Azok közé tartozom, akik igyekeznek egyre inkább beépíteni a biciklizést a mindennapjaikba, de eddig egy dolgot szem elől tévesztettem, az elektromos kerékpár létezését.
Amikor városi biciklizésre gondolunk, akkor talán hamarabb jut eszünkbe Hollandia vagy Dánia, mint Magyarország, pedig itthon is egyre népszerűbb közlekedési eszköz a kerékpár. Kisebb városokban és falvakban talán már korábban is általánosabb volt a biciklihasználat, de Budapesten is egyre többen járnak vele munkába, iskolába.
Belátom, hogy rengeteg előnnyel jár, nem kell benzint vagy jegyet, bérletet venni, jól átmozgat, egészségesebb életmódot lehet vele kialakítani, nem beszélve a pozitív környezeti hatásokról. Aki biciklizett már a budapesti forgatagban, az azonban azt is belátja, hogy néha óriási elszántság és bátorság kell ahhoz, hogy a csúcsforgalomban, a viharos autótenger csapdosó hullámai között elinduljon vele az ember.
Azok közé tartozom, akik igyekeznek egyre inkább beépíteni a biciklizést a mindennapjaikba, de eddig egy dolgot szem elől tévesztettem, az elektromos kerékpár létezését.
Egy átlag magyar embernek azért mélyen a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy megengedhessen magának egy elektromos kerékpárt, nem is volt eddig lehetőségem kipróbálni, de Tószegen az Accell Hunland Kft. jóvoltából, a 20. évfordulós ünnepségén szabadon felpattanhattam pár különböző modellre.
Az érzés, amikor pár tekeréssel, a ráhajtásos rendszer segítségével, szinte erőfeszítés nélkül ülsz a bringán, egy teljesen új világot nyit meg. A városi modell kipróbálása után felbátorodva az extrémebb terepekre fejlesztett biciklire is felültem, rögtön a turbo funkciót bekapcsolva. Úgy megindultam, hogy majdnem lerepültem a bicikliről… na jó, azért ez nem igaz, de érzésre olyan volt. Amikor már ráéreztem, röpke pár másodperc alatt, akkor szinte hihetetlen könnyedséggel tudtam vele eljutni a gyár parkolójának egyik végéből a másikba. Fél szemmel közben észrevettem, hogy a vad megindulásom láttán, a parkoló kijáratát diszkréten elzárták, nehogy hazáig menjek ezzel a csodával. Jól tették, az intenzív élmények huncut gondolatokat ébresztenek.
Leszállva a bicikliről rögtön azt gondoltam, hogy először is mennyivel élvezetesebb és egyszerűbb volt az elektromos kerékpár használata a hagyományoshoz képest, emellett nem csak az extrém sportokat űző embereknek lehet ez izgalmas, de az idősebbeknek, mozgásban valamiért kissé korlátozottabbak számára óriási segítséget jelenthet.
Ezután, az ünnepség egyik programjának keretén belül, az alapos gyárlátogatás során láthattam, ahogy az elektromos biciklik részeit összeszerelik, lefestik, csinosítják. Azt is megtudtam, hogy az itt dolgozókat jutalomban részesítik, ha biciklivel érkeznek a munkába. Ezt érdemes lehet más munkahelyeken is szorgalmazni.
Gyors ismerkedésem az elektromos kerékpárral azért elgondolkodtatott. A hagyományos biciklizésnek a hangulatát nem tudta megőrizni, hiszen családdal, barátokkal vagy akár egyedül tekerni, rendesen tekerni a természetben, szép tájakon azért teljesen más érzés, illetve hol marad a testmozgás, az egészséges életmód, ha lényegtelen erőfeszítéssel használható ez az eszköz?
Összességében azonban ez sokak számára egy remek alternatíva lehet. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem elég motiváltnak lenni biciklihasználat terén, de ki kell alakítani hozzá a megfelelő körülményeket, biztonságos utakat, azt a környezetünkkel kapcsolatos szemléletmódot, azt a kultúrát, amiben szép lassan, a városokban az autókat felváltva, egyre általánosabb és egyre többek által használt közlekedési eszköz lesz a bicikli, legyen az az izzasztós vagy lusta fajta.
