Isikava Mazsadzsi élete csupa küzdelem, abszurd események sorozatát kellett túlélnie. Félig koreai, félig japán. 13 éves volt, amikor családja Japánból Észak-Koreába költözött, annak reményében, hogy ott egy magasabb szinten tudnak majd élni. Persze azonnal kiderült, hogy megtévesztés áldozatai, és a rideg valóság minden képzeletet felülmúlt. A férfi 36 brutálisan kemény év után szökött meg a világ legelzártabb országából.
Szívfacsaró, kőkemény történet, amiben semmi sem fikció!
Isikava Maszadzsi Folyó a sötétben című könyve igaz történet. Csak felnőtt olvasóknak ajánlják. Minden szavát a valóság ihlette. A hatalmas túlélőnek a könyvében egy olyan tébolyítóan abnormális világ tárul elénk, amit nehéz feldolgozni.
Fáj ez a történet, mert igaz. Fáj, mert aki elmeséli, gyerekként végignézte, ahogy az apja majdnem megöli az anyját. Fáj, mert ez az apa lesz az, aki a négy gyermeket, a családot egy jobb jövő reményében kiviszi Észak-Koreába. S fáj, mert ezután emberhez méltatlan módon, éhezve, kisemmizve hal meg szinte mindenki az elbeszélő körül.
Szívtépő memoár
Az önéletrajzi regény erős mondatokkal indít. A keserű fájdalom és a megtörtség érződik rajtuk, még akkor is, ha ez egy túlélő memoárja:
„Nem te döntesz arról, meg akarsz-e születni. Egyszerűen csak megjelensz. És a születéseddel el is dől a sorsod, mondják az emberek. A fenéket dől el. Én már csak tudom. Én nem egyszer, hanem ötször születtem meg. És mind az öt alkalommal ugyanazt a leckét kaptam.”
Az életét őszintén feltáró szerző japán neve Isikava Maszadzsi, a koreai neve pedig Do Cshan Szun. Tokiótól délre, Kavaszaki város Mizonokucsi nevű negyedében született 1947-ben, két világ közt: koreai apától és japán anyától. (Isikava apja egyébként dél-koreai volt, ami a későbbi események tükrében roppant szívszorító tény.) 3 lánytestvérével sokszor végignézték, ahogy apja kegyetlenkedik az anyjukkal, volt, hogy majdnem meg is ölte a nőt. Ennek ellenére a család mégis együtt maradt és együtt mentek ki Észak-Koreába 1960-ban egy „paradicsomi jólét” reményében az úgynevezett visszahonosítás során. Ám igen hamar kiderült, hogy óriási átverés áldozatai, a legalsó társadalmi kaszt tagjaiként mondhatni állati szinten voltak kénytelenek a túlélésért küzdeni.
Egy abszurd világ
A család és a hozzájuk hasonlóan jártak, valamint az alsó kaszt tagjai alig kaptak enni, nem is volt nagyon mit. Lakhatási körülményeik pokoliak voltak. Mindenhol azt verték bele az emberekbe, hogy Kim Ir Szen egy legyőzhetetlen hadvezér és acélból van. Kim Ir Szen tévesztette meg a Japánban élő „honfitársait” azzal, hogy a Népi Demokratikus Köztársaság kormánya új életet biztosít számukra, ha hazajönnek. Színvonalas életet garantált nekik…
Visszaköltözésre, menekülésre, lázadásra semmi esélyük nem volt. Azok, akik elvégezték az iskolát, két dolgot tehettek: hozzájárultak a termeléshez vagy katonai műveletekben vettek részt.
Isikava egész családja a túlélésért küzdött. Ételadagjaik az éhenhalás szélére sodorta őket. Mindeközben az ország zsarnoki berendezkedése lelketlenné tette az embereket, egymással szemben szinte semmilyen együttérzésre nem voltak már alkalmasak. Az orvos a haldokló csecsemő és a szülőnő láttán sem rendült meg és nyújtott segítő kezet.
Isikava igyekezett úgy lavírozni, hogy munkája mindig legyen. Az apa már megtört és nem verte az anyjukat. A fiú és apja közt az irracionális körülmények közt olykor még erős, meghitt pillanatok is voltak. Az élni akarás és a családi összetartás némileg felülírta a múltat.
A szökés
Belesajog az ember szíve, ahogy olvassa az anya halálát, aki szakadt ruhában, kiesett fogakkal távozott a másvilágra szinte csonttá aszottan. És abba is belesajog a szív, hogy Isikava ruhát lopott halott anyja testére, hogy utolsó útjára ne rongyokba menjen, de a lopott ruha is szakadt, lyukas volt.
A 3 lánytestvére bár férjhez ment, keserű élet várt rájuk. Hogy mi történt velük, derüljön ki a regényből…
A Folyó a sötétben memorából megtudhatod például azt is, hogy miként működött a központosított agymosás. Például, hogy annyira hatásos volt, hogy az éhenhalás szélén álló koreaiak megsiratták Nagy Vezérük, Kim Ir Szen halálát. Az új Nagy Vezért, Kim Dzsongilt fényűző ceremónia kíséretében iktatták be.
Még súlyosabb élelmiszerválságot éltek meg a koreaiak. Már szinte mindent megettek, például makkokat, fenyőfakérget. És persze rettenetesen érezték tőle magukat, felpuffadtak, székrekedésük volt, vöröset vizeltek…
36 évnyi reménytelen küzdelem után döntött Isikava a lehetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnő szökés mellett. A megrendítően őszinte könyvből kiderül, hogy a könyv írója hogyan jutott ki Észak-Koreából.
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó adta ki, itt tudod beszerezni, de csak felnőtt olvasóknak ajánlják : Könyvmolyképző Kiadó
Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:
