenvedéssel telt. Nem merte nyilvánosságra hozni a rossz hírt zeneszerző létére. Félt, hogy nem vennék komolyan a munkáját. De nem csak a karrierje volt veszélyben. Eleve nehezére estek a szociális interakciók, de rossz hallása miatt még kevésbé vágyott emberek közé. Egy levelében így fejezte ki magát:
„Nyomorúságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok. Ha más foglalkozásom lenne, még csak tűrhető lenne a dolog, de az én mesterségemben rettenetes ez a helyzet… A színházban egészen a zenekar mellé kell ülnöm, hogy megértsem a színészt. Nem hallom a hangszerek és a szavak magas hangjait sem, ha kissé távolabb ülök le… Ha halkan beszélnek, alig hallom… ha pedig kiabálnak, elviselhetetlen számomra. Nagyon gyakran megátkozom létemet… […] Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok sorsommal; de vannak életemnek pillanatai, amelyekben én vagyok Istennek legnyomorultabb teremtménye.” (Részlet Beethoven 1801. november 16-án Wegelernek írott leveléből)
Dacolt
Hallásának elvesztése valóban nem tántorította el a zenétől. Megtanulta apja miatt, hogy a nehézségeket le kell küzdeni a cél érdekében. Tegyük hozzá, hogy a modern filmekben, amikor egy zeneszerző karakter nekiáll komponálni, akkor leül a zongora elé és addig püföli a billentyűzetet, amíg nem lesz belőle valami elfogadható. A komoly zeneszerzők azonban a fejükben hallják a zenét, így Beethoven süketen is tovább dolgozott.
Anélkül, hogy tudatosan vágyott volna valami újra, a fejében egy addig ismeretlen ajtó kinyílt. Eddig a pontig a kornak megfelelő, klasszikus stílusban írta minden híres zeneszerző a műveit. Beethoven azonban el kezdett játszani a romantikus stílus eszközeivel, ami tele van érzésekkel, fordulatokkal, meglepetésekkel, kérdésekkel-válaszokkal és ismétlésekkel. Ta ta ta taaa, ta ta ta taaa. Megszületett az 5. szimfónia.
Több száz változatot játszott le a fejében, hogy eldöntse, mi az a rövidke dallam, ami végigkísérheti az egész művet. A hangok skáláját is kiterjesztette. Az addigi művekben lévő legmélyebb hang még mélyebb lett, a legmagasabb még magasabb. Egy olyan hidat épített ki, amin a katonák ismétlő lábdobbantásokkal menetelnek, akik felett érzékien suhannak az angyalok és mindez alatt összecsapnak a veszélyes, kiszámíthatatlan hullámok.
Örök dallam
Beethoven meglepte a világot. Az ismétlődő, híres dallam rögtön megmaradt az emberek emlékezetében, hiszen az egész műben végig egymásnak válaszolgat ez a 4 hang, mindig kicsit más formában. Ilyennel még nem találkozott a kíváncsi közönség. De itt még nincs vége a történetnek!
Mai napig nem tudjuk, hogy vajon szándékosan választotta ki pont ezt a dallamot a zeneszerző? 3 rövid hang, amint egy hosszú követ. Ta ta ta taaa. Ha nem létezne az 5. szimfónia, ez akkor is ismerős lehet. Ez egy morzekód. A „V” betűnek a jele. Ráadásul az 5-ös, római számmal leírva szintén egy „V” betű. Beethoven annak ellenére, hogy nem kedvelte az emberi társaságot, önmagában az emberiségben nagyon hitt, ahogy a demokráciában és a jó ügyért való küzdésben, de ez hogyan tartozik ide?
A II. világháborúban „Győzelemszimfóniának” hívták Beethoven művét. „V”, mint victory, azaz a győzelem bejelentésekor „Beethoven dallamát” játszották a rádióban. Vajon a jövőbe látott és szándékosan választotta ezt a pár jellegzetes hangot a mű felépítésekor? Esetleg tudat alatt, csak érezte, hogy szüksége lesz valami kapaszkodóra az emberiségnek, ami összeköt minket a legmeghatározóbb történelmi pillanatokban? Nem tudjuk a választ, de az biztos, hogy neki köszönhetjük a világ legtöbbet idézett dallamát!
