Az április 23-i könyv napja (World Book Day) alkalmából összegyűjtöttük azokat a kötetek, melyek valami miatt sokat jelentenek nekünk.
A könyv világnapjának ötletét egy katalán hagyományra vezetik vissza. Katalónia védőszentjének, Szent Györgynek a napján, Diada de Sant Jordi-n
a hagyományok szerint könyveket és rózsákat ajándékoznak egymásnak az emberek.
A könyv napját egyébként országonként eltérő időpontban ünneplik, de több helyen is április 22-23 környékére esik. Az UNESCO hivatalosan április 23-át, Miguel de Cervantes (1547-1616), a Don Quixote írója halálának napját nevezte ki a könyv és a szerzői jogok napjának. Ekkor a könyvek és az olvasás fontosságára hívják fel a figyelmet.
Edith Eva Eger: A döntés
Örökké megmaradnak bennem azok a könyvek, amelyek nem csak új gondolatokat ébresztenek és elgondolkodtatnak, hanem amelyek mondanivalójukkal egyszerre gyönyörködtetnek és szólítják meg a lelkemet. Éppen ezért nem könnyű csupán egyetlen könyvet kiválasztani, és arról kijelenteni, hogy az a legjobb könyv, amit valaha olvastam, amikor annyi, de annyi fantasztikus könyv és történet van, mint például Isabelle Allende: Japán szerető című könyve, Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek, Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap, Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Kepes András: Istenek és emberek…
De mégis, ha egyetlen művet kell kiemelnem, akkor az most Edith Eva Eger: A döntés című könyve, amely talán a legnagyobb hatással volt rám az olvasmányaim közül. A magyar származású, ma már a 90-es éveiben járó pszichológusként dolgozó asszony csodálatos túlélés története ez, amely sokszor kínzóan fájdalmas és megrázóan embertelen, míg máskor meghatóan emberséges. Tele van örökre belénk égő pillanatokkal, amelyeken keresztül meglátjuk, hogy valójában mennyire erős is az ember és bármit képes túlélni. A náci haláltábor retteneteit átélő fiatal lány belső útja megmutatja, hogy az életünk a mi kezünkben van és még a legborzalmasabb körülmények között is ott van a kezünkben a döntés, amellyel felszabadíthatjuk önmagunkat. Ez a könyv maga a katarzis, rengeteg könnycseppel és gyönyörű felismeréssel…
Szöllősi Tímea
Szabó Magda: Abigél
Számtalan kedvenc könyvem van, mindenféle műfajban a sci-fitől a történelmi regényeken át a krimikig. Ha mindet egy listára tenném, olyan hosszú lenne, hogy egy cikkbe bele sem férne.
Ha muszáj mégis egyet kiemelni, akkor Szabó Magda Abigél című regénye, amit gyermekként olvastam először. Az igazán jól megírt regényeket többször is el szoktam olvasni, és élvezettel fedezem fel egy-egy új rétegüket; az Abigélt, amióta csak az eszemet tudom, minden évben egyszer elolvasom. Az érzelmi kötődéshez hozzátartozik az is, hogy kislánykoromban a szomszédok néha Abigélnek szólítottak, mert szerintük annyira hasonlítottam a regényből készült film főszereplőjét alakító színésznőre, Szerencsi Évára.
A történet a második világháború alatt, az 1943/44-es tanévben, egy vidéki, bentlakásos református leánygimnáziumban játszódik. A fő cselekmény, a Matula Intézetben zajló események mögött a háttérből kúszik elő és tolakszik egyre agresszívebben a kor történelme a háborús propagandával és a háborús eseményekkel.
Az alaptörténet szerint Vitay Georginát édesapja íratja be a gimnáziumba. A budapesti lánynak minden szokatlan, minden új, minden rideg. Nem érti, nem érzi a Matula igazi lényegét, és eleinte azt sem érzékeli, milyen nagyszerű emberek veszik körül. Állandóan bajba keveredik, míg végül egy titokzatos, ismeretlen jótevő, Abigél siet a segítségére.
A regényben nagyon tetszenek a cselekvő nők, akik kezükbe veszik a saját sorsukat és mások életének alakulását is: Zsuzsanna testvér, Horn Mici, Gina, Bánki Anna, akik még egy olyan szűk mozgásteret biztosító korban is valamilyen módon aktívak voltak, és nem elégedtek meg a passzív női szereppel.
Izgalmas az is, ahogyan Szabó Magda érzékelteti a merev református iskola légkörét, és ebben különösen érdekes az igazgató, Torma Gedeon alakja. Gyermekként nem értettem a motivációit; korlátolt, konzervatív kockaként tekintettem rá. Felnőtt, hívő emberként értettem meg Torma Gedeont, a szigorúságát, az egyenességét, azt, hogy valóban felelősségteljesen kíván gondoskodni a rá bízott életekről, azt, hogy olyan ember, aki az adott szavát megtartja. Nem lehet, és nem is kell minden egyes döntésével egyet érteni, de akitől tanulni is lehet tőle, többek közt következetességet, és azt a feltétlen bizalmat, amit Megváltója iránt érez.
Aki még nem olvasta a könyvet annak szívből ajánlom az Abigélt. És természetesen a regényből készült filmet is.
Szegedi Éva
Roppant nehéz kiválasztani a rengeteg remek olvasmányélményem közül a kedvencemet. Egyrészt azért, mert irodalmat is tanítok, így megannyi írót, regényt, történetet oktatok, olvasok, elemzek. Másrészt azért is nehéz a választás, mert életkoronként, életszakaszonként változik, hogy mi az, ami mély benyomást tesz rám, megfog, épít, tölt.
Madách Imre: Az ember tragédiája
Ha ki kell jelölni mégis azt a bizonyos kedvencet, akkor (A kis herceg mellett) mindenképp Az ember tragédiája az, aminek minden egyes mondata, gondolata csodálattal tölt el. Madách ugyanis elképesztő, hogy mennyi mindent tudott, érzett az ember vágyairól, eszméiről, a férfi-nő viszonyrendszerről. Nem biztos, hogy középiskolában érkezik meg az ember abba az állapotba, hogy felfedezze ennek az emberiségkölteménynek a súlyát, értékét. Nekem is el kellett jutnom egy korba ehhez.
Madách drámai költeményét nem lehet elégszer elolvasni, minden alkalommal találok benne egy újabb szédítően érdekes mondatot. Nem csoda, hogy sok szállóige való ebből a műből, mint például ez:
„Szerelem és küszködés nélkül mit ér
A lét”
A 100 legszebb nő a festészetben
A 100 legszebb nő a festészetben című albumot rengetegszer leveszem a polcról. A mutatós könyv az antikvitástól az avantgárdig festőzsenik munkáin keresztül mutatja meg, hogy miként változott a nők szerepe, a nőiség kultusza, a nők megjelenítésének módja a különböző korokban.
Azért szeretem ezt a csodaszép albumot, mert a profán érzékiség, a szemérmetlen erotika, a merész bujaság, és a kimért elegancia egyszerre megvan benne.
A női sokszínűség megannyi árnyalat itt van az oldalakon: extravagáns szeretők, kitárulkozó modellek, hűséges feleségek, tiszteletreméltó szentek, sejtelmes múzsák. Giorgione Alvó Vénuszától Leonardo Mona Lisa-ján át Warhol Marilyn Monroe-jáig tart a kalandozás a női arcok és testek ecsettel megteremtett misztikus világában. Jó, hogy kézzel fogható módon, lapozható formában is elérhető ez a sok szépség.
R. Szabó Zsuzsa
Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Női regény a szó legpozitívabb értelmében. Nők történetei, érzései, cselekedetei állnak a középpontban, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének mellettük, körülöttük férfiak, sőt van, aki boldog házasságban él. A támogató férj itt azonban csak mellékszereplő, a krimiszerű feszültséggel felépített regény női mintákat, életmegoldásokat ütköztet.
A tökéletes amerikai kisváros tökéletes amerikai családja találkozik egy folyton utazó fotóművésznővel és lányával. A két eltérő életforma nemcsak a gyerekeket, de az anyákat is szembesíti saját életükkel és választásaikkal. Celeste Ng olyan témákat feszeget könyvében, amikről nem szokás beszélni, mint a lányok szexuális érése, vágyai, a gyerek örökbeadás, örökbefogadás. A regény ráadásul nem foglal állást, mindegyik szereplő nézőpontját átélhetően mutatja be, az olvasójára bízza, hogy eldöntse, kivel ért egyet. A 90-es években játszódó, több történetszálat mozgató kötet végig fenntartja a feszültséget és nemcsak arra derül fény, hogy a család legkisebb gyereke miért gyújtotta fel a szülei házát, de útközben több más rejtély is kiderül.
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
A kortárs magyar szerzők, különösen a nők kicsit radar alatt maradnak, pedig megérdemlik a figyelmet. Mán-Várhegyi Réka kötetében a napjaink Budapestjére, az értelmiségi körökbe kalauzolja olvasóját. A főszereplő és a nézőpont, vagyis hogy kinek a szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, az fejezetenként változik.
Egy vidéki szociológus hallgató lány, az egyetem elismert professzora, a külföldről hazatérő elismert kutatónő és rokonaik, ismerőseik, akik néha csak lazán, de mind kapcsolódnak egymáshoz. Különös játék, ahogy a női generációk között váltakozó történetszállal megismerhetjük az anya és a nagyanya érzéseit és motivációit is – mindezt lányaik érzéseinek tükrében. Ugyanez a játék megismétlődik a párkapcsolatokkal és a felek eltérő nézőpontjaival. A történet közepétől pedig a magyar valóság átúszik valamilyen alternatív sci-fi univerzumba, melynek értelmezését a szerző az olvasóra bízza.
Borbély Zsuzsa
További cikkeinkért kattintson!
A magányos vénlány, aki szexmentes románcokat írt – Mítoszok Jane Austenről – és a valóság!
