„ Mindig bosszant, ha valakin rajta van a maszk, csak szándékosan az állán hordja”
Az első koronavírus hullám idején az Országos Mentőszolgálat szóvivője a megelőző kampányban jelentős szerepet kapott. Ő szólította meg a lakosságot, nem volt a médiának olyan felülete, ahol nem tűnt volna fel a „Maradj otthon!”szlogennel. Most, a második hullám idején, szintén részt vesz a megelőzésben, csak nem annyira offenzíven.
– Miét nem látjuk olyan gyakran feltűnni a képernyőn, mint tavasszal? Ez a hullám kevésbé veszélyes lenne?
– Az első hullám idején éppen a Markó utcában dolgoztam, amikor megcsörrent a telefon és jött a hír, hogy rám esett a választás: én lehetek a lakossági üzenetek tolmácsolója. Azonnal igent mondtam rá, mert azt gondoltam, hogy ez nagyon fontos feladat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmasra nő pár hónap alatt az ismertségem. Ha a szakmai oldalát nézzük, ezek a velem készült videók is hozzájárultak ahhoz, hogy a járvány első hullámát sikerült nagyon hatékonyan megfékezni. Ugyanis lehetett attól tartani, hogy a járványgörbe meredeken fog emelkedni, a halálos esetek száma igen nagy lesz, hasonlóan New Yorkhoz, Olaszországhoz vagy Spanyolországhoz. Nálunk viszont a járványt sikerült lefékezni.
– Ön szerint mi volt ennek az oka? Volt benne szerepe?
– Két oka volt. Megfelelő időben megfelelő döntések születtek. A legfontosabb, a kijárási korlátozás volt , ami eléggé erőteljes lépésnek számított. A második, hogy az emberek be is tartották a szabályokat. Talán ebben van nekem is egy kis szerepem, mert bíztak bennem, hitelesnek találták, amit a videókban elmondtam. Találkoztam olyan családokkal, akik másfél hónapig ültek otthon a gyerekeikkel, nem mozdultak ki. A többség nagyon szabálykövető volt.
– A gyakori szereplés miatt megnőtt az ismertsége és a népszerűsége…
– A másik következménye a videóknak, amit szintén nem gondoltam előre, hogy sokkal népszerűbbé váltam. Már 18 éve vagyok az Országos Mentőszolgálat szóvivője, azt hittem, mindenki ismeri az arcomat, mert folyton a balesetekről beszélek a televízióban. Ám kiderült, hogy nem, mert vannak komplett korosztályok, akik nem nézik a baleseti híreket. A videóim, amik viszont tényleg mindenhol előjöttek, még a mesék előtt is, egy új korosztálynál, a gyerekek körében is ismertté és kedveltté tettek. Ha találkozom velük az utcán, azonnal felismernek és felkiáltanak: „Nézd, ott megy a Maradj otthon bácsi!” Számukra szinte egy mesefigurává váltam, ami nagyon fontos lehet a jövőben. Ezt az ismertséget, népszerűséget ki tudjuk majd használni a Covid után arra, hogy az egészségügyi kultúrájukat, életmentő tudásukat fejlesszük, népszerűbbé tegyük körükben a mentős és egészségügyi hivatást.
– Szép lassan viszont eltűnt,a nyári hónapokban már nem is láthattuk.
– Ekkor már nem volt szükség a videóimra, mert úgy tűnt, hogy a járványt az első körben sikerült leküzdeni. Továbbra is közszereplő maradtam, és mindenhol azt nyilatkoztam, hogy nem szabad könnyelműnek lenni és azt gondolni, hogy a veszély véget ért. Elmondtam, hogy a vírus továbbra is köztünk van, és próbáljuk meg ezt a nyarat kihasználni, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a lakásból, élvezzük az életet, de legyünk óvatosak továbbra is. Nem lehet tudni, mi fog történni a járvánnyal, amíg nincs védőoltás.
– Mi a véleménye arról, hogy most hiába mondják el a megelőzéshez szükséges szabályokat, sokan fittyet hánynak rá? Nem viselik a maszkot, vagy ha igen, rosszul.
– Fura reakciót látok. Tavasszal az emberek szabálykövetőek voltak és fegyelmezettek, pozitívan álltak a dolgokhoz. Nyárra viszont egy részük teljesen félre értelmezte a helyzetet. Ők úgy gondolták, hogy mivel nem lett ebből nagyobb katasztrófa, ezért az egész egy kamu volt, őket pedig alaposan átvágták. Ez viszont alapvető tévedés! Azért nem lett nagyobb baj, mert te otthon ültél és betartottad az intézkedéseket!
– Mostanra viszont sokan elfáradtak a rendkívüli és kellemetlen helyzetben.
– Igen, van a másik része az embereknek, akik tisztában vannak a realitásokkal, csak nem akarnak róla tudomást venni. Úgy vannak vele, hogy most már elég volt az egész cirkuszból, nem kell a maszk, utazzunk, nyaraljunk, érezzük jól magunkat. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy újra nyakig bekerültünk a járványba.
– Az elmúlt hónapokban sokan tönkrementek, munkanélküliek lettek. A gazdaságot viszont működtetni kellene…
– Most nem annyira pozitív az emberek hozzáállása. Inkább csalódottak, hogy mindent megint elölről kell kezdeni. Sokan úgy érzik, hogy ellentmondás is van: ha itt a járvány, akkor miért nincsenek drasztikusabb lépések. Ugyanakkor, ha jobban belegondolnak, megértik, hogy a második hullámnál már nem ilyen egyszerű a dolog. Túl nagy ára lenne mindent bezárni, az ország működőképességét valahogy meg kell tartani, közben az embereket meg kell óvni a fertőzéstől. Ez sokkal nehezebb út, de muszáj erre menni, mert nincs más lehetőség.
– Változott valamit a lakosságnak szánt kommunikáció?
– Igen, most a kommunikáció is más. Most azok az üzenetek kerültek előtérbe, hogy hogyan viseld a maszkodat, miért jó az alapos kézmosás. Ezekben továbbra is benne vagyok, csak nem olyan offenzíven, mit tavasszal. Akkor mindent jobban kellett sulykolni, mert ismeretlen volt az ellenség, és ha nem csinálunk valami drasztikus dolgot, tömeges életveszély alakulhatott volna ki. Most az a lényeg, hogy a szabályokat kell betartani, és az életnek nem szabad megállnia.
Felismernik még mindig , pláne úgy, hogy maszkot kell viselni, ami eltakarja az arcát?
– Amikor a piacon vásárolok, és nem sok látszik ki belőlem, mégis, még maszkban is felismernek, pedig még egy olvasószemüveg is szokott rajtam lenni, hogy lássam az árakat. Van, aki csak odaköszön, csak mosolyog, vagy kér egy szelfit.
– Mi zavarja a legjobban az emberek viselkedésében, ha az utcán jár?
– Ami bosszant néha az az, ha valakin rajta van a maszk, csak szándékosan az állán hordja. Ennek semmi értelme nincsen. A múltkor vásárolni mentem szabályosan felhelyezett maszkban, ami az orromat és számat is takarta. A pékáruknál egyszer csak valami annyira elkezdte csiklandozni az orromat, hogy még arra sem volt időm, hogy lerakjam a kosarat, már tüsszentettem is. Arra gondoltam, ha a maszk most nem lenne rajtam, akkor rengeteg embert megfertőzhettem volna, ha bennem van a koronavírus. Mint ahogy más is egy ilyen helyzetben. Az emberek még ezen a területen nem látnak tisztán, és azon morfondíroznak, hogy minek nekik a maszk, ha egészségesek. Sajnos ez a vírus olyan, hogy van egy lappangási idő, amikor úgy érzed, hogy egészséges vagy, de ha tüsszentesz egyet, simán megfertőzöl másokat. Ezért fontos a maszk, ha nem csak az ember állán lifeg.
– Hogy bírja megállni, hogy nem szól oda?
– Nem vagyok szigorú, nevelő típus, ami a gyerekeimnél elég nagy baj. Kihívás számomra, hogyan legyek velük keményebb, inkább kedves vagyok. A közértben sem szólok rá erőteljesen senkire. Olyan előfordult, hogy kedvesen próbáltam figyelmeztetni, ha valaki nem jól viselte a maszkot. Inkább barátságosan mosolyogva megmutatom, hogy az orrára is húzza fel. Ez kevésbé ellenséges, mint rászólni, hogy azonnal viselje helyesen a kormányrendelet értelmében. De személyes példát mutatni is fontos dolog.
– Családját mennyire félti, három iskolás gyereket nevel..
-Nagyon féltem őket! A fiatalok között gyorsan terjed, 100 százalékos biztonság nem lézetik. A gyerekek is betartják a maszk viselését a közösségi tereken. Szívesen hordják, mert vettem nekik olyat, ami tetszik nekik: kalózosat, cicásat. Úgy indulunk el az iskolába, hogy maszk leltárt tartunk, mindenkinek megvan-e. Megkértem őket, hogy mindig tartsák be az előírásokat, amiket az okos emberek kitaláltak, ugyanis minden intézkedés mögött egy nagyon komoly szakértői csapat áll.
– A védekezésnél az egészséges immunrendszernek is van szerepe?
-A gyerekeknél és a saját életemben is azt gondolom, hogy nagyon fontos a szervezetünk védekező erejét ébren tartani. Én ennek érdekében minden második reggel eljárok futni a Margitszigetre. Úgy érzem, hogy egészségesen tart, ha 30-40 percig teker a szívem a szabad levegőn. Amikor még nem futottam, mindent elkaptam a gyerekektől, amit hazahoztak a bölcsiből, óvodából. Mindig szipogtam, náthás voltam. Amióta futok, semmit sem tudnak rám ragasztani.
- A rendszeres sportolás is fontos a megelőzéshez?
– Igen, de nem mindenki tudja megengedni magának, hogy fusson, viszont valami testmozgást érdemes végezni, és emellett vitaminokat kellene szedni. Ne érje a szervezetünket gyenge állapotban a fertőzés. Ez a vírus nagyon könnyen és gyorsan terjed, kb. 90 %-ban tudunk ellene védekezni. Ha az a 10 % jön be, akkor ne gyenge állapotban találjon. Otthon van egy saját receptünk, milyen arányban állítsuk össze a vitaminokat. Sajnos a legtöbb zöldség gyümölcsben már nincs elég, ezért nem árt, ha kiegészítjük.
– Elég a szervezetünket felvértezni?
– Hiszek abban, hogy a szervezet védekező képessége, annak az ereje és állapota attól is függ, lelkileg milyen állapotban vagyunk. Van, akinek rossz lapok jönnek a sorstól, például beteg valamelyik családtagja, bukásra áll a gyereke, válságba kerül a kapcsolata, ez ott van a lelkében, amitől nehéz elvonatkozni. Két dolgot tanácsolnék: egyrészt próbáljunk meg az életünkben jelenlévő stressz forrásokat nem elnyomni, és úgy csinálni, mintha nem léteznének. Inkább tudatosítsuk őket és próbáljunk meg vele valamit kezdeni. Néhány problémát talán mégis meg lehet oldani, ha igazán szembenézünk vele. A feszültséget sporttal zenéléssel vagy más kreatív tevékenységgel is le lehet vezetni. Fontos a stressz kezelése.
– Mindig ilyen pozitív beállítottságú volt?
– Az optimizmus terén hátrányból indultam, mert a nagymamámtól, aki okos és jó ember volt, elég pesszimista beállítottságot örököltem. Ha valami változás volt, mindig úgy élte meg, hogy ebből biztosan nagy baj lesz. Ez a gondolkodásmód néha hasznos, de a szorongás tönkreteszi az ember lelkét és testét. Ne lássuk mindig a rosszat és ne hagyjuk, hogy a negatív érzések töltsék meg az életünket! A pozitív attitűd nekünk nehezebben megy, mint az amerikai vagy skandináv kultúrában. Most is lehetünk bizakodók, optimisták, hiszen az emberiség nem fog belepusztulni a koronavírus járványba, sőt hamarosan meglesz a védőoltás, és túl leszünk ezen a veszélyen Magyarországon is. Addig sem vagyunk tehetetlenek, ezekkel az egyszerű szabályokkal mindenki tud valamit azért tenni, hogy ne kapja el a betegséget. Nem ellenzem, hanem kifejezetten pártolom is a humort, aminek ereje gyógyírt jelenthet a nehéz időszakban. Amikor az emberek nem látják az alagút végét, egy kis mosoly csak jót tehet.
Polesz Anita
