spot_imgspot_img
spot_img

A tolerancia tönkreteszi a világot

-

Article Top Ad (AdSense)

Ma van a tolerancia nemzetközi napja. Ez a nap felhívja a figyelmet mások elfogadására, de mi van akkor, ha pont a tolerancia teszi tönkre a világot? Alapjogaink egyike például a szólásszabadság, bárki elmondhatja a véleményét, de mi történik, ha a véleményből gyűlöletbeszéd lesz? Tolerálni kell az intoleráns gondolatokat is?

Szólásszabadság

Egyáltalán nem számít új, modern gondolatnak az elfogadás, hogy tiszteljünk másokat, tiszteljük mások véleményét, hogy bizonyos jogok gyakorlásával kifejthetjük elképzeléseinket a világról. Mégis a mai napig nem tanulta meg az emberiség kezelni a különbségeket, az eltérő gondolatokat, a másságot. Ráadásul, ha valaki úgy gondol magára, mint egy elfogadó, toleráns személy, azzal sem biztos, hogy jót tesz a környezetének.

Egyszerű példa a szólásszabadság. Ennek a jognak a korlátlan gyakorlásával bárki bármit mondhat, ugye? Kiállhatok a főtérre és elmondhatom például azt, hogy fontosnak tartom a tolerancia világnapját, mert ez egy igazán jó emlékeztető arra, hogy egy kis odafigyeléssel mennyivel élhetőbb környezetet tudunk teremteni. De azt is mondhatnám, hogy teljesen felesleges a toleranciáról beszélni, mert vannak olyan emberek, társadalmi csoportok, amelyek nem érdemlik meg a törődést, a megértést és elfogadást, egyenesen ki kellene írtani őket. Ez utóbbi példa hallatán vajon mi lenne a teendő egy toleráns társadalomban?

Kép: unsplash

Tolerancia paradoxon

A tolerancia elve azt hirdeti, hogy ha nem is értünk egyet valamivel, ha idegesít valami, akkor azt attól még tiszteletben kell tartani, el kell fogadni, úgymond tűrni kell. Itt jön képbe Karl Popper tolerancia paradoxon elmélete.

„A határtalan tolerancia kényszerűen a tolerancia teljes elvesztéséhez vezet. […] Ha nem vagyunk készek megvédeni toleráns társadalmunkat az intoleránsak támadásától, akkor a toleránsokat idővel megsemmisítik és velük együtt magát a toleranciát is.”

Az abszolút tolerancia tiszteletben tart minden álláspontot, de ha nem állunk vitába az intoleráns eszmékkel, akkor hova fajulhat még a világ? Ha minden, akár veszélyes gondolattal is elfogadóak vagyunk, akkor túl nagy teret engedünk az intoleranciának, aminek eluralkodásával egy teljesen új értékrend alakulhat ki, amiben nincs helye az elfogadásnak.

„Ahhoz, hogy toleráns társadalomban éljünk, a társadalomnak intoleránsnak kell lennie az intoleránsakhoz.”

De hol a határ? Hogyan döntjük el, hogy mi az az álláspont, amit már nem tűrünk meg? Mi az a kijelentés, amivel már nem lehetünk toleránsak, ami ellen fel kell lépni és nem szabad egyszerűen csak elfogadni? Nevezhető egyáltalán demokráciának az, ha azokat az embereket, akikkel nem értünk egyet, megfosztjuk a szólásszabadság jogától?

Kép: pixabay

Mit tolerálunk?

A gondolatokat, a tetteket vagy magát az embert toleráljuk, amikor elfogadásról beszélünk? Benedictus Spinoza, filozófus választotta szét a témában a gondolatot a tettől. Szerinte mindenki azt gondol, amit akar, a vélemények szabadsága nem korlátozható, azonban az emberek tetteit lehet és kell is korlátozni. A kortárs filozófiában ez így hangzik:

„Az ideológiáknak nincsenek alapvető jogaik. Jogaik kizárólag az embereknek vannak.”

Peter Kreeft, filozófiaprofesszor hasonló különbséget tesz, kicsit más megközelítésből:

„Törekedj egyenlőségre, ha az emberekről van szó, de akkor ne, ha nézetekről van szó.”

Vagyis bánj minden emberrel egyenlő méltósággal és tisztelettel az álláspontjuktól függetlenül, de ez nem jelenti azt, hogy a nézeteiket nem minősítheted. Az emberektől eltérően a gondolatokat, ötleteket nem kell egyenrangúan kezelni. Bátran lehet rangsorolni, hiszen mindenki el tudja dönteni, hogy szerinte valami jó vagy rossz ötlet, erkölcsileg helyes vagy helytelen.

Kép: unsplash

Akkor most toleráns legyek vagy intoleráns?

Könnyű olyannal jóban lenni, akivel egyetértünk. Az eltérő vélemények követelik meg a toleranciát, de nem mindegy, hogy azt hogyan tesszük. Racionális észérvekkel igenis szembe kell szállni azokkal az eszmékkel, gondolatokkal, melyeket rossznak, veszélyesnek ítélünk meg, de fontos észben tartanunk, hogy nem az ember személye ellen kell fellépni. Ráadásul érdemes tényleg mindenkit meghallgatni, mert lehet, hogy mi magunk is újra átgondoljuk a saját álláspontunkat. Lehet, hogy jobban megértjük egy adott személy vagy csoport gondolkodását, érzéseit. Új perspektívákat nyithat meg, ha nem csak olyanokkal beszélgetünk, akik ugyanazt gondolják, mint mi.

A véleményünket mindig fejtsük ki bátran, tisztelettudóan, de legalább ugyanilyen bátran és tisztelettudóan hallgassunk meg másokat is. A toleranciának fontos szerepe van a társadalomban, de ugyanennyire fontos felismerni, hogy mikor kell megálljt parancsolni, mi az, ami már nem elfogadható egy társadalomban. Nem a tolerancia teszi tönkre a világot, hanem az, ha túlzásba esünk és nem találjuk meg az arany középutat az együttéléshez.

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!