spot_imgspot_img
spot_img

Alan Rickman, a filmvilág legszerethetőbb gonosza

-

Article Top Ad (AdSense)

Hans Gruber, Nottingham bírája, Perselus Piton. Képtelenség lenne elfelejteni Alan Rickmant, aki ilyen legendás karaktereket hagyott maga után. Sokaknak hiányzik az istenadta tehetséggel bíró színész, akinek egy egészen új oldalát ismerhetjük meg a naplói segítségével.

Nem számít, hogy viselkedik nyilvánosan, miket posztol a közösségi oldalakra, sosem ismerhetünk meg igazán egy színészt. Alan Rickmanről is sokáig annyit tudhattunk, hogy mesterien alakítja a gonoszokat, a színészi játéka nem túlzó, mégis kifejező, de vajon mit rejthet az örökké szúrós, sokszor a távolba révedő tekintete? Ebbe enged betekintést a hazánkban májusban megjelenő Őrülten, mélyen – Alan Rickman naplói.

Az eredetileg grafikusnak készült angol színész valójában ritkán tűnt magabiztosnak. A The New York Times a következőképpen fogalmaz: „Többnyire zaklatottnak, kimerültnek tűnik. Nem sok fény süt be az ablakán. Nehéz volt vele dolgozni, és ezt ő is tudta.” Irtózott az interjúktól, az indiszkrét emberektől, és rosszul volt a díjátadóktól: „Ó, Istenem, hány díjat adhatunk még magunknak? kérdezi. Az Oscar-díjátadó nézése „a majmokra emlékezteti, akik bolhákat szednek ki egymásból”.

A világ egyik leghíresebb filmes gonosza lett

1946. február 21-én Londonban született Alan Sidney Patrick Rickman a húszas éveiben már színpadi színész volt, majd több kisebb-nagyobb televíziós szerephez jutott, de csak a 40-es éveiben kapta meg azokat a szerepeket, amik megváltoztatták az életét. Az egyik, az 1988-as Drágán add az életed! thriller, amiben Hans Gruber bűnözőt alakítja. A másik pedig a hasonlóan ördögi nottinghami seriff volt az 1991-es Robin Hood, a tolvajok fejedelmében. Rickman, aki később Piton professzort alakította a Harry Potter-filmekben, az egyik leghíresebb filmes gonosszá vált.

Az élete utolsó két évtizedét felölelő naplói feltárják a hírneve csúcsán lévő színész életmódját és gyakori idegeskedését. Ha van valami, amit rögtön ki lehet szűrni a  naplóiból, az az, mennyire nem élvezte a sikereit, annak ellenére, hogy a Drágán add az életed! és Robin Hood számos ajtót nyitott meg előtte. Ennek részben az az oka, hogy a színészóriás nem tekintette őket a legjobb munkájának, holott a Nottingham bírájaként BAFTA-díjat nyert, az 1996-os Raszputyin című televíziós film főszerepéért Primetime Emmy-díjjal és Golden Globe-díjjal jutalmazták.

Sokat szorongott, de imádott kertészkedni

A naplók 22 évet ölelnek fel, 1993-tól 2015 decemberéig. Kívülről az élete látszólag a fényűzésből, a próbákból, a filmvetítésekből, a színházból, és díjátadó ünnepségekből állt, meg az örökös utazgatásból, és a baráti találkozókból. Szinte minden este egy elegáns étteremben vacsorázott. Londonban a River Café, a J Sheekey és a Wolseley volt a törzshelye, míg New Yorkban, a Balthazar, a Café Cluny és a Café Loup. Sosem hagyta, hogy az éttermekben a ház vendége legyen.

A szerelmi életéről nem sokat ír. 1965-ben találkozott élete párjával Rima Hortonnal, amikor mindketten tizenévesek voltak, és csak 1977-től kezdtek járni. 2012-ben házasodtak össze titokban a munkáspárti politikussal. Van egy birtokuk Londonban, New Yorkban és Toszkánában. Rickman szerette a keresztrejtvényeket és a kertészkedést. A levelek felsöprése saját bevallása szerint jó terápia.

A The Guardian szerint a könyv hangneme néha pletykás és mulatságos, máskor viszont szorongó és ingerült. Gyakran azon idegeskedik, hogy milyen szerepeket utasított el, és mennyire nincs megelégedve azokkal, amiket elfogadott. „Már megint itt tartunk. Ez annyira unalmas. Elengedni. Lépj tovább. Ne idegeskedj azon, amin nem tudsz változtatni.” – írja a naplójában.

Élesen kritizálta színész kollégáit

Természetesen vannak kritikus leírások a kollégáiról. David Hare drámaíró „jobban foglalkozik önmagával, mint bármelyik színész, akivel valaha is találkoztam”. Ewan McGregor önelégült, Daniel Radcliffe színészi képességeivel sem volt megelégedve, és Tim Allent is lényegében lebunkózza.

De persze olyan emberekre is kitért, akikkel jó kapcsolatot ápolt. A filmcsillag mindenkit ismert Londonban. A leggyakrabban megjelenő vastagbetűs nevek közé tartozik Emma Thompson (aki az előszót írta), Ian McKellen, Liam Neeson, Natasha Richardson, Stanley Tucci, Juliet Stevenson és Daniel Day-Lewis. Kimondottan közel állt hozzá Emma Thompson, akinek a tehetségétől le volt nyűgözve, és akivel együtt szerepelt az Értelem és érzelem és Igazából szerelem című filmekben.

A világban történő eseményekről is szót ejt, mint amilyen Diana, a walesi hercegnő halála és a World Trade Center elleni támadások. Különösen idegesíti a dunblane-i mészárlás, amelyről akkor hallott, amikor egy gyógyfürdőben volt.

Aztán minden megváltozott, amikor 2005-ben a prosztatarák egy agresszív formáját diagnosztizálták nála, ezért eltávolították a színész prosztatáját. Ám 2015-ben agyvérzéssel kórházba szállították, és akkor derült fény a hasnyálmirigyrákra. Egy másik Guardian cikkből kiderül: Piton karaktere adott neki erőt a folytatáshoz, és hogy ő már 2000-ben ismerte a Harry Potter-könyvsorozat végét, így azt is, milyen fontossá válik a végére a professzor.

Ám a filmcsillag naplói nem pusztán az életébe engednek betekintést, mivel a könyv utazás a lelkébe, és nagyon mély gondolatokkal találkozhatunk. A bejegyzések utolsó hónapjai nem azért lehengerlőek, mert sokat mesél a kezelésekről vagy a reményeiről és félelmeiről, hanem mert rájön: olyan gyorsan és szigorúan élt, hogy soha nem volt ideje visszanézni, megízlelni igazán az életet. Épp néhány héttel az utolsó bejegyzés után hunyt el 69 évesen, 2016. január 14-én. Talán a naplói segítenek kicsit közelebb kerülni a színészlegendához, és eszünkbe juttatja a tényt, hogy tulajdonképpen halhatatlan. A filmjein keresztül örökké élni fog.

Harry & Meghan dokufilmje: tömény igazság vagy porhintés?

Jenna Ortegának a valóságban is sötét humora van

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!