A játékfüggőséget az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018-ban vette fel a mentális betegségek listájára, amely azt mutatja, hogy már a gyerekek esetében is nagyon komolyan kell venni. A jelenségről és arról, hogy szülőként mit tehetünk Szécsi Judit gyerekpszichológussal beszélgettünk.
Mi a függőség?
„Minden olyan magatartásforma függőség, amely valamiféle visszatérő viselkedés, és fokozatosan átveszi az elsőbbséget a mindennapi életben, amelyről egyre nehezebbé válik lemondani, illetve amely miatt beszűkülnek a szociális kapcsolatok és a hétköznapi élettér.” – magyarázza a pszichológus. – „Bár érezheti a fiatal a környezete rosszallását, és azt, hogy számára egyre több kényelmetlenséggel jár, mégis folyamatosan csinálja tovább. Azonban különbséget kell tenni függőség és túlzó használat között, de nem könnyű megtalálni a kettő közötti határmezsgyét, játékfüggőségről akkor beszélhetünk, ha a tünetek már 12 hónapja fennállnak. Annak ellenére, hogy a játékfüggőség egy gyakori eset, mégis minden gyerek és család egyedi és nagyon szerteágazó tud lenni minden eset.”
Iskolás gyerek esetében a játékfüggés azért is aggasztó, mert ebben a korban az lenne az egyik fontos életfeladat, hogy ápolni tudják a szociális kapcsolatokat. A kortárs csoportok ekkor már sokkal fontosabbak a fiatalok számára, mint a szülők, és a játékfüggőség hatására éppen ezek a szociális kapcsolatok szegényesednek el, és már az lesz a fő kérdés, hogy mennyire magányosodik el a gyerek. „Sokszor amikor jönnek hozzám a fiatalok látom, hogy a virtuális térben van kommunikációjuk és van egyfajta közösségi működés, csak éppen ez nem személyes.” – folytatja Judit – „Sokan azonban nem is játszanak, hanem a youtube-on nézik menőnek számító játékosok videóit, ez pedig már egy teljesen magányos tevékenység, ami aggodalomra adhat okot. A gyerekterápiában mindig prioritást élvez, hogy vannak-e barátok, mert ha nincsenek, akkor sajnos már sokkal komolyabb dologról van szó. Fontos az is, hogy ez a játékfüggőség miről szól valójában, mert sokszor egy egészen más probléma áll a háttérben: a gyerek érzelmileg nem érzi magát a helyén a családi rendszerben vagy a szociális közegében, alacsony az önértékelése, szociálisan szorong vagy marginalizálva érzi magát, amely ellen nem tud mást tenni, mint keresni magának egy olyan elfoglaltságot, amelyben fontosnak érzi magát.
Jelek, amelyekre szülőként oda kell figyelni:
Akármennyire is nehéz egy kamasz életére rálátni, mégis érdemes valahogy letapogatni, hogyan működik a gyerek. Érdemes vészjelzésként értékelni, ha egyre több időt vesz el az online játék, ha egyre kevesebb barátja van, ha más témáról nem tud beszélni, ha jelentősen romlanak a tanulmányi eredményei. A szülő számára szintén árulkodó jel, ha frusztrálttá és agresszívvá válik a gyerek, amikor valami nem sikerül a játékban, ha elveszíti az időérzékét, ha teljesen eltűnnek az alapvető fiziológiai szükségletek (nem éhes, nem álmos stb…), ha minden másodlagossá válik és egyszerre van jelen a dühöngés és a lehangoltság.
Hogyan alakul ki?
„A számítógép és eszközhasználat manapság már egészen kicsi korban kezdődik.” – magyarázza Szécsi Judit gyerekpszichológus – „Sokszor a szülők megnyugtatásképpen vagy várakozás során időtöltésnek odaadják a telefont, tabletet és innen már elindul a folyamat. Álszentség lenne azt mondani, hogy az okos készülékek nem részei az életünknek, hiszen mindenki használja. Azonban egy kisgyerekek a szülői mintából és utánzással egyaránt sokat tanul és ha azt látja, hogy folyamatosan megy a tévé és mindig ott van a kezünkben egy eszköz, akkor ezt tanulja meg. Én a magam részérő pszichológusként ebben szigorú vagyok és mindig azt javaslom, hogy iskolás kor előtt maximum 20-30 percet nézzen csak okoseszközt vagy tévét egy gyermek. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert kisgyermekkorban a napközbeni élményeket a gyerekek ún. belső képkészítéssel dolgozzák fel, mégpedig a mesék által, amely során elindul egy fantáziatevékenység, amellyel feldolgozni, elaborálni tudják a vele történt aznapi eseményeket. Ezt a feldolgozó folyamatok az eszközök blokkolják.
Mi történik a gyerekben?
Neuropszichológiai szempontból vizsgálva arra jutottak a kutatók, hogy a játékfüggőség esetében ugyanúgy megváltoznak az agyi folyamatok, mint bármelyik szerhasználatnál és az agyi struktúrában is megfigyelhetők változások. Ráadásul, ahogy korábban is beszéltünk róla, kisgyerekeknél akadályoztatva lesz a fantáziatevékenység, és ha egyre kevésbé fogja tudni feldolgozni az érzelmeit, akkor könnyen szorongóvá, agresszívvé válhat és ez a viselkedésében is meg fog látszódni.”
Kellenek a korlátok:
A kamaszok gyakran mondják, hogy az iskola és az a délutáni tanulás után úgy tudnak kikapcsolódni, ha játszanak vagy megnézik kedvenc youtubereik videóit. Noha ez csak az illúziót adja meg számukra, hiszen sem az agynak, sem az idegrendszernek, de még a szemnek sem pihentető. Az iskolában eltöltött órák alatti folyamatos közelre nézés után, sokkal jobb lenne a távolba nézni, és így pihentetni a szemet.
„A korlátok minden korosztálynál fontosak” – emeli ki Judit – „Nyilván már kisgyermekkorban ki kell alakítani egy szokásrendszert és szabályozni, hogy a különböző helyzetekben mennyi időt tölthet a gyermek az okoseszközök használatával. A kamaszoknál ugyanígy szükség van erre, mert ha nincs korlát, nincs referenciapont és nem sikeres a lázadás sem. Ezzel szemben a teljes tiltás nagyon erős érzelmeket tud kiváltani és családi feszültségeket gerjeszthet. A legtöbb esetben a szülők már minden praktikát kipróbáltak, mire eljutnak pszichológushoz. Én mindig azt szoktam javasolni, hogy kezdjenek el beszélgetni a kamasszal, próbálják megérteni őt, hogy a kamasz lássa, hogy szülei nem az ördögtől valónak látják ezeket a játékokat, hanem érdeklődést mutatnak a dolgai iránt. Jó lehet egy közös alternatíva kitalálása, egy olyan dolog megtalálása, amely ugyanannyira érdekli őt, mint ezek a játékok. Érdemes a fiatalokat valamilyen fizikai aktivitásra ösztönözni, sporttevékenységet keresni. Mivel egy függés mögött legtöbbször valamilyen hiánypótlás áll, alapvető dolog, hogy nem vehetünk el úgy semmit a gyermekünktől, hogy nem pótoljuk valamivel és nem adunk helyette egy másik alternatívát. A szülő korlátozhat mennyiségileg, amikor megszabja, hogy az adott dolgot a gyerek mennyi ideig használhatja, és minőségi szempontból egyaránt, mert nagyon nem mindegy, hogy mit néz a gyerek. Egy kamasz gyerek esetében már nagyjából véget ér a tényleges nevelés és nem lehet nagyon új dolgokat bevezetni, de nagyon fontos a közelítés és szülői nyitottság. Érdemes végig gondolni, hogy mennyire ismerjük a gyermekünket, így könnyebben kiderül, mi az, ami tényleg függőség nála és mi az, ami inkább életkori sajátosság.”
Mi lehet a megoldás?
Amikor a vészjelek már a függőséget mutatják és ezek a tünetek egy évig fennállnak, akkor már komoly problémával állunk szemben. A pszichológus segít abban, hogy a gyerek visszanyerje a motivációt, de foglalkozik a mögöttes problémákkal is, mint az önbizalomhiány vagy a torzult énkép. Ha ezekben már oldódás tapasztalható, akkor a gyermek is könnyebben nyit majd más kikapcsolódási lehetőségek felé. „A családterápia ilyen esetekben is hatékony tud lenni, mert segíthet a gyereknek újra megtalálni a családban betöltött szerepét és feladatát. A hasonló problémák megoldásában és megelőzésében nem csak a családnak és a pszichológusnak van szerepe, hanem az iskoláknak is, ahol minél többször kellene foglalkozni a biztonságos internethasználattal. Nagyon jó megoldást tudnak nyújtani a kortárs segítő csoportok, amelyek több kerületben megtalálhatók és ahol a kamasz a saját korosztályával, egy befogadó környezetben nagyon klassz programokban tud részt venni.
Ha érdekesnek találtad, olvasd el ezt is:
5 kérdés, amit tegyél fel magadnak, mielőtt randizni kezdesz
