Kik voltak az első magyar és nemzetközi showmanek? Miért fizetett és min ámuldozott a pesti közönség, amikor Kölcsey a Himnuszt írta? Kinek a műsorára ment el Széchenyi István is? Hogyan hívták eredetileg magyarul a cirkuszt?
A tárlat a reformkor alakuló szórakoztatóiparát, mutatványosait, első cirkuszait mutatja be Budapest 1873-as egyesítéséig. Ez volt az az időszak, amikor bűvészek léptek fel a Nemzeti Színházban, és a szózatkomponista Egressy Benjámin „magyar népzenész társasága” mulattatta a szünetben a közönséget. Bemutatásra kerülnek a szféra első magyar és nemzetközi sztárjai és műsoraik: legyenek azok vízenjárók, térhatású képekre szakosodott mutatványosok, szaltózó műlovarnők, az első profi bűvészek, bábosok,
légutazók stb. Egyes témákhoz interaktív installációk kapcsolódnak: pl. egy súly megemelésével a látogató összemérheti erejét a hajdani erőművészekével, valamint számos kortárs párhuzam jelzi, mennyi minden (nem) változott az elmúlt kétszáz évben.
Minden produkció világszám; vagy legalábbis ezt igyekszik elhitetni magáról. A modern szórakoztatóipar intézményesülése előtt számtalan menazséria, mutatványos és különböző genetikai látványosság vándorolt szerte Európában, hogy „csak itt és csak most” bemutathassák magukat a fizető közönségnek. Mindazok a mulatságok, szenzációk, melyek mára nem feltétlenül mennek eseményszámba, teljesen újak voltak kétszáz évvel ezelőtt; olyannyira, hogy többségükre nem is talált még magyar szót a kor embere. Ezekkel az ismeretlen ismerős kifejezésekkel, mint „önmozgány” (automata) vagy „lovarkör” (cirkusz)
találkozik a néző először a lépcsőházban, és talál meg minden megfejtést a tárlaton.
A bejárat egy deszkákból ácsolt fal mögé vezet: ez az ún. Bude (bódé), amely a korabeli mutatványosok városközepi-széli bemutatóihoz készült tákolmányokat, valamint az első ideiglenes cirkuszépületeket idézi meg. Itt kapnak helyet azok a műsorok és témák, amelyeket alapvetően ebben a közegben mutattak be: a menazsériák, műlovarnők, kötéltáncosok stb. Az Oratórium berendezése gyökeresen más, mint a Budéé: ez a Szalon, vagy Színház, ahol azokat a látványosságokat helyezték el, melyek a város valamely színházában, fogadójában vagy reprezentatív terében kaptak helyet (pl. bűvészek, erőművészek, optikai illúziók, félautomata bábok stb.). Egyes témákhoz olyan installáció kapcsolódik, mely a látogató aktivititására épül: például egy súly megemelésével összemérheti erejét a hajdani erőművészekével.
A tárlat tematikus egységekre bontva nyújt körpanorámát az egyesítés előtti Pest-Buda mindennapi életéről. A várostörténeti korszak bemutatásához döntően olyan korabeli grafikákat válogattunk, melyeket eddig ritkán vagy még sohasem láthatott a nagyközönség. A koncepció része, hogy a megismert mulatságokat összekapcsoljuk a látogatók kultúrtörténeti tudásával, láthatóvá téve, hogyan, mivel szórakozott Széchenyi István vagy milyen előadókkal „konkurrált” a Bánk bán a színpadon. Ezáltal nemcsak a magyar reformkor ismert alakjai kapnak emberibb arcot, hanem a látogató korszakról alkotott képe is komplexebbé válik.
A produkciók mellett külön hangsúlyt kap bemutatásuk technikája, valamint menedzselésük, a mutatványos karrier lehetőségei és üzleti oldala. A hirdetések között találunk ma is alkalmazott kuponos akciókat, az egyszeriséget és kivételességet hangsúlyozó reklámszövegeket csakúgy, mint a nagy presztízsű látogatókra történő hivatkozásokat – kortárs példákkal párhuzamba állítva. Az éles kontraszt által értelmezési kulcsot kap a látogató a 19. századi emlékek befogadásához, és a nyelvi panelek lebontásával árnyaltabban közelít majd az őt körülvevő mostani szórakoztatóipari propaganda nyelvéhez is. A városi topográfiában elhelyezett mutatványok és eszközeik rekonstruálásával és kultúrtörténeti kontextualizálásával, valamint részbeni újrajátszásával olyan további, mai is élő szempontokra hívjuk fel a figyelmet, mint a szórakoztató szféra helyi értéke a kor kultúrájában, a mutatványos és cirkuszi társulatok nemzetközisége, a női vállalkozók jelenléte, az állatok szerepe a szórakoztatóiparban, illetve a technikai innovációk bevezetése és mindezek fogadtatása.
A kiállítás kurátorai Molnár Dániel és Teller Katalin, a szórakoztató műfajok
kutatói.
