Szánhúzás az Északi-sarkkörön

Hat alaszkai huskyval a hómezőkön…

Egy magyar kislány gyermekkori álma volt, hogy egyszer szánhúzó lesz. Három évtizeddel később hat alaszkai husky repítette a végtelen sarkvidéki hómezőkön…

A télen és nyáron egyformán hófehér, rideg táj nem embernek való. A hőmérséklet nappal is olyan alacsony, mint Közép-Európában a leghidegebb téli napokon. Az Északi-sarkkör extrém hidegében mégis vannak, akik extrém sporttal bizonyítják akaratukat, bátorságukat, állóképességüket.

 

Szibériai husky avasi panelban

Szigetvári Eszternek gyermekkori álma volt, hogy szánhúzó lesz. Olvasta Jack London regényét a szánhúzók világáról, tudott a világhírű Iditarod szánhúzó versenyről­, és teljesen a hatása alá került. Amikor egy kislány azzal áll a szülei elé Miskolcon, hogy az Északi-sarkkörön szeretne kutyás szánon állni, és megbirkózni a feladattal, annak bizonyára nagy sóhaj és legyintés lenne a vége. Butaság, lehetetlen, majd kinövöd – egy gyerek fantáziája végtelen, ez is csak egy hóbort; ezt gondolhatják az ősök. Eszter azonban valóban komolyan gondolta, és legalább azt kikönyörögte, hogy a szülei vegyenek neki egy szánhúzó kutyát. Így lett a kilencvenes években egy szibériai husky kutyusa – Miskolcon, egy avasi panelház hetedik emeletén.

„A kutyám itt eléggé tájidegen volt, de én nagyon boldog voltam vele – emlékszik vissza arra az időre Eszter. –  Brendának később lettek kicsinyei, jártunk vele kutyakiállításra, és jó néhány évig tartott ez a szerelem. A felnőtt életem viszont teljesen más irányt vett, és kicsit meg is feledkeztem ennek az álomnak a megvalósításáról, egészen 2016 nyaráig. Ekkor az érettségi találkozónkon mindenki felolvasta magáról azt a kis »jóslatot«, amit egymásról írtunk érettségikor, 1996-ban, hogy kiből mi lesz húsz év múlva. Rólam az akkori osztálytársaim azt írták, szánhúzó versenyző leszek. Persze jót nevettem ezen, mert minden lett belőlem, csak az nem. Elvégeztem a műszaki egyetemen a környezetmérnöki kart, minőségirányításról szóló diplomát szereztem, és sokáig dolgoztam mint protokoll- és rendezvényszervező.

Nem sokkal az érettségi találkozó után épp Erdélyben jártam, amikor a közösségi médiában megláttam egy nemzetközi felhívást – azonnal megdobbant a szívem. Tudtam, hogy ezt nekem írták ki. A kampány szerint az, aki a legtöbb szavazatot kapja, elindulhat egy ötnapos sarkvidéki szánhúzó útra, méghozzá úgy, hogy minden felszerelést, a ruhától a kutyákig megkap, sőt, fel is készítik. Felhívtam videós barátomat, elkészítettük a reklámfilmemet, és utána egy hónapig szinte napi nyolc órában azon dolgoztam, hogy a közösségi médiában minél több szavazatot gyűjtsek.”

A világon 1600-an pályáztak a lehetőségre, végül 26 versenyző került be, köztük egyedüli magyarként Eszter is. A sok ismeretlen támogatónak köszönhetően ő kapta Magyarországon a legtöbb, csaknem 14 ezer szavazatot! Néhány hónap múlva, 2017 tavaszán pedig már Stockholmban találta magát, ahol két napig elméleti képzést kapott, aztán már a szán mögé is állhatott.

Eszter valóban semmit sem tudott a szánhúzásról, de fizikailag készült a nagy kalandra. Azt, hogyan irányítsa a kutyákat, nem tudták neki elmagyarázni, meg kellett tapasztalnia. Állj a szánra, és majd meglátod! – mondták.

 

Mindig kapaszkodj!

„Az első szabály az volt, hogy mindig kapaszkodnom kell! Bármi történik, a szánról nem eshetek le. Ha mégis, a kutyák hátra sem néznek, tovább rohannak, még örülni is fognak, hogy kevesebb súlyt kell húzniuk. A másik tanács az volt, hogy fél szemmel mindig a kutyákat nézzem. Rajtuk múlik minden, nagyon nagy becsben kell tartani őket. Mi profi kutyákat kaptunk, alaszkai huskykat, 6 kutyát egy szánhoz. Elöl volt a falkavezér, az ész. A többiek már az erőt képviselték. A fékezést kellett még korán megtanulnom, ez is a legfontosabb mozdulatok egyike volt. Ezen a vidéken nappal is mínuszok vannak, mínusz 10–15 Celsius-fok, éjjel a hőmérséklet tovább csökkent. Kesztyű nélkül nem lehetett semmihez sem hozzáérni, különben odafagyott volna a kezem. Háromfélét is kaptunk belőle, egyet a finomabb mozdulatokra – ha például sátrat vertünk, és érezni kellett a szerszámokat –, a másik kettőt a hideg ellen, az egész napos irányításhoz.”

Az öt napig tartó túra valóban nagy kaland lett. Esténként sátrat vert a csapat, a kutyákról a résztvevőknek maguknak kellett gondoskodniuk. Enni természetesen mindig ők kaptak először, és ők térhettek elsőként nyugovóra. Az élmény és a túlélés összefonódott.

„Ilyen közel a természethez extrém körülmények között még sosem voltam korábban – magyarázza Eszter. – Sok mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg. Például megértettem, hogy ivóvizem akkor lesz, ha este megmelegítem a havat, és a kulacsba töltöm, de azt nem tudtam, hogy a kulacs huszonnégy óráig tartja a hőt; amit forrón töltök bele, az nem fog kihűlni. Másnap az első kortynál megégettem a számat, estére pedig valósággal kiszáradtam, mert egész nap nem tudtam inni. Szomjúságot nem éreztem, de reggelre legyengültem. A következő nap már okosan, hűtött vizet tettem el az útra. Élveztem a táj szépségét, hogy mindenre vigyáznak, a szemetet vittük magunkkal, nem törhettünk le a tábortűzhöz még élő faágakat. Viszont megtanultuk, hogyan kell kevéske, száraz fakéregből tüzet csiholni. Az út nagyban megváltoztatta az életemet! Ma már a saját lányomnak is azt tanítom, hogy nem szabad feladni az álmainkat, mindent meg kell értük tenni.”

***

Fjällräven Polar, a sarkvidéki expedíció

A svéd túrafelszerelés-gyártó 1997 óta évente rendezi meg az egyhetes kutyaszános túrát az Északi-sarkkörön azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: minőségi felszereléssel és megfelelő felkészüléssel az extrém kalandokra hétköznapi emberek is vállalkozhatnak. A norvég Signaldalen völgytől a svéd Väkkäräjärviig tartó 300 kilométeres út előtt a résztvevők többnapos képzésen vesznek részt Stockholmban, ahol különböző workshopokon készülnek fel a sarkköri viszonyokra. Ez elengedhetetlen a túra sikeres teljesítéséhez, hiszen amellett, hogy itt a kutyaszán irányítását, a helyes öltözködés, ételkészítés és a hóban történő sátorverés fortélyait is elsajátítják, lélekben is fel tudnak készülni a civilizációtól való teljes elszakadásra.

A Fjällräven Polar 2018 sarkköri kutyaszános túrára 2017 végén, egy hónapon át bárki jelentkezhetett a világon. 2018 áprilisában húszan vághatnak neki a távnak, ketten Közép-Kelet-Európából. A résztvevők utaztatásáról, felkészítéséről, az út során használt felszerelésekről, valamint az étkezésről is a szervező svéd túrafelszerelés-gyártó cég gondoskodik.

(Fotók: Szigetvári Eszter és Fjällräven)

Kapcsolódó cikkünk: Kollekció a fenntarthatóság jegyében