“A színpadon bárki lehetek”

-

Sokoldalú színésznő, énekesnő, anya és feleség. Negyvenhat évesen harmincévesnek néz ki, miközben a lelke egy sokkal idősebb asszonyé. Hát persze, hogy kíváncsiak voltunk rá, hogyan éli az életét…Interjú Gubás Gabival.

Hogyan éled meg a covid helyzetet, milyen változásokat hozott az életedbe?

Tavasszal mindenkit váratlanul ért a leállás, döbbenetes volt, hogy egy hihetetlen pörgésből hirtelen szó szerint semmi lett. A színházban éppen egy premier (a Gyilkosság az Orient-expresszen című előadás) előtt kellett leállni, ami olyan volt, mint ha egy versenyzőt pár száz méterrel a cél előtt kivettek volna a versenyből. A lehető legjobb formánkat kellett egy másik pályára állítani, ami egy nagyon új helyzet volt és amihez idő kellett, hogy felfogjuk, miközben bele kellett tanulni még olyan dolgokba is, mint a gyerekek otthoni tanulása. Alapvetően próbálom pozitívan látni ezt a helyzetet és igazság szerint így is látom. Az elmúlt években nagyon ritka volt az a karácsony, amikor nem dolgoztam, és mindig nagy rohanás volt, de nyilván a szórakoztatóipar erről szól: ami másnak pihenés, az nekünk nagy hajtás. Még szilveszterkor is volt, hogy négy előadásom volt, ezért ez most nekem egy nagyon érdekes és különleges élmény, hogy itthon tudunk lenni a gyerekekkel és egy valódi készülődés adódik meg. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire szabadon tudtam készülődni.

Két gyermeked van. Hogyan tudod összeegyeztetni az anyaságot a színházi és filmes léttel? Hogyan lehet mindent összehangolni?

Egy zajosabb időszakot mindig egy csendesebb időszak kell, hogy kövessen. Én is így próbálok egyensúlyozni, és arra törekszem, hogy ha volt egy terheltebb időszak, akkor azt mindig a pihenés kövesse. Ilyenkor többet vagyok együtt a férjemmel és gyerekeimmel, feléjük tudok koncentrálni és vissza tudom adni nekik a kimaradt időt és energiát. Meg kell találni az arany középutat. Ez most a jól megérdemelt töltekezés ideje és ennek nagyon örülök. Nagyon szeretek a családommal lenni, nincs olyan érzésem, hogy muszáj elmennem dolgozni, mert mindjárt „megőrülök”, de nyilván amikor újra lehet dolgozni, akkor örömmel megyek majd. Egyelőre a bizonytalanság globális szinten jelen van és azokat az ágazatokat sújtja legjobban, amelyek nem létszükségletek az emberek számára, így a mi szakmánkat is, a szórakoztatóipart. Ez addig nem fog változni, amíg nincs olyan dolog, ami az emberek számára megnyugtató megoldás lehet, mint mondjuk a vakcina.

Te mit teszel az egészséged érdekében és hogyan védekezel a Covid ellen?

A párom természetgyógyász, ezért hosszú évek óta az ő tanácsai szerint védjük az egészségünket. A természetgyógyászat mindig a megelőzésről szól, mi azt használjuk ki, hogy az immunrendszerünk meg tudja magát gyógyítani és ehhez minden segítséget megadunk neki. A párom alapvetően a hidegen sajtolt olajokkal roborálja a betegeit, amelyek azért nagyon jók, mert a magokból kisajtolt olajok nagyon könnyen beépülnek az emberi szervezetbe és könnyen felszívódnak. Amióta őt ismerem – húsz éve – én is ezeket fogyasztom, amelynek egy plusz mellékhatása, hogy mintha megállt volna az idő a szervezetemben, amellett, hogy egészségessé tesz. Mindezek mellett odafigyelünk arra, hogy mit és milyen alapanyagokból eszünk, de nem csinálunk semmit elvakultan, itt is inkább az arany középútra törekszünk. Mostanában pedig még pluszban behoztuk a szaunázást is, amelyet a férjem felturbózott a saját módszerével és így heti egyszer az egész családot végigszaunáztatjuk.

Mindig is színésznő szerettél volna lenni?

Anya mesélte, hogy 4-5 éves voltam, amikor azt mondtam, hogy pénztárosnő, tanárnő, de inkább színésznő szeretnék lenni, mert akkor minden lehetek. Ez azóta be is vált, mert színésznőként a színpadon tényleg bárki lehetek és sok mindenki bőrébe belebújhatok. De mostanában nagyon jó Gubás Gabiként élni…

Nem volt mindig így?

Amikor sok munka van, akkor kevésbé marad idő a saját életemre. Volt, amikor négy műszakban dolgoztam, reggel, délelőtt, délután és este, vagy ha nem vittek forgatni, akkor is hajnalban keltem és tanultam a szöveget. Elég strapás időszakon vagyok túl, amikor a színházi elfoglaltságaim mellett kellett készülni az önálló estjeimre is. De most azt látom, hogy az élet mintha visszaadna valamit, tudok töltekezni és megnézhetem, hogy merre induljak ezután. A vírus által most egy figyelmeztetést kaptunk, és csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.

Ami személy szerint engem illet, én abban hiszek, hogy mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy hol tart most, mit adott az élet, mi az, amit a szőnyeg alá söpörtünk, és most kell szembe nézni vele.

Ez most egy nagy tükör az egész emberiségnek és a civilizációnak. Csak a saját személyes feladatunkat tudjuk megtenni, és én is kíváncsian várom, hogy merre megy ez az egész, mi sül ki belőle. Ha nem tudok huzamosabb ideig színésznő maradni, akkor váltanom kell. De nem ijedek meg. Nem gondolom, hogy azt mondja az élet, hogy ez így nem lesz tovább, de ha mégis, akkor állok elébe és keresek valami mást, amerre tovább tudok menni, vagy megkeresem, hogy még miben tudnék hasznára válni a társadalomnak és magamnak is. Mert a színészet is erről szól: egyfajta terápia nekem és a közönségnek is.

A Thália színházban megrázóan gyönyörűen játszod a Polcz Alaine életéről szóló darabot. A Teljes lényeddel sokszor kifejezetten fájdalmas, és miközben a darabot néztem, többször is megkönnyeztem, annyira nagy hatással volt rám. Hogyan készülsz egy lelkileg ilyen megterhelő előadásra?

Ez egy másfél órás magánest, amelynél borzasztóan nagy mennyiségű az anyag, több nappal előtte már párszor átmondod a szöveget, hogy lelkileg és testileg is felkészüljek. De ez csak a technikai része. A lelki oldala egy hihetetlen ráhangolódás, ami ennél az előadásnál úgy zajlott, hogy folyamatosan az Asszony a fronton című regény hallgattam hangoskönyvön, mert így teljesen megjelenik előttem a személyisége és érzem, hogy velem van. Nagyon sok mindenben hasonlítunk: én is rendületlenül hiszek az életben és szépnek látom, bár az én nehézségeimet nem lehet összehasonlítani az övéivel…de nem is ez a lényeg. Minden ember olyan mélységben éli meg a saját nehézségeit, mint a másik, és a saját kis életemben én is eljutottam már oda, ahonnan nincs tovább. Nekem is volt olyan, amikor egy baleset kapcsán lassítva éltem meg a pillanatot. De ha csak az egy töredéke történik meg velünk annak, amit ez a nő az élettől kapott, akkor a legtöbben depresszióba esünk, és megpróbálnánk eldobni az életet míg ő egy gyönyörű drágakővé csiszolta magát. Nagyon sok erőt tud adni, ha az ember megismeri az életét. Amikor ez a magánestem van, soha nem jut eszembe, hogy színésznő vagyok, csak a mérhetetlen vágy, hogy megmutassam ki volt ő valójában. Csak hitelesen át akarom adni ennek az asszonynak az életét, mert ez nekem és a nézőnek is sokat ad. Nagyon jó ilyen tisztán használni a művészetet, és számomra ez egy fantasztikus élmény.

Polcz Alaine megrázó története mellett eljátszottad a Válótársak válófélben lévő szexis anyukáját, Sisi szerepét a gödöllői kastélyban, legújabb filmes szerepedben pedig egy idősebb táborvezető bőrébe bújsz. Mennyire tudatosan törekszel arra, hogy ne skatulyázzanak be?

Már fiatalon is nagyon szerettem volna, hogy ne skatulyázzanak be, és azt gondolom, hogy ha én elhiszem magamról, hogy el tudom játszani, akkor más is elhiszi. Játszottam már 75 éves öregasszonyt is és imádtam… mindig várom, hogy megtaláljanak ezek a feladatok, hogy kibújhassak a bőrömből. Ezek is mind életek, amiket élünk vagy éltünk, és annak ellenére, hogy sokszor van bennük valami közös, mind nagyon különbözőek. De mivel én nem skatulyázom be magam, azt vettem észre, hogy a rendezők is sokkal nyitottabban gondolnak rám.

Pedig az ember azt hinné, hogy egy szép fiatal színésznőre megpróbálják ráhúzni a hasonló szerepeket….

Ez fiatalkoromban nagyon nehéz volt, és hamar jöttek azok a felkérések, amikor csinos lányokat kerestek, de ezeket mindig finoman visszautasítottam. Anno sok magyar filmben szerették megmutatni a fiatal lányok bájait, de én úgy voltam vele, hogy inkább mutassa meg más. Így lehet, hogy nem forgattam annyit, de nem bánom, mert most már mindenki tudja, hogy ez nálam nem egy hóbort, hanem meg tudom csinálni azokat a dolgokat, amiket belül érzek. Imádok átalakulni egy egészen más karakterre és látom a kollégáimat, hogy ők is élvezik, hogy vajon mit fog adni az az új szerep. Épp a Győzővel (Szabó Győző színész, szerk.) beszélgettem egy műsorban és egészen idáig nem is gondoltam, hogy ő mennyire szereti bennem, hogy ilyen részletgazdagon végigmegyek egy karakteren, hogy még a legutolsó mozzanat is passzoljon. Ilyenkor Gubás Gabi csak hátul bújik valahol egy sötét sarokban és csak akkor jön elő, ha hívják.

A gödöllői királyi kastélyban Sisit eljátszani egy csodálatos dolog, bár neki sem volt könnyű élete császárnőként. Milyen érzés volt annak tudatában játszani ezt a nagyhatású nőt, hogy ő is ott élt ezek között a falak között?

Csodálatos érzés! Azért is lettem színész, hogy minden lehessek és ezzel a darabbal egy időutazáson veszek részt. Hiszek abban, hogy a szerepek nem véletlenül találnak meg, hanem jönnek, amikor el kell játszanom és mindig figyelem, hogy mit ad nekem a szerep. Ezáltal én is fejlődök emberileg és színészileg is, és egyfajta önismereti utazás, amely során sok mindent tudok meg magamról. Hálát adok az égnek, hogy a Gödöllői Királyi Kastélyban játszhatok, mert itt, amikor az emberek végigjárják a kastélyt és utána Sisi színpadán életre kel az előadás, akkor megértik a fájdalmát, a keserűségét és azt, hogy miért volt olyan, amilyen. Amikor B. Török Fruzsina megírta és elkezdtünk vele dolgozni és megtalálni az ok-okozati összefüggéseket fantasztikus volt, amikor rájöttem, hogy mi működtette ezt a lelket, akit aranykalitkába zártak. Nagyon izgalmas így belelátni egy ember sorsába és megismerve őt lehetővé teszi, hogy ne kövessek el hasonló hibákat sem mással, sem magammal szemben.

Ennek a szakmának az a szépsége, hogy annyi sok szép mindent látunk és ott vannak azok a bizonyos „aha” felismerések. És ha ezt egy gyönyörű darabban meg tudod mutatni másoknak is az még fantasztikusabb.

Melyik áll hozzád közelebb a film vagy a színház?

Először a film nyűgözött le, mert Tégláson, ahol születtem nem volt színház, így minden, ami jött az filmen jött… bár az igaz, hogy amit először láttam az egy színházi közvetítés volt. Viszont ma már, ha az egyik nem lenne akkor kevesebb lennék, és mivel ezek mellett ott van az éneklés is, egyre fájdalmasabb lenne, ha bármelyik eltűnne az életemből.

Milyen szerepekre készülsz mostanában?

Most aktuálisan a Closer című filmből készült darabot próbálnánk Horváth Csaba rendezésében, Kelemen Józsival pedig egy nagyszínpadi bohózatot csinálnánk. Szeptemberben csak a tavalyi szerepemet tudtam bemutatni és az elmaradt előadásokat játszottuk le, míg az új évad darabjai most még arra várnak, hogy elkészüljenek. Magánprojekteteket most egyelőre nem tervezek, ha ezt a kettőt be tudjuk próbálni az nagyszerű lesz. Anyag van bőven, csak az a kérdés, hogy mikor lehet majd játszani…

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!