A te gyereked játékfüggő?

-

A játékfüggőséget az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018-ban vette fel a mentális betegségek listájára, amely azt mutatja, hogy már a gyerekek esetében is nagyon komolyan kell venni. A jelenségről és arról, hogy szülőként mit tehetünk Szécsi Judit gyerekpszichológussal beszélgettünk.

Mi a függőség?

„Minden olyan magatartásforma függőség, amely valamiféle visszatérő viselkedés, és fokozatosan átveszi az elsőbbséget a mindennapi életben, amelyről egyre nehezebbé válik lemondani, illetve amely miatt beszűkülnek a szociális kapcsolatok és a hétköznapi élettér.” – magyarázza a pszichológus. – „Bár érezheti a fiatal a környezete rosszallását, és azt, hogy számára egyre több kényelmetlenséggel jár, mégis folyamatosan csinálja tovább. Azonban különbséget kell tenni függőség és túlzó használat között, de nem könnyű megtalálni a kettő közötti határmezsgyét, játékfüggőségről akkor beszélhetünk, ha a tünetek már 12 hónapja fennállnak. Annak ellenére, hogy a játékfüggőség egy gyakori eset, mégis minden gyerek és család egyedi és nagyon szerteágazó tud lenni minden eset.”

Iskolás gyerek esetében a játékfüggés azért is aggasztó, mert ebben a korban az lenne az egyik fontos életfeladat, hogy ápolni tudják a szociális kapcsolatokat. A kortárs csoportok ekkor már sokkal fontosabbak a fiatalok számára, mint a szülők, és a játékfüggőség hatására éppen ezek a szociális kapcsolatok szegényesednek el, és már az lesz a fő kérdés, hogy mennyire magányosodik el a gyerek. „Sokszor amikor jönnek hozzám a fiatalok látom, hogy a virtuális térben van kommunikációjuk és van egyfajta közösségi működés, csak éppen ez nem személyes.” – folytatja Judit – „Sokan azonban nem is játszanak, hanem a youtube-on nézik menőnek számító játékosok videóit, ez pedig már egy teljesen magányos tevékenység, ami aggodalomra adhat okot. A gyerekterápiában mindig prioritást élvez, hogy vannak-e barátok, mert ha nincsenek, akkor sajnos már sokkal komolyabb dologról van szó. Fontos az is, hogy ez a játékfüggőség miről szól valójában, mert sokszor egy egészen más probléma áll a háttérben: a gyerek érzelmileg nem érzi magát a helyén a családi rendszerben vagy a szociális közegében, alacsony az önértékelése, szociálisan szorong vagy marginalizálva érzi magát, amely ellen nem tud mást tenni, mint keresni magának egy olyan elfoglaltságot, amelyben fontosnak érzi magát.

Fotó: pexels.com

Jelek, amelyekre szülőként oda kell figyelni:

Akármennyire is nehéz egy kamasz életére rálátni, mégis érdemes valahogy letapogatni, hogyan működik a gyerek. Érdemes vészjelzésként értékelni, ha egyre több időt vesz el az online játék, ha egyre kevesebb barátja van, ha más témáról nem tud beszélni, ha jelentősen romlanak a tanulmányi eredményei. A szülő számára szintén árulkodó jel, ha frusztrálttá és agresszívvá válik a gyerek, amikor valami nem sikerül a játékban, ha elveszíti az időérzékét, ha teljesen eltűnnek az alapvető fiziológiai szükségletek (nem éhes, nem álmos stb…), ha minden másodlagossá válik és egyszerre van jelen a dühöngés és a lehangoltság.

Hogyan alakul ki?

„A számítógép és eszközhasználat manapság már egészen kicsi korban kezdődik.” – magyarázza Szécsi Judit gyerekpszichológus – „Sokszor a szülők megnyugtatásképpen vagy várakozás során időtöltésnek odaadják a telefont, tabletet és innen már elindul a folyamat. Álszentség lenne azt mondani, hogy az okos készülékek nem részei az életünknek, hiszen mindenki használja. Azonban egy kisgyerekek a szülői mintából és utánzással egyaránt sokat tanul és ha azt látja, hogy folyamatosan megy a tévé és mindig ott van a kezünkben egy eszköz, akkor ezt tanulja meg. Én a magam részérő pszichológusként ebben szigorú vagyok és mindig azt javaslom, hogy iskolás kor előtt maximum 20-30 percet nézzen csak okoseszközt vagy tévét egy gyermek. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert kisgyermekkorban a napközbeni élményeket a gyerekek ún. belső képkészítéssel dolgozzák fel, mégpedig a mesék által, amely során elindul egy fantáziatevékenység, amellyel feldolgozni, elaborálni tudják a vele történt aznapi eseményeket. Ezt a feldolgozó folyamatok az eszközök blokkolják.

Mi történik a gyerekben?

Neuropszichológiai szempontból vizsgálva arra jutottak a kutatók, hogy a játékfüggőség esetében ugyanúgy megváltoznak az agyi folyamatok, mint bármelyik szerhasználatnál és az agyi struktúrában is megfigyelhetők változások. Ráadásul, ahogy korábban is beszéltünk róla, kisgyerekeknél akadályoztatva lesz a fantáziatevékenység, és ha egyre kevésbé fogja tudni feldolgozni az érzelmeit, akkor könnyen szorongóvá, agresszívvé válhat és ez a viselkedésében is meg fog látszódni.”

Fotó: pexels.com

Kellenek a korlátok:

A kamaszok gyakran mondják, hogy az iskola és az a délutáni tanulás után úgy tudnak kikapcsolódni, ha játszanak vagy megnézik kedvenc youtubereik videóit. Noha ez csak az illúziót adja meg számukra, hiszen sem az agynak, sem az idegrendszernek, de még a szemnek sem pihentető. Az iskolában eltöltött órák alatti folyamatos közelre nézés után, sokkal jobb lenne a távolba nézni, és így pihentetni a szemet.

„A korlátok minden korosztálynál fontosak” – emeli ki Judit – „Nyilván már kisgyermekkorban ki kell alakítani egy szokásrendszert és szabályozni, hogy a különböző helyzetekben mennyi időt tölthet a gyermek az okoseszközök használatával. A kamaszoknál ugyanígy szükség van erre, mert ha nincs korlát, nincs referenciapont és nem sikeres a lázadás sem. Ezzel szemben a teljes tiltás nagyon erős érzelmeket tud kiváltani és családi feszültségeket gerjeszthet. A legtöbb esetben a szülők már minden praktikát kipróbáltak, mire eljutnak pszichológushoz. Én mindig azt szoktam javasolni, hogy kezdjenek el beszélgetni a kamasszal, próbálják megérteni őt, hogy a kamasz lássa, hogy szülei nem az ördögtől valónak látják ezeket a játékokat, hanem érdeklődést mutatnak a dolgai iránt. Jó lehet egy közös alternatíva kitalálása, egy olyan dolog megtalálása, amely ugyanannyira érdekli őt, mint ezek a játékok. Érdemes a fiatalokat valamilyen fizikai aktivitásra ösztönözni, sporttevékenységet keresni. Mivel egy függés mögött legtöbbször valamilyen hiánypótlás áll, alapvető dolog, hogy nem vehetünk el úgy semmit a gyermekünktől, hogy nem pótoljuk valamivel és nem adunk helyette egy másik alternatívát. A szülő korlátozhat mennyiségileg, amikor megszabja, hogy az adott dolgot a gyerek mennyi ideig használhatja, és minőségi szempontból egyaránt, mert nagyon nem mindegy, hogy mit néz a gyerek. Egy kamasz gyerek esetében már nagyjából véget ér a tényleges nevelés és nem lehet nagyon új dolgokat bevezetni, de nagyon fontos a közelítés és szülői nyitottság. Érdemes végig gondolni, hogy mennyire ismerjük a gyermekünket, így könnyebben kiderül, mi az, ami tényleg függőség nála és mi az, ami inkább életkori sajátosság.”

Mi lehet a megoldás?

Amikor a vészjelek már a függőséget mutatják és ezek a tünetek egy évig fennállnak, akkor már komoly problémával állunk szemben. A pszichológus segít abban, hogy a gyerek visszanyerje a motivációt, de foglalkozik a mögöttes problémákkal is, mint az önbizalomhiány vagy a torzult énkép. Ha ezekben már oldódás tapasztalható, akkor a gyermek is könnyebben nyit majd más kikapcsolódási lehetőségek felé. „A családterápia ilyen esetekben is hatékony tud lenni, mert segíthet a gyereknek újra megtalálni a családban betöltött szerepét és feladatát. A hasonló problémák megoldásában és megelőzésében nem csak a családnak és a pszichológusnak van szerepe, hanem az iskoláknak is, ahol minél többször kellene foglalkozni a biztonságos internethasználattal. Nagyon jó megoldást tudnak nyújtani a kortárs segítő csoportok, amelyek több kerületben megtalálhatók és ahol a kamasz a saját korosztályával, egy befogadó környezetben nagyon klassz programokban tud részt venni.

Ha érdekesnek találtad, olvasd el ezt is:

5 kérdés, amit tegyél fel magadnak, mielőtt randizni kezdesz

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!