A japán kawaii kultúra fogalma valószínűleg már sokak számára ismerős lehet. Azon kívül, hogy egy úgynevezett „cukimuki” viselkedést takar ez a jelenség, egy lázadásként is értelmezhető a felelőségekkel teli felnőttkor ellen.
Mit jelent a kawaii?
A kawaii szó eredete egészen a XI. századik vezethető vissza a Szei Sónagon Párnakönyve szerint. A kifejezés elődjeként az „utsukishit” használták, amely azonos jelentéssel bír, kicsi és aranyos dolgokat jellemeztek vele. Régen a gyerekeket illették ezzel a jelzővel, akik nagy méretű kimonót viseltek és kisbaba arcuk volt. Az apró, törékeny lények vagy tárgyak azt sugallják, hogy gondoskodásra szorulnak, ezért együttérzést válthatnak ki. A kawaii dolgok a sebezhetőség felé irányulnak, arra, hogy azt a bizonyos személyt, tárgyat épségben kell tartani. Modern jelentése cuki, aranyos, de etimológiailag a „kawahayushi” szóból ered, ami elpirulást fejez ki, azt, hogy valaki zavarban van. Régen ezt a kifejezést leginkább a társadalom gyengébb tagjaira használták, amelyhez társulhatott néhány negatív érzés is, napjainkban ez már megváltozott egy sokkal szimpatikusabb irányba.
A kawaii-bumm és a szó berobbanása
A kawaii-bumm népszerűsége 1970-ben terjedt el, amikor fiatal, iskolás lányok egyedi írásformát találtak ki. Nagy karaktereket használtak, ami sokszor kiolvashatatlan volt, ezért hamar betiltották az iskolákban. Ennek ellenére most is használják, képregényekben és magazinokban is előszeretettel írnak ezzel a betűstílussal. Ez követően 1974-ben megjelent a már mindenki által jól ismert Hello Kitty és ez hozta a cukiság igazi berobbanását Japánba. A cica figura egy száj nélküli, nagyfejű, rózsaszín és masnis állatka, ami nem sokkal megjelenése után hatalmas népszerűségre tett szert világszerte. Hello Kitty debütálását követően rengeteg ilyen figurát alkottak, mint például Pikachu, és meginkább arra törekedtek a tervezők, hogy aránytalanul alkossák meg ezeket a alakokat, nagy fejjel és szemekkel.
A Lolita stílus és animék
A Lolita stílus hatalmas népszerűségnek örvend, ami a viktoriánus, rokokó és gótikus stílus jegyeit jeleníti meg. Ez az öltözködési irányzat 1970-ben alakult ki és világszerte ismertté vált, főként az animéknek és mangáknak köszönhetően. Alapjait elsősorban a 19. századi viktoriánus öltözet adta, ami a japán stílussal keveredve jött létre. Az öltözködés mellett egy a stílushoz passzoló életforma is kialakult, ami elsősorban elméleti ideákat követ, amely az ártatlanságot, az aranyos viselkedést hívatott bemutatni. Fontos, hogy a viktoriánus korra jellemző dolgok is szerepeljenek mindennapi hobbijaik között, így nem meglepő, ha a lolita stílust képviselők tevékenységei többnyire a plüssök gyűjtésére, teázásokra, varrásra stb. fókuszálnak.
A cukiságot nem csak játékokban próbálják elérni, hanem számos animét is készítenek Japánban, ahol a kawaii szóval egy ártatlannak kinéző karaktert mutatnak be. Az anime szereplői színes, nagy szemmel rendelkeznek, jellemző az erős smink és sokszor műszempillákat kapnak. A hatalmas szemekhez és magas homlokhoz általában gyermeki testhez hasonló alakot rajzolnak, ez még inkább fokozza a cukiság érzetét. Ezeket a jellemzőket nem csupán a női karaktereknél alkalmazzák, a férfiak megrajzolásában is egyre elterjedtebb szokás. Őket szőrtelen, hosszú hajú figuraként jelenítik meg, akik gyönyörűek, már-már angyali teremtések. A tágra nyílt szemek, pirospozsgás arc pozitív érzéseket válthat ki az emberekből, valamint azt a benyomást keltheti, hogy ezeket a lényeket védeni és óvni kell. Konrad Lorenz etológus szerint „természetünknél fogva szeretjük az aranyos dolgokat”.
A kawaii-kultúra a lázadás jelképe?
A nőknek régen a felnőttkor egyet jelentett a házassággal, gyerekvállalással, igyekeztek minél inkább megfelelni a társadalmi elvárásoknak. A felelőségteli felnőttkorban a kawaii egyfajta szabadságot jelképez, menekvés a gyermekkori gondtalanságba. Japánban a nők szobáikat is kawaii-rajzokkal, mintákkal dekorálják, cuki ruhákat hordanak, ezzel is sugallva, hogy ők tiltakoznak a nőkre gyakorolt társadalmi nyomás ellen. Ezen kívül sokak számára megnyugtatók lehetnek a kawaii-életforma mindennapjai, hisz a gyermekkori motívumok, édes tárgyak felhőtlen, kellemes hangulatot áraszthatnak.
Sokan úgy gondolják, hogy ez a túlzott cukiság a felnőttkor és az azzal járó felelősség elutasítása, viszont nem szabad elítélni azokat, akik ezt az életformákat követik. Ez a szubkultúra olyan, mint akármelyik másik, a kívülállók számára furcsa jelenség lehet, viszont egyre elterjedtebb és normalizált lesz. Mint minden más közösség a kawaii-kultúra is számos érdekességet tartogat azoknak, akik az aranyos és cuki dolgok kedvelői.
