Maserati Ghibli V6 SQ4: Kihívók nélkül

 

 

Esik az eső, és az előrejelzés szerint a hétvégén sem fog változni az időjárás. Egyetlen jó hír csupán,  az, hogy péntek van, és itt a hétvége. Ez már önmagában egy remek hír, de van itt még valami, ami függetlenül az időjárástól az évszaktól, a napszaktól, igazán szinte bármitől, mert bármikor felvillanyoz… Ez pedig a tudat, hogy a hétvégén az általam legkedveltebb autó volánja mögé ülhetek…

Évek óta tesztelek autókat, amelyekről aztán különböző portálok hasábjain lehet olvasni. Nekem is, mint mindenkinek, megvannak a kedvenceim, és örülök annak, hogy sokszor nem egyezik a véleményünk a „rutinos rókákkal”, vagyis a szakma nagyjaival. Gyermeki őszinteséggel tudok rajongani sok modell iránt, ami még legalább nyomokban tartalmaz valami „fűszert” a régi világból, amikor még  csak vezetni kellett őket. Szeretem, ha van visszajelzés a kormányról, ha üvölt a motor, főleg, ha négynél több henger adatik meg benne, pláne ha ámulatba ejtő a formája. Igen, itt már nagyon sokan kiestek a körből, hiszen sokszor, már ha egyetlen összetevő is teljesül, örülhetünk.

 

Maserati Ghibli: igen, az azírás egy vallomás, amely a nagy Ő-nek szól, már ami a négykerekűeket illeti. Az első találkozásunk óta ezt érzem, pedig nem egy „randin” voltam már azóta, de hiába… Időről időre összetalálkozunk, és mindig ugyanolyan élmény, mint az első alkalommal. A megújult külső ugyan csak finom reformot hozott magával, de ezek a változtatások, ha lehet ilyet mondani, még szebbé varázsolták. A hűtőrács kicsit háromdimenziósabb hatást kapott, az első lökhárító pedig még sportosabb formátumot. Más színekben is káprázatosan néz ki, de ebben a grafitszürke kivitelben egészen elképesztő. Azt sem bántam, hogy esett az eső, minden ráhulló esőcsepp, mint egy drágakő, úgy gurult le a motorháztetőn. Vonalai továbbra is lenyűgöznek, a sportautó és a luxus szedán jegyeit egyaránt hordozza magában. A szigorúra formázott orr, olyan, mint egy kígyó, amely épp lecsapni készül az áldozatára. Méretre csaknem megegyezik a német felső középkategóriás társaival, de az olaszok ceruzája pont annyival rajzol szebben az övéknél, hogy arányai megtévesztőek.

WLTP, down sizing, és hasonló fogalmak röpködnek az autógyártók felhőjében. Nagyon remélem, hogy lesznek dolgok, amelyek sohasem változnak, és nem tűnik el ez a fajta karakter az éterből, mert végzetes bűn lenne. A beülést követően bal oldalon keressük a Start gombot, és készüljünk fel arra, ami vár minket… Arra a fajta élményre, és őszinteségre, amire ma már nagyon kevés példa van a világon. Ha Maseratival közlekedünk, készüljünk, arra, hogy olyan dolgokban lesz részünk, amire nem is gondolnánk. Gondolok itt arra, hogy nem a rosszindulatú megjegyzések és negatív hátsó gondolatoknak válunk a céltáblájává, hanem őszinte elismerő pillantások öveznek minket. márkafüggetlen alázattal párosulva.

Az  enyhe forgalom és a késő esti időpont kiváló lehetőség arra, hogy kicsit élvezhessük a hangját. Ehhez nem szükséges gyorsan haladni, bármely sebességfokozatba kapcsolva, 4000-es fordulat környékén, olyan orgánummal kezdi a világba harsogni jelenlétét, amire csak az olasz autóipar termékei képesek. És ez feltűnik másnak is, amikor a piros lámpánál mellém gurul egy BMW 6-os Cabrio, és a sofőr leengedett ablak mellett csupán annyit mond, hogy gratulál a választáshoz, mindenki kihúzná magát az ülésben. Időm sincs megköszönni, és megmagyarázni, hogy én csupán egy szerencsés flótás vagyok, aki egy hétvégére részese lehet az élménynek, de ennyi hedonizmus jár az életben. és már megyünk is tovább.

A másik élmény is csak megerősítette bennem az „jövőbeni birtoklási vágyat”: amikor a III. kerület egyik ismert gasztroudvarában, ahol a Porsche-k és BMW M4-ek szinte sorban állnak, odajön egy érdeklődő, azzal kérdéssel, hogy „Ne haragudjon, de ez V8?”, és a választ követően, csak annyit mondott, hogy: „Uram, ez nem zúg, hanem énekel”. És tényleg, ez nem egy egyszerű szólam, ez egy „choir”, amelyben szinte nincs két egyforma dallam. Alacsony fordulaton mélyen dorombol, magasabb tartományban pedig érces hangon üvölt, és ha ügyesek vagyunk, a kormány mögötti fülekkel kicsit még tudunk játszani a hangjával…

Van tőle gyorsabb és erősebb, de nagyobb vezetési élménnyel egyik sem bír. A motorja egy 3 literes V6-os ikerturbóval ellátott erőforrás, nehezen elképzelhető, hogy a benne lakozó 430 lóerő kevésnek bizonyuljon. Tény, kell neki a fordulat, ha igazán azt szeretnénk, hogy elemében legyen, ezt meg is hálálja a korábban emlegetett hangjával. Ne feledjük ,ez egy sport szedán, és a hangsúly abszolút a sport jelzőn van: rettenetesen elegáns, de a vérében temérdek adrenalin lakozik, amely a versenyzésre termett. Arra a fajta versenyzésre, amit még akkor űztek, amikor nem pénz, hanem tehetség alapján lehetett valaki pilótája egy ilyen utcai versenyautónak. Az elegancia, a stílus a kezdetektől ismérve a márkának, nincsenek kompromisszumok a megalkotásánál.

Az utastérben történt apróbb változtatások csupán finomítottak a miliőn. Apró jelvények, büszkén feszülnek a beltér különböző pontjain, hangsúlyozva a márkát. Ez inkább egy sportosabbra szabott kivitel, a fekete szín dominanciáját a piros cérnával varrás megtöri, hangsúlyozva az igazi egyéniségét. A váltófülek működését tanítani kellene világszerte minden gyártónak, még állóhelyben kapcsolgatva is akaratlanul beleképzeljük magunkat egy szerpentinen való élményautózásba.

Talán ez most érezhetően nem volt pártatlan írás. Mielőtt bárki pálcát törne a fejem felett, javaslom, hogy menjen be a Váci útra és legyen részese az élménynek, legalább statikus formában. Nyissa ki a Maserati ajtaját és üljön bele: hunyja be a szemét és szívja be az igazi olasz bőr illatát, fogja meg a kormányt. Ha pedig valaki olyan szerencsés, hogy megengedheti magának, az ne habozzon a kéréssel, ragadja meg a kipróbálás lehetőségét, és adja át magát a Maserati-életérzésnek…