Kaliforniai sivatag: rejtelmek a Halál Völgyében

A Death Valleyt látni kell. Bár a Halál Völgye, túl lehet élni. Az élmény pedig felejthetetlen.

 

A Death Valleyhez Las Vegason át vezet az út. Tapasztalt utazók állítják:  alig van élvezetesebb kalandozás, mint Los Angelesből elindulni, és kikötni Las Vegasban. Mert az út valóban különleges: végigautózni a Mojave-sivatagon, mindezt úgy, hogy tevének, karavánnak de autócsordának sincs nyoma. A sivatagban – melyet azért itt-ott növények, bokrok, sőt bozótosok is tarkítanak, és ezért inkább sztyeppének lehetne nevezni – autós turista a korlátlan szabadság érzésétől részegül meg. Bár sebességmérő traffipaxokat sehol sem látni, senki sem tapossa a gázt, hiszen minek. Nincs autó, amit le kellene hagyni, nincs város, amit gyorsan meg kellene nézni, csak betonszalag vagy aszfaltcsík, amely nyílegyenesen hasít a végtelenbe.

 

Az út Vegasig

A Los Angeles-i reptértől mindössze 6–8 órányira van a „bűn fővárosa”, a szerencsejátékosok Mekkája, azaz Las Vegas.  Az odavezető 15-ös számú országút van akinek dög unalom, másnak viszont a végtelenség páratlan élménye. A látszólag semmibe vezető út mellett a Mojave-sivatag, a ritkafüves valami.

Oázis helyett az első kötelező megálló Barstow, mely többek közt arról nevezetes, hogy itt nyílt meg az első outlet mall, azaz a leértékelt holmik nagyáruháza. Amúgy e kisvárosban egy sor remek múzeum található: a  Mojave  River Valley Museum, a híres 66-os utat bemutató Route 66 Mother Road Museum, és a sivataghoz jó útmutatót kínáló Desert Discovery Center.

Tovább suhanva a 15-ös Interstate úton, különleges megállóhelyet kínál a Mad Greek kávézó – hol másutt, mint a sivatag egyik parkolójában. Eltéveszteni nem lehet, mert előtte magasodik a világ legnagyobb hőmérője.

 

Ami a Stripen túl van…

Las Vegas tengelye és központja a várost átszelő út, a Strip. Ennek két oldalán találhatók a híres nagy hotelek: a Belaggio, a Ceasar’s Palace, a New York–New York és társaik. Persze ez a hatalmas város, melyet ma már több mint 3 millióan laknak, inkább a szórakozás és nem a nyerőautomaták Eldorádója. Remek show-műsorokkal, újcirkusszal, fantasztikus éttermekkel és diszkókkal. És nem utolsósorban innen a legkönnyebb elérni a környék nevezetes látnivalóit: a Hoover-gátat, a Pink Canyont és a Death Valleyt.

 

A sivatag közepén folyik a Colorado folyó, amely rekkenő melegben is jéghideg vizével csábít fürdésre. Ez csak edzett, jó fizikai állapotban lévőknek jó testedzés. A gáttól nem messze egy indián specialitás számít kihagyhatatlannak: a Skywalk. A Grand Canyon peremére épített üvegpadlózatú kilátóra a belépés ugyan nem olcsó, de a Skywalk alatti látvány szó szerint lélegzetelállító. Akinek pedig van pár napos ideje egy raftingra, ne hagyja ki a Hulapai indiánok által szervezett túrát. A kényelmes utazóknak motoros gumitutaj „dukál”, amit egy kedves vagy mufurc indián vezet. A folyón felfelé haladva testközelből látni a Grand Canyon szikláit és a Colorado folyó medrében élő növényvilágot, majd az egynapos túra végén helikopter szállítja az utasokat a kanyon peremére.

 

 Kietlen, kopár és meleg

A kietlen, kopár és roppant meleg vidék érdekes módon azóta mágnesként vonzza a látogatókat. Las Vegasból körülbelül egyórás autózással érhető el a völgy, ahol egy sor érdekességet lehet megtekinteni, a leghíresebbeket egy körút során.

 

A Badwater-medence az Egyesült Államok legmélyebben fekvő pontja, 86 méterrel van a tenger szintje alatt. A tóban források törnek fel, ezért itt mindig van víz. Télen több, nyáron kevesebb, mert hamar elpárolog. A tó vize háromszor sósabb a tengernél (innen a hely neve). Ennek ellenére több állat és növény él itt, köztük a sehol máshol elő nem forduló, mikroszkopikus méretű Badwater csiga. A legmélyebb pont valójában nem is itt van, hanem néhány kilométerrel nyugatabbra. A táblát a forráshoz tették, mert a pontos hely a vízmosások miatt folyton változik, és a különbség amúgy is nagyon kicsi. A tó mellől indul évente a világ egyik legextrémebb és legnehezebb versenye, a Badwater-maraton. A futóknak 217 kilométert kell megtenniük a Mount Whitney-hegy – ez utóbbi az Egyesült Államok megmagasabb pontja! – lábáig. Út közben három hegyvonulaton kelnek át, összesen vagy négyezer méter szintemelkedéssel!

 

Völgymúlt

Az első fehérek állítólag a kaliforniai aranyláz idején érkeztek a Death Valleybe, még 1849 októberében.  A legendák szerint egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800 kilométeres kerülőt. Az első akadályoknál többségük visszafordult, de 20 szekér továbbhaladt. Két hónapig bolyongtak hegyeken és sivatagokon át, mire Death Valleybe értek. A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehet átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez is jutottak, szekereiket pedig felhasználták tűzifának, hogy a húst megsüthessék. Gyalogszerrel indultak tovább és végül a Walkers Passon át sikerült kijutniuk. Nem tudták, de útjuk legnehezebb része a Mojave sivatagon még hátra volt. Egyikőjük elmenőfélben még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” szavakkal búcsúzott a völgytől.

 

A Dante’s Peak,  Dantes View  a Badwater fölé magasodó 1700 méteres hegy csúcsa. Fantasztikus kilátás nyílik az egész völgyre. Itt általában 10-15 °C-kal hidegebb van, mint a völgy alján, ami a nyári melegben különösen vonzóvá teszi. A Pacific Coast Borax bányavállalat nevezte el a helyet, Dante Alighieri Isteni színjátéka után, mert olyan a kilátás, mintha a mennyből néznénk a purgatóriumot.

A Devil’s Cornfield azaz az ördög kukoricása egy különleges örökzöld növényből álló mező. A növényt angolul arrow weednek (latinul: Pluchea sericea) nevezik, de a névhasonlóság ellenére nem egyezik meg a magyarul nyílfűnek nevezett növénnyel. Az arrow weed körülbelül 1,5–2 méter magas, egymástól 2–3 méterre lévő bokorszerű csomókban nő. Érdekessége, hogy a sós földben gyökerező növények kicsit kiemelkednek a földből, mintha egy kis só- vagy földoszlopon állnának. Nevét onnan kapta, hogy az őslakosok nyílvesszőt készítenek belőle.

 

A Devil’s Golf Course (az ördög golfpályája) a Death Valley talán legérdekesebb képződménye. Sziklakeménységű sókristályokból álló, csipkésen töredezett felszínű mező, milliónyi egymásba kapcsolódó, szabálytalan, 10–50 cm átmérőjű mélyedéssel. A sok egymásba érő lyuk miatt néhol inkább göröngyös talajnak tűnik. Közelről nézve láthatóvá válnak a mélyedésekben megbúvó apró sókristály-barlangok, melyekből a mező felépül. Nevét onnan kapta, hogy ezen a talajon csak az ördög tud golfozni.

Homokdűnék is vannak ám! A legmagasabb dűnék vagy 30 méter magasak, ám a nagyok mellett sok kisebb is van. Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek. A nemzeti park északi részén még két kisebb kiterjedésű dűnecsoport, az Eureka Dunes található. Ezek magasabbak, akár 200 méteresek is lehetnek, de nehezebben is megközelíthetőek, autóval földúton.

 

A Racetrack Playa misztikus helyszínnek számít, mely rejtélyesen mozgó köveiről híres. A terület teljesen sík és vízszintes, a 4,5 kilométerre lévő két vége között mindössze 4 centiméter(!) a magasságkülönbség. Az év nagy részén száraz, néhány centiméteres darabokra töredezett agyagréteg borítja, növényzete nincs. A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki. Itt találhatóak az akár több mázsás súlyt is elérő vándorló vagy vitorlázó kövek, amelyek több száz méteres csíkokat húzva maguk után változtatják helyüket a síkságon, mozgás közben azonban még senki nem látta őket.

 

Luxusvilla a kanyonban

A Scotty’s Castle a völgy északi részén, a Grapevine-kanyonban található spanyol villa. Scotty, azaz Walter Scott aranybányász és szélhámos, több üzletembert is megkörnyékezett, hogy fektessenek be nem létező bányájába. Albert Johnson chicagói milliomos belement az üzletbe, de miután nem jött a várt nyereség, személyesen ment a völgybe. Az asztmás Johnson állapota a völgy száraz, meleg klímájában meglepően gyorsan javulni kezdett, és felesége rábeszélte, hogy építsenek ott egy luxusvillát. Az 1922-ben kezdődött építkezés kétmillió dollárt emésztett fel. Közben Scotty elterjesztette a pletykát, hogy a házat a bányászott aranyból építette, és ezt bölcsen Johnson is megerősítette. Az épület pompája és a hozzá tartozó történet sok ezer embert vonzott, a magánvillából prosperáló vendégház lett. Johnson a luxusvillát a Gospel Foundationre hagyta.

 

Zabriskie Point – a leghíresebb. Világhírűvé Michelangelo Antonioni filmje tette. Az 1970-ben forgatott film a varázslatos, szavakkal nehezen leírható szikla-folyamról is felejthetetlen képsorokat rögzített. A valóság azonban ennél lenyűgözőbb – főleg napkeltekor és napnyugtakor, amikor a sziklák alakját kihangsúlyozzák a sötét árnyékok. (A Zabriskie Pointot Christian Brevoort Zabriskie-ről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el.)

 

A furcsa alakú sziklák anyaga aleurolit (iszapkő), ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, ha azonban víz éri, felpuhul. A Death Valleyben ritkán esik, de akkor hirtelen, nagy mennyiségben. Mivel az iszapkövön nincs növény, nincs ami megtartaná a vizet, így az eső rögtön le is folyik a szikla oldalán, kis csatornákat vágva a felpuhult kőzetbe. Évezredek alatt a kis csatornák kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázott formát. Ez az, ami másutt nem látható, csak itt, a sivatagi hőség közepén. A csodás kősivatagot egy kilátóból lehet megtekinteni. Lemászni az őskori folyómedernek tűnő kövek közé csak a legbátrabbak mernek…

*

Mindezeket nemigen lehet egy nap alatt körbeautózni. De nehéz is ennyi mindent egyszerre befogadni! Szerencsére Las Vegasban még most is viszonylag olcsón lehet szállodát találni, a kocsibérlés pedig. amellett hogy olcsó, szinte elengedhetetlen közlekedési eszköz az Egyesült Államokban.

Egy sikeres Death Valley-autóstúrához még egy rekesz ásványvízre és egy doboz tojásra van szükség. Az előbbire a hőség miatti folyadékpótlásra, az utóbbira egy kísérlet miatt. A völgy sziklái úgy felforrósodnak, hogy rajtuk tükörtojást lehet sütni. Érdemes egyszer kipróbálni…

 

(Fotók: Szakonyi Péter és Pixabay)