Az első síélmény

Síelni megtanulni sohasem késő!

Az egyik legegészségesebb sportág a síelés. Kinn vagy a jó időben a szabad levegőn, jól megmozgatod az izmaidat, miközben szárnyalhatsz, élvezheted a világot.

Aki azt várja, hogy valódi kezdőként órák alatt megtanul síelni, az csalódni fog. A síelés semmiben sem különbözik az úszástól, nem kezdjük rögtön a mély vízben: nem csúszunk le már második nap a piros pályáról. Technikai tudás, jó kondíció és a megfelelő terepviszonyok ismerete nélkül nem mi leszünk a pálya ördöge. A kezdők első három–négy napja azzal telik, hogy megszokják a lécet, és csak sík terepen csúszkálnak vele. Van, hogy csak a fél lábukra csatolnak lécet, van, hogy már mindkettőre. Talán ez a legkeservesebb időszak: a kisebb buckákra is gyalog kell feltrappolni, és még tárcsás felvonó sincs a síelő feneke alatt. Fontos megszokni az eszközöket: a bakancs szorítását, ami védi a lábat, a síléc talpát, ami nagyon jól tud siklani, a bot szerepét.

Amikor már biztonsággal megállunk a lábunkon, jöhet a siklás – kicsiben –és a manőverezés. Nem csupán megállni kell tudni, akár a pálya közepén, de a megfelelő irányokba mozdulni nagyobb sebesség vagy netán jeges és kiszámíthatatlanabb pálya esetén is. A kezdők szakszava a hóeke – és mindent addig kell gyakorolni, amíg már reflexszerűen, beidegződve megy. Amikor már nem okoz gondot a helyes síalapállás. A térd- és a kéztartás megfelelő, tudunk haladni a síléccel, megfordulni és esésből egyedül felállni, no akkor jöhet az ismerkedés a sílifttel. Profi pályákon a kezdőket csak kis és lankás szakaszra viszi fel az első sílift, ahonnan erős koncentrációval és megfelelő bátorsággal lehet végül élesben is lecsúszni, nagyobb szakaszon gyakorolva az addig tanultakat. Ilyenkor alakulnak ki az egyensúly-visszanyerő reflexek, a testet eleséskor védő reflexek, a sebességszabályozás reflexei és a két láb összhangjának beidegződései, illetve a sí irányításával, kanyarításával kapcsolatos beidegződések.

Ha mindez sikeresen megy, jöhet a következő szakasz, amkor már nemcsak a begyakorlásé lesz a hangsúly, hanem a következő tananyag elsajátítása is. Ekkor tanítják meg, hogyan alkalmazkodjunk a körülményekhez: a változó lejtéshez, a keményebb vagy jegesebb hóhoz, a kisebb hepehupákhoz. Megtanuljuk a kanyarodás utáni élhasználatot, a bothasználatot és a „hegytámasz” nevű lépőlendületet. A hóekézést lassan felváltja az élezés.

A következő szezonban pedig már mondhatjuk azt, hogy nem vagyunk teljesen kezdők!

A kezdő síelők 10 pontja

  1. A pályán mindig neked kell figyelned az előtted lévőre!
  2. Ismerd meg, mit jelentenek a síterepen használt táblák!
  3. Mutogatáshoz soha ne a síbot végét használd, hanem a markolatot fogva a kezedet!
  4. Ne a pálya közepén állj meg pihenni, hanem mindig a szélén!
  5. Pályakereszteződésnél fokozottan figyelj másokra!
  6. Ha bármilyen felszerelést találsz (kesztyű, síbot, sapka), tedd a pálya szélén lévő széljelző póznára, a tulajdonosa először itt fogja keresni, pláne, ha a felvonóról ejtette le!
  7. Az értékesebb dolgokat add le a pálya alján lévő felvonókezelőnek. Ha elhagysz valamit, Te is így találhatod meg.
  8. A felvonóról semmit ne dobj le!
  9. A felvonókabinhoz való topogás során a vállra vett síléccel ne forgolódj! Ha elbírod, inkább a kötésnél fogva, függőlegesen vidd a lécet!
  10. Mindig legyen nálad fényképes igazolvány!

(Fotók: Intersport Síaréna Eplény, Dachstein Foto Raffalt)