Az ünnepvárás és a karácsonyra készülés az ajándékozásról is szól. A gyerekek igényei és vágyai a sok elektronikus eszköz miatt meglehetősen megváltoztak. A csoda azonban nem a kütyükben van, hanem a lélekben.
Téti István, bestseller gyerekkönyv-íróval beszélgettünk arról, hogy hogyan adhatóak át a klasszikus értékek a gyermekeknek, és hogy miként csempészhető varázslat a karácsonyba. A Manfréd és Anton, a Kipp, valamint a Darwin Wells sikerkönyvek szerzőjét kérdeztük arról is, hogy mitől lesz egy mese kedves a gyerekszívnek.
– Varázslatos időszak a karácsony, különösen a gyermekek számára. Ebben a rengeteg ingerrel teli, digitális kütyükkel teli világban mi a legnagyobb kihívás felnőttként, szülőként az ünnepi hangulat megteremtésekor?
– Talán az, hogy ne veszítsük szem elől a lényeget. Olyan világban élünk, ahol az érték fogalma átértelmeződött, kezdi elveszíteni valódi jelentését. A gyerekek számára fontosabbnak tűnhetnek a minél drágább fizikális ajándékok, pedig a karácsony igazi lényege nem pénzben mérhető. Sokkal többet adhatunk nekik szeretetteljes együttlétekkel, közös játékkal, valamint az ünnepi hangulat tudatos megteremtésével. Ez persze nagyobb odafigyelést és több energiát kíván, mint leültetni őket a tv vagy a tablet elé, de megéri.
Nekünk is le kell lassulnunk, meg kell nyugodnunk, elfelejteni egy kicsit a gondokat és hálásnak lenni mindazért, amink van.
– A gyerekkori élmények hatnak a felnőtt énünkre, jellemünkre. A karácsonyi emlékek pedig egy életen át elkísérhetnek. Milyen tevékenységekkel lehet a karácsonyt meghitté, emlékezetessé tenni?
– Ha bevonjuk őket a mézeskalácskészítésbe, szentestén körbeálljuk a fát, együtt csodáljuk és énekelünk egy karácsonyi dalt, szép ruhába öltözve fogyasztjuk el a vacsorát, miközben beszélgetünk velük erről a csodálatos ünnepről, azzal már sokat teszünk. Közösen készíthetünk a gyerekekkel adventi koszorút, hagyhatjuk nekik meggyújtani a gyertyát, apró csokoládékat rejthetünk az adventi naptárba, esténként már az ünnepeket megelőzően olvashatunk karácsonyi meséket, tv helyett hallgathatunk – akár közös kártyázás, társasjáték mellett – karácsonyi zenéket, ők segíthetnek az otthon feldíszítésében. Ha lehetőségünk van rá, összegyűjthetünk régi játékokat, ruhákat, amiket rászorulóknak juttatunk el (ezzel a másokon való segítést is ösztönözzük, ami mindig jó érzéssel tölti el a gyerekeket). Vagy tehetünk bármi egyebet, amivel ünnepi hangulatot varázsolunk. Érezzék, hogy ez most más, valami bujkál a levegőben, kizökken a család a szürke hétköznapokból. Beszélgetni kell velük sokat. Hangsúlyozni, beléjük nevelni a karácsony lényegét: a szeretet csodáját.
– Melyek azok a klasszikus érékek, amiket fontos őrizni és átadni a mesék útján?
– Az idők változnak, de vannak egyetemleges emberi értékek, amik soha nem halhatnak ki, különben a civilizáció is velük bukna. Ilyen a tisztesség, a becsület, a jószándék, a bátorság, az önmagunkért és az igazságért való kiállás, az őszinteség, az önzetlenség, a lojalitás, az empátia, a hősiesség vagy a segítségnyújtás a rászorulóknak. A klasszikus fiú-lány kapcsolatok is gyakran megjelennek a könyveimben, hiszen az udvarlás, a romantika, a lányokkal szembeni előzékenység, a gyengédség nem mehet ki a divatból, ahogyan az sem, hogy a fiú virággal kedveskedik a lánynak, előre engedi a bejáratnál és az ehhez hasonló hagyományos gesztusok. A férfi és a nő egyenjogú emberi lény, kártékonyan maradi, aki mást állít. Ettől függetlenül vannak jellemzően női és tipikusan férfi jegyek, szerepek, aspektusok. Nem ítélem el, aki másképp gondolkodik. Én azonban a klasszikus értékek híve vagyok, így értelemszerűen ezt képviselem a könyveimben is, ezeket csempészem a sorok közé – természetesen az adott korosztály szintjén. Olyan szülők olvassák vagy adják gyerekeiknek a könyveimet, akiknek az értékrendje hasonló. Nem atavisztikus maradiságról vagy ókonzervativizmusról van szó. Csupán arról, hogy bizonyos emberi jellemvonások örökérvényű értéket képviselnek.
– Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a mai gyermekek mesékkel történő megszólításakor?
– Sok szülőtől hallom, hogy a régi mesekönyvek szóhasználata, karakterei és történetei nem minden esetben reálisak a mai gyerekek számára, hiába tartalmaznak hasznos mondanivalókat. (Azért megjegyzem, szerintem sok régi klasszikus megállja a helyét ma is.) A másik végletet azok az ultramodern gyerekkönyvek jelentik, amik esetenként nem csupán felszínesek, hanem kifejezetten destruktívak is. Fontos megtalálni a hangot a mai fiatalokkal, de ez nem szlengekkel teli nyelvezettel, kizárólag rövid tőmondatok használatával és sekélyes szókinccsel valósítható meg. Az ilyen eszközökkel operáló gyerekkönyvek elősegítik a kommunikációs stílus lealacsonyodását. Én hiszek benne, hogy szépirodalmi nyelven is lehet olyan könyvet írni, ami magával ragadja a modern ifjúságot. És ezzel rá is térhetünk a második fontos dologra: Egy mesekönyv vagy ifjúsági regény akkor ér valamit, ha képes elvarázsolni olvasóját, hallgatóját. Olyan történeteket és karaktereket kell felvonultatnia, amelyek lehetővé teszik ezt. Hiszen ha a könyv elbűvöli a gyereket, ha bele tudja magát élni a szereplők helyzetébe, akkor – és csak akkor – fog azonosulni a mondanivalóval, ami a harmadik kiemelt tényező. Egy jó gyerekkönyvnek a szórakoztatás mellett ugyanis értékeket, a boldog élethez szükséges eszközöket kell biztosítania. Én mindig ilyen műveket adok a gyerekeim kezébe, és magam is ezekre törekszem sajátjaim megírásakor.
– Milyen korosztálynak írsz?
– Jelenleg négy sorozatom van, mindegyik más-más korosztály számára, némi átfedéssel. Az Anton könyvek 3-6 éveseknek, Kipp történetei 5-8 éveseknek, a Manfréd és Anton sorozat kisiskolásoknak, a Darwin Wells ifjúsági regények pedig a kamaszokhoz szólnak.
– Mesélnél kicsit az általad teremtett karakterekről?
– Manfréd volt az első karakterem. Az ő életét hétéves korától kísérhetjük végig az iskolakezdéstől egészen az afrikai kalandjaiig. Ő egy igazi példakép a gyerekeknek. Szándékosan idealizált, de mindamellett reális karakter, aki sok tízezer kisiskolás kedvencévé vált az elmúlt években. Az ő öccse a vadóc, vicces, gyakran meggondolatlan, de nagyon kedves Anton, akiről egy külön sorozatot is írtam az óvodások számára. Laura a bájos szomszédlány, közte és Manfréd között bontakoznak ki érzelmi szálak. Vivien egy vagány, olykor gátlástalan osztálytárs, aki nagy jellemfejlődésen megy át.
Kipp és Lulu története Afrikában játszódik egy félig-meddig állatmesés történetben. Gyerekkori kedvenceim közé tartozik Kiplingtől A dzsungel könyve és Szutyejevtől a Vidám mesék. Kicsit mindkettő hatása érvényesül a Kipp könyvekben, persze egészen más történetekben, eltérő stílusban. Darwin Wells egy sanyarú sorsú fiú, aki gonosz mostohaszüleit elhagyva Angliából Afrikába indul. Az ő karakterén keresztül a tradicionális férfierényeket igyekeztem bemutatni. A hajón ismerkedik össze az álruhás hercegnővel Melody Milforddal, aki azért menekül el apja palotájából, hogy ne kelljen hozzámennie a szülei által kiválasztott, számára ellenszenves grófhoz. Először a dél-afrikai vadonban, aztán a kongói dzsungelben keverednek hajmeresztő kalandokba, miközben férfivá és nővé érnek. Rajtuk keresztül a klasszikus romantikus regények hőseit szerettem volna megidézni a modern tinédzserek számára. Beszélhetnék még a tiszta szívű harcos Mandláról, vagy a folyton versengő Ricsiről, az akaratosan bűbájos Izabelről, vagy az önfejű Medoxról, aki vonzza a bajt. Sokrétű jellemábrázolásra törekszem, hogy mindenki magára ismerjen valamelyik szereplőben.
– Milyen erkölcsi tanulságokat és jellemformáló dolgokat csempészel bele a történeteidbe?
Például sose tégy olyat, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek; állj ki az igazságért, segítsd azt, akinek szüksége van rá és megérdemli; legyél bátor, de kerüld az értelmetlen vakmerőséget; ne hazudj, ne verj át másokat, légy tisztességes.
Persze nem ilyen direkt módon kimondva, hanem tanulságos történetek útján igyekszem tudatosítani az efféle esszenciális normákat. Vagy ott van a természet szeretete, a szabadban töltött játékok preferálása; a társas kapcsolatok és az alapvető erkölcsök; a kommunikációs készség fejlesztése; az elfogulatlanság és az objektivitás. Aztán több könyvemben megjelenik az álmokért való küzdelem fontossága. A jóléti társadalom gyermekei megszokták, hogy a dolgok az ölükbe hullanak. Természetes, hogy a szülők igyekeznek mindent megadni csemetéiknek, de ha ezt túlzásba visszük, akkor olyan generációt nevelünk ki, amelyik képtelen lesz keményen megdolgozni a céljaiért. Ha egy gyerek azt szokja meg, hogy megkap bármit, neki pedig semmit sem kell tennie érte, akkor ezt várja majd el felnőttkorában is. Ezért fontos, hogy kicsi koruktól fogva megtanítsuk őket értéket teremteni. Tudniuk kell, hogy az álmaik megvalósításához kitartásra van szükség és nem szabad feladni, ha valami nem sikerül elsőre vagy másodikra.
– A Manfréd és Anton sorozata számos iskolában bekerült a kötelező vagy az ajánlott olvasmányok közé. Mi a titka a sorozatnak?
– Számomra nagyon pozitív megerősítés, hogy országszerte – sőt, a határon túl is – ilyen sok iskolában kerülnek be a tantervbe a könyveim, méghozzá pedagógusok és szülők kezdeményezésére. Visszajelzések alapján a gyerekek leginkább azért szeretik a történeteimet, mert izgalmasak, érdekesek, el tudnak merülni bennük. Mindemellett megértik és magukévá teszik a mondanivalókat. Sok szülőtől és pedagógustól kaptunk olyan visszajelzést, hogy a történetekbe ágyazott tanulságok segítségével számos dolgot tanultak meg a gyerekek, amit más módon nehéz átadni nekik. Az értékteremtés az elsődleges cél, de ez csak úgy valósulhat meg egy könyv által, ha a történet és a stílus elvarázsolja az olvasót.
– Neked mi a küldetésed, miért írsz gyerkőcöknek?
– Az elsődleges célom megszerettetni a gyerekekkel és a kamaszokkal az olvasást, hiszen a könyvek által teljesebb életet élhetünk. Szeretném megismertetni velük az irodalom varázsát, élményt nyújtani nekik, ami megágyaz a hasznos információk befogadásának. Igyekszem növelni a szókincsüket, szélesíteni a látóterüket, felvértezni őket a boldog élethez szükséges alapvető eszközökkel, gondolkodásmóddal. Fiatalkorom óta írok novellákat és verseket, de sosem fordult meg a fejemben, hogy gyerekeknek írjak. Végül a saját fiaimnak kezdtem el történeteket papírra vetni, ebből lett az azóta országosan ismertté vált Manfréd és Anton sorozat első kötete. Bár ma már több százezren olvassák a könyveimet, továbbra is fontos célom, hogy fiaimnak (is) örömet szerezzek általuk.
– Készül esetleg új kötet, új kalandok várhatóak?
– Most egy felnőtteknek szóló regényen dolgozom, ami reményeim szerint a jövő év első felére elkészül. Aztán jön a Darwin Wells befejező kötete, ezen kívül egy új mesekönyvet is szeretnék megírni 2022-ben.
Téti István könyveit itt érheted el: https://manfredanton.hu/
Az interjút készítette: R. Szabó Zsuzsa
Kapcsolódó cikkeink:
