A férfi, aki a saját nappalijában ülve lett sztár

-

Hogy hangoznának a mai slágerek, ha a huszas-harmincas években írták volna őket? A diploma után nehezen boldoguló zenész, Scott Bradlee átiratokat készített, amiket a saját nappalijában, a barátaival vettek fel és feltettek a Youtube-ra. Így született a Postmodern Jukebox (PMJ).

Még sehol sem voltak a mostani lezárások, amikor mindenki a négy fal közé kényszerül, Scott Bradlee már meglátta a lehetőséget az “online zenélésben”. Pontosabban sehol másutt nem látott lehetőséget, ugyanis a frissdiplomás dzsessz-zongoristának nem sikerült megtalálnia a helyét. Játszott ugyan klubbokban a New York-ba költözése után, de nem jött be neki a dolog.

Félig poénból, félig komolyan kezdődött a dolog, amikor elkészítette az aktuális slágerek különböző korok stílusának megfelelő áthangszereléseit, aztán a zenészbarátaival előadták az alagsori lakása nappalijába.

A videóra is felvett örömzenéléseket ráadásul nemcsak a zenék, de a résztvevők külsejei is az adott korszaknak megfelelően alakult: a smink, frizura és ruha is az adott kort idézi.

Ezeket a jó hangulatú dzsemmeléseket tette fel Scott a YouTube-ra, hogy aztán a videók vírusként terjednek az interneten. A népszerűséghez hozzájárult, hogy Neil Gaiman író is megosztotta az egyik videójukat. Rövid időn belül rendszeresen milliós nézettségük lett. Az egyik első sikerül Miley Cyrus’ We Can’t Stop című slágerének doo-wop ditty-változata volt, amit 2013 óta közel 25 millióan láttak.

Több mint 500 millióan nézik és hallgatják a hetente felkerülő új részeket és több mint 5 millióan iratkoztak fel eddig YouTube csatornáikra. Creep feldolgozásukat 2015 egyik legjobbjának titulálta a People magazin. Az The All about that Bass klippet például 73 millióan látták.

A klippeken látott zenészek gyakran változnak, mivel a PMJ nem szigorúan vett zenekar: 70 művész változó felállású formációja. Ráadásul a tagok közül sokan többféle tehetséggel is rendelkeznek, így

előfordulhat, hogy az énekes nagybőgőzik, harsonán vagy klarinéton játszik, esetleg szteppel is.

Scott Bradlee irányítása alatt híres és pályakezdő tehetségek változó konstellációban zenélnek együtt. Maga Bradlee, a Postmodern Jukebox kitalálója és lelke a színpad szélén, a zongora mögött szinte észrevétlenül meghúzódik.

Scott Bradlee-nek sikerült megtalálnia a tökéletes receptet: a mindenki által ismert aktuális slágereket egy kis csavarral – az ismerősség és az újdonság megfelelő elegye. A század elsőfelének stílusait mára egészen a 80-90-es évekig bővítették, az evolóció látható a Jóbarátok főcímzenéjének feldolgozásában is.

A csapat a siker hatására hamarosan kimozdult az alapító nappalijából és mára több amerikai és európai turné van a hátuk mögött. Magyarországon is több alkalommal koncerteztek. Ezek meglehetősen látványos összejövetelek, mivel a közönség megfelelő kosztümökkel próbál igazodni Scott Bradlee és zenésztársainak vintage stílusához. Csapatokban érkeznek a húszas-harmincas évek divatja szerint öltözött emberek, kalapokban, szipkával, a nők gyöngysorban, ejtett derekú ruhában. A PMJ-nek természetesen magyar kötődésű tagja is van: Sarah Reich (az első videó sztepptáncosa) sztepptáncos édesapja magyar.

Scott Bradlee és a csapat videóit a PMJ csatornáján lehet követni

További cikkekért kattints!

A klasszikus zene is lehet izgalmas

10 őrült megoldás – tárgyak hangszerekből

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!