Földi Ágnessel, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete elnökével  beszélgettünk az iparágat is súlytó válságról, a szexmunkások jelenlegi helyzetéről.

A szexmunkás kifejezést hangsúlyozza, hogy ez egy önként vállalt, legális munka ma Magyarországon, és azáltal, hogy ezt munkának ismerik el, a szexmunkásoknak több eszközük van arra, hogy jobb, biztonságosabb és elfogadhatóbb munkakörülményekért küzdjenek. Az egyesület ingyenes jogsegélyt nyújt minden szexmunkásnak, prostituáltnak és emberkereskedelmi áldozatnak, kérésre óvszercsomagot biztosít. Irodájukban minden hétköznap elérhetőek, ezenkívül 24 órás segélyvonalat működtetnek.

– Hogyan alakul a szexmunkások helyzete a pandémia alatt?

– Sokan dolgoztak külföldön, ők hazajöttek, miután egymás után bezártak a bordélyházak. Természetesen itthon sem találtak jobb helyzetet. Mind a szexmunkások, mind az ügyfeleik féltek az a járványtól. Ezt a munkát pedig nem lehet 3 méteres távolságból végezni. Ők is emberek, családanyák. és nekik is vannak családtagjaik, hozzátartozóik, idős szüleik. A munkájukon kívül ugyanazt a hétköznapi életet élik, mint bárki más. A halál pedig mindenkit egyformán érint.

–  Az utcán dolgozók sem tudták folytatni a munkát?

– Bár az utcán dolgoznak, ennek ellenére nem a szabad ég alatt fogadják a klienseket, hanem zárt térben, például egy autóban, ahol ráadásul szűkebb helyen is vannak, mintegy lakásban, ahol nagyobb a tér. Még rosszabb lett a helyzetük a 2 x 2 méteres, zárt helyen. Majd ehhez még hozzájött a kijárási tilalom, ami alatt este 8 órára otthon kellett lennie mindenkinek.

– Nem kényszerültek lakásbérlésre?

– A prostitúció Magyarországon legális tevékenység, nem kell bujkálni, de ha valaki egy lakásban dolgozik,  neki is be kell tartani a kijárási tilalmat, hogy időben hazaérjen a vendége. Érthető módon ilyen korlátozások mellett minimálisra csökkent a vendégkör.

– Most mivel foglalkoznak, akik nem tudták folytatni a tevékenységüket?

– Még vannak visszatérő vendégeik, és virágkorát éli a webkamerás és telefonos szex, ami a személyes érintkezést ki tudja küszöbölni. Van, aki felélte a tartalékait, és van, aki máshol keresett munkát, olyan területen, ami nem igényel testi kontaktust. Mostanában sokan közülük ugyanazt a hétköznapi életet élik, mint bárki más.

– Ez at jelenti, hogy elmentek az utcáról a gyárakba három műszakba dolgozni?

– Nem tartom valószínűleg, hogy ilyen helyen vállaltak munkát. Annyi biztos, hogy nem lopni és rabolni mentek. Idővel mindenki megtalálta a megoldást. Ez a csoport pedig nem az, amely állami támogatásban részesül. Ismerek olyan nőt, aki elment a Tescoba árufeltöltőnek, vagy a kereskedelmi végzettséggel rendelkező eladónak egy kis közértbe. Átmenetileg sokan hétköznapi munkákat vállaltak.

– Lelkileg hogyan viselik a helyzetet?

– Egy évvel ezelőtt, amikor bezárkózott az ország, a szexmunkások is nagyon megijedtek, mert egy ismeretlen és új dologgal találkoztak. Rengeteget csörgött az éjjel-nappal hívható segélyszámunk. Nem segélyért folyamodtak, hanem meg akarták velünk osztani a helyzetüket, az ebből adódó problémáikat. Rengeteg korábban külföldön dolgozó keresett meg, akik nehezen ismerték ki magukat itthon, nem találták a helyüket, féltek, mi lesz velük. Nem volt Tb kártyájuk, nem tudták, mit hogyan kell intézni, mi fog velük történni. Albérletben laktak, de nem voltak bejelentve, és segélyért nem tudtak fordulni az önkormányzathoz. Az elmúlt egy évben azt tapasztaltuk, hogy sokkal kevesebb azoknak a száma, akik már nem tudják megoldani a hirtelen rájuk szakadt problémát, hisz eltelt egy év, és mindenki igyekezett megoldást találni. De ez első év első pár hónapjában izzott a telefonvonalunk.

– Akik külföldről hazajöttek, amikor lehet, vissza szeretnének menni dolgozni?

– Igen, bár egyelőre nincs hova. Folyamatos kapcsolatban vagyunk több ország társszervezeteivel, tájékoztatást kapunk az adott ország aktuális helyzetéről, milyen feltételekkel lehet majd visszamenni. Egyelőre sehol sem nyitnak. Nemzetközi civil szervezetek tagjai vagyunk, pontosan tudjuk, melyik országban mi történik, naponta kapjuk az információkat.

– Ön naponta hány órát foglalkozik a szexmunkások megsegítésével?

– Délelőtt 10-14 óráig a kolléganőmmel kizárólag ezzel töltjük az időt. Rengeteg e-mail érkezik, ezekre válaszolunk, jogsegélyszolgálatot működtetünk. Napközben, ha csörög a telefon, akkor a szexmunkások előnyt élveznek. Meghallgatom őket, ha olyan ügyük van, akkor intézkedek, jogászokhoz irányítjuk őket. Szombat vasárnap is éjjel nappal működik a 24 órás segélyhívó telefon. A kolleganőm postázza az az egyesüket által ingyen biztosított, csomagonként 45 óvszert és információs anyagot küldünk. Vírushelyzeten kívül a hetente 40-50 csomagot adott fel. Most hetente 2-3-at. Múltkor valaki viccesen írta, ha igy halad a járvány, neki jövőre sem lesz rá szüksége.

– Mi a legnagyobb problémájuk azonkívül, hogy nincs bevételük?

– Sokan vállalkozók, most nem kell adót fizetniük, hiszen a máshova nem sorolt személyi szolgáltatások is rajta van a kedvezményben részesülő Katások listáján. Ám sokan csak beszélgetni szeretnének.

– Több családi problémájuk adódott?

– Többen lettek, akik nem akarnak segítséget, csak meg akarják osztani a mindennapi nehéz helyzetüket, beszélgetni szeretnének. Elmondani, hogyan érinti őket ez a helyzet. Jól látszik, hogy este 9-9.30 körül nyugszik le a család, utána indulnak meg a telefonhívások. Mint az egyesület ismert arcának, az én feladatom meghallgatni őket. Árad a bizalom felém, de már az ügyvédünknek, a kollégáimnak is sokkal több személyes családi történetet mesélnek el. Volt, aki bátran kért segítséget, mert drasztikus alkoholfogyasztásba kezdett, és félt tőle, hogy elhatalmasodik rajta az alkoholizmus. Sokrétű a beszélgetésünk.

– Hány százalékát teszik ki a külföldön dolgozók az összes szexmunkásnak?

– Nem lehet százalékban ilyet mondani, ugyanis a túlnyomó többség ingázva dolgozik. Pár hetet itt, pár hetet ott. Aki megteheti, külföldön is próbál dolgozni, mert sokkal jobban a munkakörülmények.

– Jelentkezik mostanában valaki új tagnak?

– Ez nem az az időszak, amikor érdemes ebbe a munkába belevágni.