A válás kudarc, törés, veszteség. A felépített MI-ből újra Én és Te lesz. Ezt pedig mindenki másként dolgozza fel. A szakítás utáni újbóli öndefiniálást verseken keresztül is meg lehet tenni. Fehér Imola Válóversek című kötete a líra nyelvén beszéli el ezt a törést és újbóli önértelmezést.
Önértelmezés elszakadással
A szakítás, válás miatti sebek mélysége, az esetleges sértettség, a fájdalom mértéke függ attól, hogy milyen hosszú kapcsolat ért véget, és attól is, hogy milyen stílusban, módon vált szét a pár. Ám minden egyéni megélés kérdése. Minden a lélekben zajlik le, mindenki sajátos értelmezés mentén emlékezik, hiszen mindannyian torzítunk, alakítunk a párunkkal közös történetünkön. Minden szakítástörténet egy egyéni dráma. Fehér Imola versein keresztül akár a saját szakításaidra, elválásaidra, leválásaidra is ráismerhetsz…
Helyek, tárgyak, emlékek
Fehér Imola kötetének versei két nagy részre oszthatóak, két külön blokként is kezelhetőek. Az Első című fejezetben kifejezetten városokhoz fűződő emlékeket elevenít fel a lírai én. A tárgyakhoz, helyekhez való viszonyunk is átalakul ugyanis a szakítást, válást követően, hisz a közös emlékek, kapocsként működő tárgyak már más helyre kerülnek a szívünkben, más értelmet kapnak.
A megszólított a TE, az a valaki, akit már kihasított a versek beszélőjének az életéből a szakítás. Svájcból hozott óra, Londonból hozott tea, Rómából hozott kávé, Prágából hozott sör, New York-ból hozott alma, Berlinből hozott faldarab is szerepel a versek láncolatában. Izgalmas, hiszen a tárgyak önmagukon túlmutatnak, szimbolikus értelműek.
Íme egy vers az Első című fejezetből:
Kínából hoztad,
Azt mondtad,
Még működik,
S nekem adtad
Használatra.
Volt még benne
Fél tekercs.
Kérted, a fontos
Pillanatokat
Fotózzam csak.
Azóta kínos csend,
Nem láttalak.
Üres maradt
A tekercs fele.
Tudod, nekem
Te voltál fontos,
Így, hogy még egyszer
Lássalak,
Kínába mentem.
Visszavittem
A gépet,
S vele együtt minden egyes
Retinámba égett
Kósza kis
Emléket.
Fájdalmak, sebek, megújulás
A Második fejezetben már inkább önmegszólító gesztus érvényesül. A sebek, a hegek, azok begyógyulása és az elengedés nehézségeinek bemutatása kerül a fókuszba. Émelyítő, kegyetlen a szembenézés a leválással, de minden szenvedéstörténet megélése egy megújulás felé vezető út. A szerelmi bánat kortól és tapasztalattól függetlenül is gyötrő.
Innen is választottunk egy verset ízelítőnek:
Emésztők
Mozdulatlan állsz
A tükör előtt.
Meztelen.
Levetkőzted
Minden gátlásod
S hirtelen
Nem tetszel
Magadnak.
Vizslató szemekkel
Nézed a sok
Heget.
A gátak bevágtak
A bőrbe.
A sejtek érzik,
Memóriájuk
Nem enged
Felejteni.
A múlt beült
Minden apró ráncba.
Didereg
Benned a lélek.
Zsigereidben fázik a
Lappangó magány.
Bújj be egy ruhába,
Ne maradj védtelen.
Ne lássa más,
Mennyire
Sérülékeny vagy.
Ábel Kiadó – Fehér Imola: Válóversek
A könyv verseihez Orbán Emőke készített illusztrációkat.
Itt hallhatsz több verset, részletet a kötetből:
Kapcsolódó cikkeink:
Csodálatos gondolatok a szeretetről – A kis herceg tanításai
