A siker ára: feladott álmok

-

A Julius-K9® kutyahámok feltalálója őszintén beszélt  arról, hogy az üzleti sikeréhez a személyes életpályáján komoly lemondásokat kellett megtennie. Sebő Gyulával beszélgettünk  az élete, vállalkozása alakulásáról.

A vállalkozó az innovációjával hódította meg a világ kutyás piacát, és a létrehozott márkanév ma a legismertebb magyar tulajdonú brand. Ám ezért komoly árat fizetett.

– Kiskoromban erőteljesen a művészetek irányába húztam. Tele volt a fejem dallamokkal, festettem, szobrászkodtam. Mind közül a zene hívó szava maradt meg bennem a legerősebben. Sajnos kimaradt a művészet és a zenetanulás a gyermekkoromból, emiatt behozhatatlan hátrányt szenvedett a később kezdődő zenei pályafutásom is. Szüleimtől végül 14 évesen kaptam első gitáromat, majd évekkel később arra is lehetőségem volt, hogy a nemrégiben elhunyt Babos Gyulától tanuljak.

Fotó.FB/ Julius-Gyula Sebő/Thomasblankfotografie

A feleségemmel 1997-ben hivatalosan is beindított vállalkozásunk diktálta új körülmények, a rengeteg utazás és a vállalkozói léthez való alkalmazkodás többször is a zene ideiglenes szüneteltetésére kényszerített. Végül, amikor egyik vidéki irodánk három éven át tartó építésében való aktív részvételem a kezeimet is megviselte, az aktív zenéléssel teljesen felhagytam. Ma már tudom, hogy ez hiba volt. Egy megszerzett tudást – különösen a művészetek területén – sohasem dobhatunk el. Életünk végéig örömet adhat, egyebek mellett akár úgy is, hogy azt egy adott színvonalon továbbadhatjuk valakinek.
 

Gyerekkori trauma

Édesapja jogásznak szánta, ám Gyula inkább szerette volna messzire elkerülni a sok magolással és üléssel járó felsőoktatást. Dolgozni akart, azon belül is kutyák kiképzésével szeretett volna foglalkozni. Ehhez egy gyerekkori trauma is erőt adott.
– A lelkemben nagyon mély nyomokat hagyott az első kutyám története. Hatévesen a szüleim hoztak nekem egy kiskutyát, majd pár hét után valószínűleg azt tapasztalták, hogy a teher rájuk maradt. A kutyát elajándékozták, és nem engedtek beleszólni ebbe a döntésbe. Onnantól kezdve motoszkált bennem, hogy szeretnék egy kutyát. Ennek lett folytatása. Amikor a szüleim elváltak, édesapám a belvárosba költözött, és én vele tartottam a VI. kerületi, hatalmas lakásba. Beköltöztem egy 50 m2 körüli szobába, amiben szinte elveszett az a néhány bútorunk, amink volt. Hogy kicsit feldobjam, hazavittem egy, a suliban már kidobásra ítélt, 120 kilós, szúrós kaktuszt, amit alig bírtunk berángatni a haverommal a lakásba. Elfoglalta a fél sarkot, de én örültem, hogy legalább valami élet költözött a falak közé. Amikor apám hazajött, nagyon kiakadt és csak annyit mondott, hogy reméli, nem fogok állatkertet csinálni a lakásából. Nos, az állatkert gondolata tökétesen összepasszolt lázadó gondolkodásommal. Így nemsokára hazavittem egy dobermannt.
A kölyökkutyát ugyan én láttam el, de szegény apámnak a vele járó nyüzsgés egy igazi csapás volt. Ráadásul bármennyire is próbáltam eltussolni a dolgokat, a kis dög szétkapta a szobám minden berendezését, amikor egyedül hagytam.
Fordulat az életünkben akkor következett be, amikor egy hónapra el kellett utaznom. Mire hazaértem, apám a kutyával szalonnázott minden reggel. Együtt „főztek”, és jártak aktívan futni is.
Így a kutya végleg maradhatott, és ennek hála, kutyakiképző lettem. A kutya nehéz természete ugyanis rákényszerített arra, hogy a szakma minden csínját-bínját megtanuljam. A kutya életmódváltást, a kiképzés meg sok-sok időt és energiát is igényelt, de végül meglett a  gyümölcse egy világhírű magyar márka megszületés.

Fapados kezdet

Az 1990-as évek vállalkozói nem hipermodern irodákban ülve, banki kölcsönökkel vagy szponzorokkal megtámogatva szövögették világmegváltó terveiket. Akkoriban minden sokkal „izzadságszagúbb” volt. Tákolt irodákban, pincékben vagy garázsokban indultak cégek, ahogyan mi is. Egy szigetszentmiklósi garázsban kezdtük. Itt raktároztunk, csomagoltunk és innen indultak az első szállítmányok Ausztria felé is.
Üzleti útjaikon mindenhova elkísérte a dobermann a fiatal vállalkozó párt. Közben Gyula az ausztriai kutyakiképzői munkája során a német juhászok szerelmese lett. A szép kort megélt dobermann után kézenfekvő volt, hogy az új útitárs már egy német juhász lett. A kutyakiképzésben szerzett magyarországi és ausztriai tapasztalat új kapcsolatokat és korlátlan üzleti lehetőségeket hozott.
– Ausztriában akkoriban nem is volt versenytársuk, nem volt kutyafelszerelés-gyártó és varroda is alig. A kreatív magyar munkaerőre és ipari háttérre támaszkodva pár év alatt széles termékpalettát építhettek ki a kutyafelszerelés, kutyajátékok, védőfelszerelések és munkaruházat területén.

Sikeres terméket fejlesztettek

A termékfejlesztés is világszinten újnak mondható eredményeket hozott. Az utcai használatra szánt kutyahámok elsőként a Julius-K9®-nek köszönhetően váltak divattá, lettek a minőségi és felelősségtudatos kutyatartás szimbólumává. A gazdák és a kutya számára kényelmes és biztonságos terméket eredményező fejlesztés, a K9-Powerhám meghatározó irányt adott a teljes iparágnak. Hasonlóan a játékipar terén a Rubik-kockához, több évtizedre szóló divatirányzat bontakozott ki ezeknek köszönhetően.
– Mivel külföldön professzionális szinten foglalkoztam kutyákkal, kapcsolatba kerültem helyi kutyakiképzőkkel és rendőrségi szervekkel. Együtt tréningeztem az osztrák, majd később a bajor katonai és rendőri szervekkel és őrző-védő kutyáikkal. Kiképzőként tökéletesen megértettem, hogyan kell kinéznie és mit kell tudnia egy jó kutyakiképző felszerelésnek. Láttam, hogy felháborító minőségű kutyafelszerelésekkel is mentek éles bevetésekre különféle rendvédelmi szervek. Azt biztosan tudtam, hogy ezen változtatni tudunk. A minőség iránti elköteleződésünket azonban bizonyítani kellett. Ezért elindult néhány speciális termékvonal kifejlesztése. A magyar ballisztikai védőmellények gyártóival együttműködve elkezdtem szúrás- és lövedékálló mellényeket készíteni kutyák számára. Az ötlet nem csupán az általános használatra szánt felszereléseinket adta el, hanem ráadásul a védőmellények is hivatalosan rendszeresítve lettek több európai ország szolgálati kutyásainál. Amellett, hogy a szolgálati kutyás világban hamar a magas minőséggel párosították össze a termékeinket és a nevünket, a médiában a jellegzetes kinézetű termékeink ott voltak a rendőrkutyákon.
Mindeközben az osztrák rendőrség kiképzést irányító vezetőinek felajánlottam, hogy készítek olyan, utcai bevetésre szánt kutyahámot, mely jelzi az utca emberének, hogy ez a magasan képzett kutya bizony szolgálatban van. Mindemellett elnyűhetetlen, kényelmes és multifunkcionális. Örömmel vették, hogy van valaki, aki nem fél a munkától, és ízig-vérig kutyás. Emellett Magyarországon kitanultam a szíjgyártó, nyeregkészítő szakmát, és mellette a textilszakma egyes szakirányait.
Így született meg az a hám, a világon az első olyan felszerelés,  ami egy magasan képzett szolgálati kutya hámja volt, de a hétköznapi sétáltatásnál is fel lehetett használni. Innen már a következő lépés egyértelmű. Megvalósult a tömegtermelés és piaci jelenlét, majd a termék és a K9 márkanév a civil kutyatartók kedvence lett. Persze egy ilyen sokrétű vállalkozás üzemeltetéséhez egyre több ember kellett. Az energikus és a számok világában is jártas feleségem tökéletes partner lett az üzletben is. Képességeink kiegészítették egymást, így lettünk ütőképesek, és maradtunk közösen a cég vezetői a válásunkat követően is. Az nem vitás, hogy a siker annak is köszönhető, hogy jókor voltunk a legjobb helyen. A kutyás világban. És mint tudjuk, a kutyával sok mindent el lehet adni.

A kutya és ember kapcsolata

Az ember és kutya kapcsolata az egyik legtermészetesebb kapocs a világon. A kutya olyan érzelmeket közvetít számunkra, amelyek mostanában már kihalófélben vannak. A legfontosabb a feltétlen szeretet, amitől a ma embere, kevés kivételtől eltekintve, olyannyira eltávolodott, hogy a szó jelentése sem értelmezhető számára.
De a kutya ennek az értékrendnek az alapjait építgeti mindenkiben, aki egyszer gazdinak érzi magát. Ráadásul gazdinak lenni mindig jó, mert legalább egy lény már biztosan akad, aki egy életen át szereti és követi mindenhová.
Sőt. Új utakat nyit meg, kényszerít ránk, ha úgy tetszik. Mert igenis képen nyalnak, megugatnak, ha nem sétálunk, nem labdázunk, nem játszunk velük. Máris ott találjuk magunkat a természetben, ahová az ember valójában tartozik.
Nos, egy ilyen párosnak eszközöket fejleszteni és gyártani – azt gondolom eleve felemelő dolog.

Lekoppintották

Ha ezek az eszközök még a kutya-gazdi együttlétet is tartalmasabbá, jobbá, biztonságosabbá teszik, akkor a siker, akár a világsiker, már csak a szorgalmunkon múlik. Természetesen, mint minden sikeres innováció, a termékmásolatokkal szemben folytatott küzdelem előbb-utóbb szükségszerű, nélkülözhetetlen és természetes lesz.   2003-ban, amikor Dortmundban egy vásáron az uniós vásárlóközönséget elérték a termékeik, már megjelentek a gyenge minőségű másolatok.
– Elkezdtük a szellemi tulajdon védelmét alapszinten gyakorolni. Az első költségek riasztóak voltak. Nem volt tapasztalatunk ezen a területen, ám idővel profi márkavédelmi stratégává, sőt, hivatalosan is egy nemzetközileg elismert feltalálóvá váltam. Ma érdekes visszanézni a kezdőként elkövetett márkavédelmi és iparjogi hibákra. Kis számolással bizonyítható, hogy a megfelelő stratégiát alkalmazva a későbbiekben sok százmilliót spórolhattunk volna. A tudatos, pláne világszintű brandépítés milliárdos értéket teremt. Ebben lettünk, lettem én magam is profi stratéga. Igaz, nem kevés véráldozat árán.
A legnagyobb problémának azt látom, hogy ahogy annak idején mi sem, úgy a ma induló vállalkozások sem helyeznek kellő hangsúlyt arra, hogy szakmai alapossággal határozzák meg a céges működés iparjogi alapjait. Például azt, hogy milyen cégnévvel és milyen terméknévvel, hol fognak piacra lépni. Ez határozza meg a szellemi tulajdonok (nevek, műszaki- és dizájntartalmak) védelmének stratégiáját.
Nem kezdené újra
Sikeressé vált, ám ma nem kezdene bele hasonló, világméretű cégépítésbe. Ennek oka, hogy a világgazdasági helyzet tervezhetetlenséget eredményez, mely méreg a termékinnovációk és a tömegtermelés számára.
– Ha most kezdenénk bele a kutyafelszerelések gyártásába, sokkal nehezebb lenne nagy dolgot építeni. Zsúfoltak a piacok, nagy az árverseny, és a globális kereskedelem nagy része már egy szűk kör kezében van, bármit is kívánunk eladni. Mindeközben az innovációs erő pangani látszik a kutyafelszerelés területén. Pedig nagy a fogyasztók körében az újdonságok iránti vágy, de a fejlesztések piaci sikeréhez nagy tőke és profi marketingmunka kell. A social média segítségével a kis vállalkozások talán kevesebb pénzzel is el tudnak indulni és fel is fejlődnek egy adott méretig, de az iparjog és a szellemi tulajdon védelme területén hasonló hibákat követnek el, mint mi annak idején. Pedig rengeteg tanácsadó cég, sőt maguk a szakhivatalok is készséggel nyújtanak segítséget. Én magam is számos vállalkozói fórumon osztottam meg tapasztalataimat és több magyar vállalatnak adtam tanácsot a brandépítés területén. Jómagam tényleg egyenesen a globális kereskedelem frontvonaláról hozom a tapasztalatokat.
Egy nagyvállalat vezetőjeként távolról irigylésre méltó az élete, ám a cég zavartalan működéséért továbbra is számos lemondásra kényszerül. Vajon boldog?
– A boldogságot másképp kellene mérni, hisz egy nagyvállalat vezetése rettentő felelősséggel jár és nem tehetem azt, amit szeretnék. Eljutottam oda, hogy egy évre el szeretnék utazni, mert az elmúlt 5 évben nem voltam szabadságon. A boldogság azon múlik, hogy mit szeretek csinálni, és azt tényleg csinálhatom-e anélkül, hogy mások, jelen esetben például a vállalat dolgozói a jelenlétem hiánya miatt bármiféle kárt szenvedjenek.
Fotók:FB/ Julius-Gyula Sebő
Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!